Szombathelyen 2022. október 10-én alakult meg az első ukrán egyesület, mely több hazai segélyszervezettel együttműködve aktívan támogatja mindazon ukránokat, akik Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt ideiglenesen Magyarországra menekültek.
Az ukrán gyermekeknek nevelő foglalkozásokat tartanak szombatonként, de igyekeznek segíteni a felnőtteket is. A Litera Egyesület elnökével, Vitalii Zakharchenkóval beszélgettünk, aki tapasztalatairól, a beilleszkedés nehézségeiről is megosztotta gondolatait.
A riportot nem volt egyszerű összehozni a nyelvi akadályok miatt, de szerencsére Gajdos Zsuzsanna tolmácsolása lehetővé tette, hogy mindketten anyanyelvünkön szólaljunk meg, így lényegesen több információt sikerült megosztanunk, mintha angolul próbálkoztunk volna megérteni egymást.
Mint kiderült, a 43 éves Vitalii immár 8 éve él Szombathelyen családjával. Feleségével és egy gyermekével telepedtek le itt és vállaltak munkát, 2015-ben költözött Magyarországra Oroszország ukrajnai, pontosabban donbászi és krími beavatkozása miatt. Azóta már öttagúvá gyarapodott a családja, két gyermeke itt született. A gyerekek jól beszélnek magyarul, és szívesen járnak óvodába és iskolába, mert Magyarország lett a második otthonuk.
Mint elmondta, az egyesület nevében a Litera szó betűt jelent, és az egyesület keretén belül létrehozták a Litera Ї Oktatási és Ismeretterjesztő Központot. (A Ї betű (ejtsd: ji) azért különleges, mert csak az ukrán nyelvben van jelen.)
Az egyesületet akkor kezdték el szervezni, amikor megtörtént az első orosz támadás. A Magyar Vöröskereszten és a Katolikus Karitászon keresztül segítettek azon ukrán embereknek, akik a háborús erőszak elől Szombathelyre érkeztek. A menekültek nagy része persze tovább vándorolt Nyugat felé, azonban jó néhányan itt maradtak.
A legtöbben munkaközvetítőkön keresztül érkeztek, munkásszállókon kaptak lakhatást, és jellemzően Vas megye és a térség különböző gyáraiban kezdtek el dolgozni: Szombathelyen, Sárváron, Kőszegen, Bükön, Szentgotthárdon, sőt Pápán és Zalaegerszegen is. Úgy tudják, Zalaegerszegen 700-an dolgoznak, Sárváron valószínűleg még többen.
A legnagyobb problémájuk, hogy a gyerekeknek integrálódni kellett az iskolákba, ami azért nem egyszerű, mert nem beszélik a magyar nyelvet. És mint tudjuk, a gyerekek nem mindig kedvesek, mindkét oldalról érezhető a távolságtartás, és a felgyülemlett feszültség bennük/általuk is le- és kicsapódik. Ezért úgy döntöttek, hogy egy
olyan helyet keresnek, ahol az ukrán gyerekek összegyűlhetnek, hogy kommunikáljanak, tanuljanak és jótékonykodjanak.
Szeptemberben találtak rá Maryna Voiteshenkóra, aki alsós tanító volt Ukrajnában, jelenleg egy sárvári gyárban dolgozik. Felvették vele a kapcsolatot, és először szeptember 10-én gyűltek össze a Herényiek Házában, ahol termet bérelve kezdték el a nevelői klubfoglalkozásokat, kezdetben mindössze hét gyerekkel. Idővel aztán egyre többen jártak az ukrán klubba, mára mintegy 60 gyerekkel foglalkoznak. Olyan lurkókkal, akik vagy magyar iskolába járnak, vagy ukrán iskolájukban tanulnak távoktatásban.
Nehéz elmondani, miért érzem fontosnak ezt a segítséget. Egyszer lementünk a gyermekeimmel a játszótérre, és voltak ott más ukránok is. Láttam rajtuk, hogy szükségük lenne valamiféle közösségi élményre, összetartozásra, támogatásra. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy bármilyen szerepet vállaljak az oktatásban, de úgy éreztem, el kell indulnom ez úton. A menekültek nem élnek luxusban, küzdelmes a mindennapi életük
- magyarázza motivációit Vitalii, hozzátéve, hogy az egyesület profilja 70-80 százalékban oktatás, 20-30 százalékban pedig egyéb események szervezésével foglalkozik, a szülők bevonásával. Szerveztek már adománygyűjtő akciókat, ünnepeket, megemlékezést, táncházat, bábelőadást, munkajogi tájékoztatót, de tartanak kézműves foglalkozásokat is terápiás jelleggel, ahol a felnőttek a képzőművészet által levezethetik negatív érzéseiket.
Az országosak mellett szombathelyi szervezetek is segítenek a 12 tagú ukrán egyesületnek. Kapcsolatban állnak az eddig említetteken túl az ENSZ Gyermekalapjával, azaz a Uniceffel, a Menedék-Migránsokat Segítő Egyesülettel, akiktől időnként szétosztható adománycsomagokat kapnak. Következő körben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa szervezetétől kapnak majd nyári cipőket. Tevékenységüket igyekeznek dokumentálni közösségi oldalukon.
Kérdéseinkre, miszerint hogyan boldogulnak nyelvtudás nélkül, mennyire vendégszeretőnek ismerték meg a magyarokat, miként tudnak beilleszkedni, Vitalii elárulja, nehéz a dolguk, mert kevesellik a havi nettó 150-240 ezer forint közötti munkabérüket. Úgy látja,
kevesebbet keresnek, mint a magyarok. Annak egy részét ráadásul a szállásra költik.
Főként panzióból, társasházból átalakított munkásszállásokon élnek, néhol akár egy egész családnak kell osztoznia egy 10 négyzetméteres szobán.A magyarok vendégszeretetéről úgy nyilatkozott, teljesen egyénfüggő, nem lehet általánosítani. Akadnak közöttük olyanok, akik nagyon együttéreznek az ukránokkal, de vannak, akik a menekültekkel ugyan szolidárisak, viszont nem szeretik Ukrajnát, mert úgy gondolják, meg kellett volna már adniuk magukat Oroszországnak, tehát Putyinnak drukkolnak. Az egyesület iránt negatív megnyilvánulást viszont még nem tapasztalt
A Litera Egyesület február 24-én, az orosz-ukrán háború kirobbanásának (első) évfordulója alkalmából gyertyás megemlékezést, békés, politikai szolidaritási akciót tartott a Berzsenyi Dániel téren. Erről mi is beszámoltunk.
Az UNHCR adatai szerint jelenleg több mint 8 millió ukrajnai menekültet tartanak nyilván az európai országokban. Magyarországra több mint 2 millió 350 ezren érkeztek Ukrajnából, a magyar hivatalos nyilvántartásban 34 248 olyan ukrajnai menekült szerepel, akik menedékjogi státuszt kértek.
Vitalii pontos adatot nem tudott mondani arról, hogy Vas megyében hányan lehetnek. Vannak, akik munkavállalói tartózkodást kérelmeztek vagy letelepedtek. Az egyéni anyagi helyzettől, kapcsolatrendszertől függ, hogy valaki marad-e vagy továbbáll Nyugatra.
A Szombathelyen élő ukránok körülbelül 70 százaléka vissza akar térni Ukrajnába, amint béke lesz.
A többiek Európában maradnának, főleg Németországban, Nagy-Britanniában, egyesek Kanadába vagy az USA-ba szeretnének eljutni. Kanadában már most is nagyon sokan élnek közülük.Saját kivándorlásának okairól Vitalii elmondta, Donbaszból költözött ki 2015-ben, amit már akkor bombáztak (lásd második donecki repülőtéri csata). A háború következtében szerencsére neki nem halt meg rokona, barátja. Néhányan közülük most is harcolnak, többen közülük megsebesültek. Habár nem tartja magát szakértőnek, úgy látja, egyhamar nem ér véget a háború.
Hozzátette, hogy a legfontosabb, amit az ukránok Magyarországon éreznek, a béke és a biztonság, a békesség a gyermekeik számára. Ezért az ukránok hálásak Magyarországnak és minden magyarnak, aki támogatja őket és törődik országaink közös jövőjével.
