Ha össze kéne foglalnom, hogy milyen volt a hollandiai kiruccanás az Ocho Macho zenekarral, akkor nagyjából azt írnám címszavakban, hogy: fárasztó, utazás közben alvós, éjszaka nagyon pörgő, koncertélményben páratlan és megható.
Szerdán este indultunk Budapestre, először az A38 hajóra, egy rövid Petőfi TV-s interjúra. Egy kicsit az érződött az utóbbi 1-2 évben, hogy nincs meg a kellő figyelem a zenekar iránt az országos rádiók részéről, hiába a nagyobb és nagyobb fellépések nevesebb fesztiválokon és külföldön. De úgy tűnik, hogy a NagySzínPad tehetségmutatón aratott győzelem és az Eurosonic Fesztiválos fellépés tényleg kikerülhetetlenné teszi a szombathelyi zenekart.
Csütörtökön hajnalban elrepültünk Hollandiába, Eindhovenből pár óra vezetés után pedig eljutottunk Groningenbe. Ott már az Eurosonic fellépőinek fenntartott Artist Village-ben sétálgattunk és csodálkoztunk rá, hogy mindenhol milyen kedvesen fogadják a stábot (a hollandok kedves emberek). Még névre szóló sört is kapott minden zenekar a Heinekentől.
Csütörtökön este már bele is vetettük magunkat az éjszakába, megszámolni is nehéz lenne, hogy hány hivatalos és hány egyéb helyszín volt a belvárosban, szinte minden egyes kocsmában/templomban/gyárépületben volt valamilyen koncert, és az utcákon is pezsgett az élet, mindenfelé boldog bringásokkal.
Az esti Budapest Bár koncerten is ott voltunk, amit egy templomban tartottak. Meg is jegyeztem, hogy nem tudom melyik egyház ez, de a templomban volt wifi, csapolt sör és jó koncert, így szeretnék betérni - mint megtudtam csak egykoron volt templom, ma már rendezvényhelyszín, viszont a brendezéseit megtartották a hangulatmegőrzés végett. A Budapest Bár jó koncertet adott, szerették a hollandok a magyar-angol nótákat, persze eufória lett rajtuk úrrá, amikor Frenk egy holland nótát énekelt el, méghozzá hollandul!
Irány a tenger, kétperces koncert egy sörözőben és a nagy bemutatkozás
Pénteken reggel a tenger volt az első úticél, még akkor is, ha kicsit sokat kellett autózni érte. A borús utazásból napsütéses partjárás lett. Úgy rohangáltak a parton a zenészek, mint a gyerekek, akik először járnak a tengernél.
Délután egy rövid (összesen 2-3 perces) kiskoncert is belefért az egyik sörözőben, ahova eredendően csak egy kávéért mentünk be, de ha már volt hangszer, akkor játszottak is a srácok.
A nap többi része pedig rádióinterjúval, forgatással, némi biciklizéssel és az elengedhetetlen tulipános fapapucsos szuvenírek beszerzésével telt, de már mindenki várta az esti fellépést. A Grand Theatre-ben volt a koncerthelyszín, ami a szervezők és a fesztiválon már többször megfordult zenészek szerint is az egyik legjobb adottságú színpad az Eurosonicon. A teltházas buli borítékolható volt, hiszen a koncert kezdete előtt 15 perccel is még óriási sor volt az épület előtt és amúgy is minden jegy elkelt.
Körülbelül a harmadik dal után a színapd előtti sorokban járkálva láttam, hogy mennyire vegyes a közönség, fiataloktól az idősebbekig. És persze szinte mindenki bulizott. Két holland lány az egyik spanyol dal szövegét is együtt énekelte a zenekarral, tehát voltak akik előre készültek.
A Jó nekemet magyarul énekelte el Krichknopf Gergő, fél percen belül az első sorokban az emberek leguggoltak, letérdeltek, mindenféle kérés nélkül. Ilyen közönségreakcióra senki nem számított, és meg is hatotta a zenekart, amikor a Jó nekem refrénjét "jó-jó-jó-jó-óóóó"-zva üvöltötték az emberek.
A koncert után egyből autókba pattant a stáb és elindultunk Eindhovenbe, a többnapos alváshiány miatt már nem nagyon tudtak semmi összefüggő értékelést mondani a srácok, csak nagyjából annyit, hogy ezt még fel kell dolgozniuk, hogy valahogyan sikerüljön szavakba önteniük.
Szuper koncert volt, egy nappal a fellépés után Gergő valahogy úgy foglalta össze, hogy mindig van egy "eddigi legjelentősebb" fellépés a zenekar életében. Legutóbb a Sziget volt ilyen, és nem lekicsinyítve annak nagyságát, de úgy érzik, hogy ez most nagyon-nagyot szólt, mert olyat kaptak, ami nagyon mélyen bevésődik az emlékeikbe.
