„Megvettük az olaszfai házunkat úgy, hogy ültünk Kanadában, a vencouveri nappalinkban. Harmincöt év kanadai lét után költözünk haza Magyarországra, a faluról előtte még nem hallottunk. Nagyon hiányzott már Magyarország, és annyira megtetszett a ház, ami a hirdetésben volt, hogy úgy döntöttünk, akárhol is van, ideköltözünk. Az már csak szerencse, hogy van a falunak egy nagyon erős magja, inspiráló közössége, amely gyorsan befogadott minket” – mondta Bóna László, akit az olaszországi Eroica – Retro kerékpáros verseny ihletett meg, hogy megszervezze Olaszfán az olasz bringák találkozóját.
„Több olasz család él Olaszfán, mi is olaszoktól vettük a házunkat, olaszok a szomszédaink, akik ezt a vidéket a magyar Toszkánának nevezik, tehát van is párhuzam az Eroica és az én ötletem között” - magyarázta László. (Hogy miért költözött egy időben sok olasz család a településre, és hogyan kapcsolódtak be a körülbelül 400 fős község életébe, erről egy későbbi cikkünkben írunk majd.)
Meg is tartották a találkozót az elmúlt hétvégén. Az ötletet felkarolta a Szívügyünk Olaszfa Egyesület, amelynek tagjai a kerékpáros találkozó részvevőinek a templomkertben harapnivalóval, frissítővel készültek.
Lászlónak az édesapja volt nagy bicajos, amatőr kerékpáros, amióta László nyugdíjas ő is többet teker, de jobban szereti szétszedni, megjavítani, összeszerelni a kerékpárokat. Úgy tartja: „minél régebbi egy bicaj, annál jobb.”
„Gyerekkorom óta ismerem az olasz kerékpármárkákat: Campagnolo, Columbus, Bianchi. Ezeket az acél kerékpárokat valamelyik olasz városban, faluban, kisebb-nagyobb családi műhelyekben kézzel készítették, nem ritkán méretre szabva. Ma már sajnos ez a múlté” – mondta a szervező, akit arról is kérdeztem, hogy mi is számít retro bicajnak.
„Minden vas bicikli, legyen az acél-, vagy krómvázas, amely nincs feldúsítva műanyaggal, karbonnal” – ilyen bicajokkal lehetett indulni az olaszfai találkozón is, ezek már veteránnak számítanak.
Aki szeretett volna jönni, de nem volt régi bicaja, annak a szervező adott, ugyanis körülbelül 20 retro kerékpárja van otthon, még a hálószobában is akad, a felesége engedélyével persze.
68 kilométert tekertek a résztvevők a dimbes-dombos táj útjain az első olaszfai találkozón. Több mint húszan pattantak kerékpárra. Voltak, akik Szombathelyről, Sopronból jöttek, Márton pedig Budapestről: „Gyakorlott bringás vagyok, de azért ezekkel a régi acél bicajokkal jóval nehezebb tekerni, főleg az emelkedőkön kihívás” - magyarázta a különbséget.
Igazi nyári melegben rótták a kilométereket a találkozó résztvevői. Nem verseny volt ez, éppen ezért leginkább együtt haladtak, méghozzá Matuz Zsolt emlékére, aki kiváló versenybringás volt, fóti műhelye pedig népszerű volt a hazai biciklis társadalom körében. Lászlónak kézzel épített egy Pinarello kerékpárt, ami nem hiányozhatott a találkozóról. Matuz mester viszont sajnos már nem tudott ott lenni, néhány éve elhunyt. Az ő emlékét hivatott őrizni ez a találkozó, amely jó hangulatban telt, a táv teljesítése után a templomkertben gulyásleves, finom italok, sütemények mellett beszélgettek a résztvevők, és gyönyörködtek a régi műhelyek darabjaiban.
A szervezők azt remélik, hogy a veterán bringázás tüze nem alszik ki, és jövőre újra összejönnek Olaszfán.
