Ki gondolná, hogy ezzel a szakdolgozat-szagú címmel kuriózum van készülőben Szombathelyen? Mindenesetre jól tettük, amikor péntek este a sörfesztiválos Bikinis időutazás helyett inkább erre, az úgyszintén a toursi szent nevével fémjelzett programra néztünk be. Helyszín tehát az Iseum.
Az előzményekről annyit, hogy a Szent Márton-év keretében egyszerre két helyszínen nyitottak Szent Márton tematikájú tárlatot, szépen megosztva: délelőtt Pannonhalmán, aztán este Szombathelyen, egyik a másik folytatása lett. A kiállítások összesen mintegy 350 műtárgy segítségével mutatják be, miként terjedt el és maradt fenn a római világ határán, Pannóniában a kereszténység.
Míg Szombathelyen Szent Márton korának római gyökereitől kezdve követhetjük nyomon Pannónia és Savaria történetét, addig a Pannonhalmi Apátsági Múzeumban Szent Márton, a keresztény szerzetes és püspök kora, valamint az azt követő századok láthatóak.
A megnyitón Puskás Tivadar polgármester kiemelte a két település közti példás összefogást, éles szemmel észrevéve, hogy köpönyeget vagy kiállítást megosztani - szinte ugyanaz. Mennyivel jobb ez az összefogás - mondta, mintha még mindig azon vitatkoznának, hol is született Szent Márton (hisz úgyis Savariában, zárta is le a polémiát.)
A keresztényellenesség akkor és most
Veres András szombathelyi püspök szerint sok a hasonlóság Szent Márton kora és mai között. Zűrös, „erkölcstelenségtől, kulturális nívótlanságtól, és háborúskodásoktól terhes” időszak volt az akkori. A püspök napjainkat is ilyennek látja: keresztényüldözésekkel, keresztényellenességgel terhesnek. Amit Veres szerint Szent Mártontól a mai kor embere tanulhat: többek között azt, miként tudott a zűrzavar közepette is a Béke apostola lenni.
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát abból indult ki, hogy Márton mindig irgalmassággal és szeretettel karolta fel a szenvedőket, másrészt tudta, a változáshoz társadalmi szinten is meg kell tenni a megfelelő lépéseket. Márton élete vallomás volt a keresztény hitről és az igaz életről.
Az éhező embernek nem csak kenyeret kell adni, hanem lelki támaszt is, legyen akár menedékkérő, koldus vagy bevándorló- ezt már Alberto Azevedo érsek, a Szentszék kulturális tanácsának tagja közölte. Szerinte a hiányt szenvedőknek az anyagiakon túl spirituális segítésre is szükségük van. Márton élete a rossz minden formájával szembeni harc volt. Márton a krisztusi szeretetet saját életén át tanította, példamutatásával. Ez a szeretet nem más, mint odafigyelő tekintet, amivel valóban észreveszem a másikat. Ez a szeretet és a szépség fenntartja a reményt, nélküle az élet szomorúság.
Takács Imre művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta, nem volt egyszerű feladat beilleszteni a mostani tárlat anyagát az állandó kiállításéba. A régi anyag tablói vörös színűek, az újak kékek, ezekre a jelzésekre mindenképpen érdemes lesz minden tárlatlátogatónak odafigyelni.
A megnyitók után Sosztarits Ottó régészt kértük meg arra, mutassa meg nekünk, melyek a legizgalmasabb leletek és mik a kiállítás valódi érdekességei:
Keressenek, és találnak!
Az ókori medálok, mécsestartók, ókeresztény sírkövek közt ki ne hagyják, nézzék meg az ókeresztény viseletet, és az élethű babán a kétujjú zoknit! Valamint menjenek be az alagútszerű részbe, keressék meg az ókeresztény úrasztalokat (mensae-nak hívták), ha közel hajolnak hozzájuk, a márványlapokon láthatóak a kések nyomai. (Muris, milyen anatómia ismeretekkel rendelkeztek akkoriban, egy töredékes úrasztal ábrázolásában, Jónás ószövetségi jelenetében a halat valami dinószerű tarajos sárkánynak mintázták. Messze volt a tenger:)
Apropó, tudták, hogy az első egyistenhívők Savariában kik voltak?
Nem a keresztények. A zsidók. Erről egy kőtábla is tanúskodik, ez a savariai lelet a 3. századból való (ha jól emlékszem). Így érnek össze a szálak. Nem is olyan rég, itt az Iseumban (merthogy hetvenakárhány évvel ezelőtt ezen a területen állt a gettó is), ugyanezen a helyen nagyszabású holokauszt kiállítással emlékeztek. Most pedig itt ez a 3. századi tábla...
További információ, és háttéranyagok a kiállításhoz itt...
