Orbán Viktor február 7-én hétfőn tizenharmadik alkalommal szónokolt Magyarországnak, nem is hagyta ki az alkalmat, hogy ezt szóvá tegye.
Úgy állunk a babonassággal, mint Fülig Jimmy: én nem vagyok babonás, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti rontás.
A könnyed hangvételű kezdés még kitart egy darabig, Grosics Gyulát is köszönti 85. születésnapja alkalmával, tőle is idéz, majd egy angol politikustól:a határidő is fontos és a terv is fontos, de a legfontosabb az, hogy a kettő ne szerepeljen egy mondatban.
Mi, magyarok ezt a luxust most nem engedhetjük meg magunknak, köntörfalazás nélkül kell beszélnünk - zárja le gyorsan a vicceskedést, miközben bevágnak nekünk egy Keresztes Ildikót.Tíz perc kellett ahhoz, hogy Orbán máris megfogalmazza legfontosabb üzenetét: 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulásé, 2012 az elrugaszkodásé, 2013 az emelkedésé, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz, amikor végre megérezzük, hogy jó irányba mentünk.
Ez csak egy terv. Egy emberi terv. Igaz, sokmillió magyar ember közös terve
- mondja, és azt is, hogy emögé a hit adja a fedezetet, az a sokmillió személyes döntés, hogy mi ezt végig fogjuk csinálni.
Ez egy sírból visszahozott, tíz körömmel kikapart lehetőség, ami különbözik az elmúlt nyolc év csúfosan megbukott reformterveitől. A hatalmon lévők akkor hátat fordítottak az embereknek és az igazságoknak is, amik így összetalálkoztak, hogy
kétharmados lendülettel eltessékeljék a hatalmat
, viszkető tenyérrel. És a viszketés nem múlt el - de erről az elszámoltatási kormánybiztos majd gondoskodik, mondja, derültséget okozva a Fidesz-közeli hallgatóságban."Nem csak mélyre süllyedve éltünk, de fordítva is"
A könnyed szavakat aztán felváltják a sötétebb tónusok: a veszély nem múlt el, továbbra is komoly aggodalomra ad okot. Nincs olyan terv, ami Magyarország megújulása nélkül keresztülvihető lenne, nem ugorhatunk rögtön 2013-ba,
nem kezdhetjük a disznóvágást a disznótoros vacsorával.
A megújulás mottója mellé az újjászületés, küzdelem és küldetés szavakat toldja, további mondandója ezek köré épül.Az újjászületésről azt mondja, hogy a korábbi kormányzatnak hála
nem csak mélyre süllyedve éltünk, de fordítva is
, a spekulánsok ugyanis többre vitték a becsületes embernél, a több ezer kilométerről szállított termékek közepette magyar gazdák százai mennek tönkre, felmentést adhattak a politikai összeköttetések, büntetett az adórendszer, munkaszervezés helyett segélyt adott az állam. A nemzetet ezért a fejéről a talpára kell visszaállítani."Ez nem a magyarok alkotmánya"
Horizont fölé emelkedésről beszél, és nagy tetteket említ a francia felvilágosodástól az amerikai függetlenségen át a közép-európai rendszerváltoztatásokig. Ismerjük a magyar szellem fantasztikus megnyilvánulásait - mondja -, Széchenyi országépítését, forradalmainkat, tudósainkat, és ez a szellemi erő az, ami talpra tudta állítani az országot. Ők emlékeztetnek, hogy többre hivatott nép vagyunk, a hanyatlás ezért csak időleges.
A magyar szellem ott bujkál minden emberben
, akár gyereket nevel, akár számítógépet programoz, és akkor is jelen van, ha palackba akarják zárni.Ezt a szellemet viszont nem találjuk a jelenlegi magyar alkotmányban.
Ez nem a magyarok alkotmánya.
Szovjet minta alapján szerkesztették, kényszerű kompromisszumokkal, de a magyar szellem ebben azóta sem vert tanyát. Olyan kell helyette, ami lezárja a nyomorgató múltat, és biztonságba helyezi a jövőt - halljuk, és bevágnak nekünk egy Vastagh Csabát.A miniszterelnök marad még kicsit a nyomorgató múlt rémképénél:
mindenkinek van félnivalója. Sebezhetőek vagyunk, hiszen minket még az előző korszak politikája is legyengített. Van okunk félni attól, hogy ez a múlt vissza akar térni. A múlt, ami az irtózatos eladósodást hozta ránk, a csúcsokat döntögető munkanélküliséget, a hatalommal való visszaélést, a burjánzó korrupciót, az elszabaduló bűnözést, a szélsőségek térnyerését.
A hegyimentő is tudja, hogy a lavina elől nem lehet kitérni, számunkra sincs más megoldás, mint szembenézni a veszéllyel,
sem a válság, sem az adósság elől nem tudunk kitérni.
Nincs olyan, hogy majd kihúzzuk valahogy, és a veszély majd elhúz felettünk, mert ez az út a biztos bukáshoz, az összeomláshoz vezet. Minden válság egyben nagy lehetőség is. Edison laboratóriumáról beszél, ami a lángok martalékává lett 1914-ben,a katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett.
Majd nem sokkal később megszerkesztette fonográfját."Minél kevesebbet dolgozunk, annál rosszabb lesz élni ebben az országban"
Tavaly hadat üzentünk a múlt erőinek, 2011-ben hadat üzenünk az államadósságnak is
, ami legtöbb mai bajunk forrása. Vagy legyűrjük, vagy ő gyűr le minket. Az első nagy lépéseket megtették (a Fidesszel, mármint): arányos adórendszer, bevezetett bank- és válságadó, megmentett nyugdíjak. Ez azonban nem elég: mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes. Enélkül nem csak elszegényedünk, de tétlenségbe is öl minket.Minél kevesebbet dolgozunk, annál rosszabb lesz élni ebben az országban.
Márpedig mondjon bárki bármit, a magyar ember tisztességes, munkából akar megélni. Határozott lépéseket fognak tenni azért, hogy visszahozzanak mindenkit a legális munka világába, és ott is tartsák, hogy aki munkaképes, az dolgozzon. Ez nem lesz egy konfliktusoktól mentes folyamat, de muszáj lesz.
A gazdaság felemelkedéséhez egészségügyi hasonlattal él Orbán:
Nem elég felkelni a betegágyból, ki kell jönni a kórteremből, sőt, el kell hagyni a kórházat, most talpon kell maradni, meg kell erősödnünk, és meg kell állnunk a saját lábunkon. Ha nem tesszük, akkor a külföldi hitelek lélegeztetőgépén marad az ország, márpedig a gép bérleti díja magas, a hozzá való oxigén rendkívül drága.
Talált pénz pedig nincs, van viszont példátlan összefogás, és csakis ennek köszönhető, hogy kilenc hónap után az ország készen áll a megújulásra. Köszönetet mond ezért minden magyar embernek, hogy ismét reménykedve nézhetnek a jövőbe.
A tét világos: ha nem sikerül a megújulás, visszatér a múlt, elsöpör az államadósság lavinája, és hosszú időre elveszítjük az esélyt a felemelkedésre.
"Ajándékként kaptunk ezt a lehetőséget"
A megújulás egyben küldetés is. Sportolói metaforák következnek pálya körül megtett körökről, zajos öltözőről, utolsó utáni fekvőtámaszokról, amiket nem csak önmagunkért teszünk, hanem a klubért, az edzőért, a társakért, az utánpótlásért.
Mi magyarok nem ajándékként kaptunk ezt a lehetőséget. Megdolgoztunk érte.
Utolsó, sorsdöntő küzdelemmel tartozunk magunknak és az utánunk jövőknek is. Elengedhetetlen a megújulás, elkötelezve magunkat - ne a Fidesz, a KDNP, a kormány, hanem minden iránt, ami jó.Siker és boldogulás kapcsán ma sokan az elmenetelt tartják szemük előtt - utal aztán nyilvánvalóan Gyurcsány szavaira. Az ő küldetésük az, hogy mindenki, aki elmegy, jöjjön is vissza.
Hazánk élete csak akkor javul, ha tehetségünket végül itthon bontakoztathatjuk ki.
Ne csak a holnapra, de az azutánra is gondoljunk - tér vissza a kormányfő legvégül az optimista ívre.
2011 a megújulás éve. A megújulás újjászületés, a megújulás küzdelem, a megújulás küldetés. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok
- zárult az országértékelő február 7-én, pár perccel négy óra előtt.
