Amikor az első - amúgy igen forgalmas és kedvező árfekvésben működő – benzinkutat önkiszolgálóvá alakították át Szombathelyen, egy ideig azt hittem, a töltőállomás meg is szűnt. Kocsit ugyanis nemigen láttam a környékén, nem hogy tankoló kocsit. Aztán felvilágosítottak, hogy megszűnt a fizetési lehetőség a pénztáras konténerben (itt nem Shopban történt), s minden benzinre éhező betérőnek egy tájékoztató lajstrom áttanulmányozása után magának kell rendeznie a számlát akár bankkártyával, akár készpénzzel.
Úgy tűnt, sokan inkább a környező Shopos benzinkutaknál tankolnak, és fizetnek a pénztáraknál, nem élnek a megdolgoztatás macerás módszerével. Ezt igazolta, amikor a belvárosban a második benzinkutat állították át önkiszolgálóvá. Az eredmény még rosszabb lett, mint a másik említett kútnál: jó, ha időszakonként két-három kocsit látni a korábban négy kútfejnél is telt házas kútnál.
A tájékozatót olvasva a készpénzzel fizetőknek meg végleg elmegy a kedve az önkiszolgáló benzinkutaknál tankolástól.
Pedig a kutak működtetői igyekeznek olyan kedvező benzinárral dolgozni, ami odacsalogathatja a tankolókat. Nem sok sikerrel. Úgy tűnik, a legtöbb autós inkább sorban áll Shopok a pénztárainál, minthogy maga végezze el a fizetési műveletet. Lehet, hogy ennek pszichológiai okai vannak, lehet, hogy a lustaság az úr, de a tény ettől még tény marad.
És most kívánkozik egy történet a szokás hatalmáról. Idősebb hölgy tankolt egyik nap kora délután ez egyik szombathelyi kútnál. Majd, mint aki jól végezte dolgát, odasétált a korábban pénztárként használt konténerhez, megpróbálta kinyitni az ajtaját. Persze nem sikerült. Semmi gond, majd csak kinyitják – gondolhatta, s még várakozott az ajtó előtt vagy öt-hat percet. Talán még most is itt állna, ha az egyik tankoló gépkocsivezető nem sajnálja meg. Odament a hölgyhöz és közölte vele, hogy ez az ajtó többé bizony nem fog kinyílni, mert önkiszolgáló módon kell fizetni. A hölgy visszament a kocsijához, miközben a felvilágosítást adó pilóta elhajtott. A baj csak az volt, hogy a tanácstalan hölgyön kívül senki más nem maradt a benzinkútnál. Újabb több perces várakozás következett, míg végre egy rutinos önkiszolgáló megmutatta, hogyan is kell rendezni a számlát.
Persze tévedés azt gondolni, hogy csak a benzinkutaknál ódzkodnak az emberek ettől a fizetési módtól. A nagy többség a bevásárolóközpontokban is inkább a pénztárnál áll sorba a fizetéshez, még akkor is, ha az önkiszolgáló kasszáknál senki sincs.
Vannak, akiket a sorból át sem lehet csábítani az önkiszolgáló fizetéshez, mások csak akkor hajlandók úgy fizetni, ha az elárusító segít nekik a műveletekben.
Megint mások azt mondják, ha már megvették az árut, annak kifizetéséért már ne dolgoztassák meg őket. Nyílt titok, hogy az önkiszolgáló fizetési módot a takarékosság ösztönzi a szolgáltatók részéről. Vagyis megspórolják az élő munkaerőt. Igaz, ahogy azt több helyen látni, a forgalomban ez vissza is üthet. S még egy dologról nem szabad(na) megfeledkezni: Az önkiszolgáló módszerre való átállás egyértelműen leépítésekkel jár, azaz gerjeszti a munkanélküliséget. Lehet, hogy egyesek éppen emiatt nem hajlandók önkiszolgáló módon fizetni? Így vagy úgy, azzal a gondolattal akkor is érdemes már most megbarátkozni, hogy a következő években egyre több munkahelyen cserélődhet le az ember egy intelligens gépre.
