Mert kell egy hely, egy olyan kis Agora, ahol a helyi koncertszeretők összejárhatnak és baráti kézfogás mellett, a szemük csillogásából sejtik, hogy a másik is éppen arra gondolt, hogy igyanak egy jó sört. Majd meghallgassanak egy jó koncertre, ezzel téve koronát az egyébként fárasztó munkahetet feledtető hétvégi regenerálódásra. Több évtizede volt ez a bizonyos oladi Művközpont, amely bár a nevét folyamatosan váltogatta, mégis mindig hű maradt közönségéhez. Kiszolgálta a kicsiket, nagyokat, időseket. Csattantak el itt első csókok és köttetek barátságok, sőt sokan itt szerezték első nagybetűs koncertélményüket. Ezért is volt fájó a szombathelyi városlakosok egy eléggé széles rétegének, amikor a politika diktálta átszervezések miatt a decemberi Ocho Macho koncerttel bezárta kapuit az addigra már SIC fedőnéven ismerté vált bulihely.
Aztán egy jó pár hete plakátok kezdték hirdeti, hogy Odett és Anna and the Barbies koncert lesz az Oladi KIKI-ben. A névváltozáshoz úgy szoktunk hozzá, mint mostanság a hóhoz március közepén, így sokkal inkább örültünk annak, hogy végre, ismét. Dacolva átszervezéssel és politikai akarattal a zene ereje ismét megmutatta magát. A buli pedig ott folytatódott, ahol legutóbb abbahagytuk, mert az a bizonyos mosoly a szájak szegletében ott virított.
Soulwave, Anna and the Barbies és Odett volt a menü. Az, hogy mennyire ki voltunk éhezve mi a jó zenére, jól mutatja, hogy már a helyi csapaton is szép számmal tette tiszteletét a publikum. Aztán jött Anna, aki dominaként csattogtatta a verzéket és refréneket a rabszolgának jelentkező, zenére bólogató szombathelyi zenefetisiszta tömeg arcán. A nyúlszívűek talán meg is ijedtek egy kicsit, az indokolatlanul zombi királynőre maszkírozott díva láttán. Ám most már rádiókból is dübörgő ismerős dallamok és slágerek hallatán oroszlánszívűre bátorodtak vissza. Odett pedig ismét hozta azt, amiért ő a magyar könnyűzenei élet koronázatlan cukiság-királynője. Olyan természetességgel kezelte a közönséget, és olyan könnyedén csavarta azt ujjai köré, hogy észrevétlenül babonázódtunk meg mindannyian. Igazi tombolást pedig a Hanyatt és a Van az a pillanat hozott.
Az élsportolóknak is kell az edzés, hát még a koncertlátogatónak. Amilyen rövidnek tűnik négy hónap, olyan hosszú az a valóságban. Kicsit talán ki is estünk a formánkból, így gyorsan pihenni tért a mezőny nagyobbik része, a koncert végére alaposan megfogyatkozott a közönség. Az újrakezdés azonban így is frenetikus volt. Kedves kis oladi Művközpont/OMK/SiC/KIKI legyél még sokáig nekünk.
