Valamiért azt hittük, a leváltott szombathelyi zenekari direktor, Mérei Tamás nélkül nem lesznek szimfonikusokra hangszerelt filmslágerek sem, merthogy az alapötlet tagadhatatlanul az övé. Ültünk felejtősebb szériákon, láttunk erős és gyengébb énekeseket, kaptunk csúcsra járatott nagy kedvenceket, volt minden. De, hogy ez a filmzene-projekt egy az egyben folytatható lenne Mérei nélkül? Bármikor kikeverhető és összerázva eladható? Ezt valahogy nem gondoltuk, egészen a tegnap estéig.
Hatszor végignéztük már, mert szereti ezt mindenki, aki nem akart nagyot, csak egy nosztalgikus, habos-babos estét magának, csöpp sznobizmussal és késhegynyi giccsel, nagy adag zenész profizmussal. Mert hála Pejtsik Péter (zeneszerző, hangszerelő, előadó, karmester, az After Crying alapítója) minőségérzékének, kiváló hangszerelésének és karmesteri kvalitásainak, a zenészekkel rendre élvezhető szériákat farag össze. Vibráló zenei egyénisége és személyisége, lelkesedése idén is magával sodorta a szombathelyi csapatot, számról számra jobban és jobban élvezzük megint ezt a banzájt.
Pedig, valljuk be őszintén, nemegyszer zeneileg semmitmondó, feledhető (el is felejtett) filmslágerekből kellett idén is kikavarni valamit. Például kinek mond valamit ennyi év után a Farkasokkal táncoló zenei betétje?! Ezért is köszönet a szombathelyi szimfonikusoknak, akik tényleg remekül belerázódtak a könnyed műfajba, tolják ezt profin. Mindegy is, ki igazgatja (vezetőileg, nem karmesterileg) őket.
Érezzük a döccenőket is, nehezebben indult a 7. széria. (Talán, mert a tavalyi extra jó volt, több személyes kedvenccel.) Érezni a kevesebb pénzt, amit a zenekarnak mostanság osztanak. A pr-gépezet sem dolgozott vadul, nem tartottak látványos beharangozásokat, sokkal, de sokkal kisebb volt a felhajtás az idei Hollywood (Movie Music) Classics körül. Nem hívtak nagy neveket, beérték kicsikkel, viszont - tegyük hozzá - nem vesztettek sokat, szinte semmit.
A tűzijátékot az elején, na azt lehetett volna sokkal jobban tálalni! Elindult a pufogtatás a vakvilágba, zeneileg sem lett átgondolva, sokan akkor futottak ki, amikor már javában hullt a fényeső.
Tényleg nem kell kényszeresen nagy „sztárokban” gondolkodni, Korponay Zsófi például tökéletes választás, leénekelte a csillagokat is. Ahogy Bartók Zoli és Némethy Mária is ügyesen, oldottan vezették a műsort, helyi erők, képben vannak, nem akartak sztárnak látszani, oldottan elvezették egymást is, jókedvű estét csináltak.
Pál Dénes búgó baritonja a hatvanas évek táncdalfesztiváljait idézi, visszafogott háttérember, szép hang és igéző kék szempár, ennyi, nem erőteljes, nem show-man, és akkor finomak vagyunk.
Viszont ami nem pénzkérdés: lehetne merni még változtatni, nem ragaszkodni a kitaposott úthoz, lehetne új ötleteket belekavarni ebbe a jól bejáratott James Bondos receptúrába.
Végezetül következzék 5 tuti pillanat – amiért már önmagában is érdemes volt kikapni pont ezt az estét:
"Hollywood Movie Music Classics"
Bérleten kívüli hangverseny, Bartók Terem - Szombathely
Időpont(ok): 2015. november 12., 19:00 | 2015. november 13., 19:00 | 2015. november 14., 19:00
Savaria Szimfonikus Zenekar
Műsorvezető: Némethy Mária és Bartók Zoltán
Sztárvendég: Korponay Zsófia és Pál Dénes
Vezényel: Pejtsik Péter
Ízelítő kínálatunkból:
Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet)
Hét élet (Seven Pounds)
James Bond - Thunderball
Harry Potter 7
Hét mesterlövész (The Magnificent Seven)
Tisztességtelen ajánlat (Indecent Proposal)
Rendőrakadémia (Police Academy)
Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves)
Ponyvaregény (Pulp Fiction)
Az éhezők viadala (The Hunger Games)
