Életünk a Pannónián

Bemelegítés a fesztiválszezonba sok punkkal és potenciális alkoholista-jelölttel, kevés programmal és még kevesebb meleg vízzel, de legalább olcsón. Csöppet megkésve, no de kellett kicsit aludni…

Ugye, milyen jól hangzik, hogy 2.100 forint a Pannonia Fesztiválra a háromnapos bérlet? Ennyiért tudnál megnézni egy drágább fajta koncertet itthon, Szombathelyen, a mozi aulájában. Persze bele kell számolnod a vonatot Várpalotára, a sok sört, és a sátor tetejéről ellopott törülközőt is… De még így is megérős!

Dia és Csirke - névreszoló sátor
Dia és Csirke - névreszoló sátor
25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

A fesztiválbuszon, ami a vasútról a kempingbe viszi az embereket, akik heringként passzírozódnak egymáshoz és sporttáskáikhoz, már elkezdődött: kósza beszélgetések ismeretlenek között, nevetések, előnyár-érzés. A sorban állásnál, a táskaellenőrzés közben folytatódott tovább. A jótanácsok, hogyan lehet beteleportálni az otthonról hozott ételt-italt. Sátorállításnál a farmerdzsekiben feszítő metálos felajánlja az ismeretlen színes sálas hippinek, hogy segít felfújni a gumimatracát. A belvárosba tartó buszon az indie-fiúk telefonjáról Péterfy Borit hallgatnak a mögöttük ülő alter-lányok. A népmesevetítésen mindenki egyszerre tapsol Jánoskának, mikor levágja a sárkány fejét. Mindenki együtt.

Volt egy másik érzés is. Amikor Anti Fitness Clubbon a fiúk a nyakukba vették egymást, hogy a csupasz feneküket mutassák a színpad felé… Amikor középsőujjal mutogatott egyszerre 100 ember, az öklüket rázták, ritmusra kántálták, hogy „mocskos buzik”, fújjoltak és papírból kivágott… khm… kukikat lengettek a fejük felett… Amikor valaki magára is rajzolt egyet tollal, és a mellét verte a barátai nyakában, miközben a másik egy pólót emelt magasba „A pofád befogod, ugye?” felirattal, míg a harmadik egy zacskó tegnap esti hányást dobott a színpadra… Amikor két fiú pedig a színpad előtt meleg párocskát imitálva simogatta egymást…

Nos, akkor úgy éreztem, hogy ez legszégyenletesebb dolog, amit eddig láttam, ezek az emberek szánalmasak. Legszívesebben rájuk ordítottam volna, hogy azonnal hagyják abba, vagy ököllel estem volna nekik. Tudom, hogy mekkora trend gyűlölni az emokat, az emo bandákat, talán nem kellett volna döbbenten állnom az egész előtt. De akinek nem tetszik, miért nem bír egyszerűen, kulturáltan a fesztivál egy másik pontján szórakozni? Ha egyszer utálja, miért hallgatja? És amúgy is, mit lehet rajtuk ennyire utálni?

Néztem őket. Mintha direkt azért akarnának ilyen kifogástalanul játszani, mert tudják, hogy úgyis mindegy. Az énekes spárgákat meg pörgéseket csinált a levegőben a gitárral a nyakában. Ötször annyira odatették magukat, mint a többi fellépő.

Gondolkodtam… Nem jutott eszembe semmi. A punkokat például tényleg lehetne utálni, büdösek, meg folyton tarhálnak, ami elég idegesítő. Mégse a punkokat utálják… A legértelmesebb persze az lenne, ha nem utálna senki senkit. Elvégre fesztivál van.

Ha egy pillanatra is elfejtenéd, úgyis emlékeztet rá kedvesen a szomszéd sátorban lakó srác rekedt-cigis hangja, aki túlbuzgó kakasként ordibálja ötpercenként, hogy „Fesztivál vaaaaaaaaaaaaaan!”, kitartóan, dacolva az éjszakával, hideggel, széllel, jégesővel és ideges: „Fogd már be, nincs is fesztivál!” kiáltásokkal. Így a mondat szárnyat bont, és egyre több helyről mosolyog rád: egy póló hátulján, egy cipő talpán, egy lány arcán, egy másik kezén… És ott a sün is. Teljesen elfogadott ismerkedési mód „Sün! Sün! Sün!” felkiáltásokkal odamenni valakihez, vagy sünölve végigmenni a sátrak között, egymásrasünölni, visszasülöni. „Vigyük el sünben a felhőket az égről!” - kiált fel teljes meggyőződéssel mellettem egy fiú. Lehet, hogy a sün lesz az idei fesztiválszezon slágere?

Maci és Nyuszi
Maci és Nyuszi

Ami viszont nem kérdés: a jéghideg éjszakák túlélésének egyetlen módja hogy bevonulsz egy összelihegett, zenével teli sátor közepébe és ugrálsz, amíg olyan annyira ki nem fáradsz, hogy a sátorba érve azonnal álomba szédülsz. Ha pedig túl jól bírod, és még Neo végére (ez kb. hajnali fél háromra tehető, ami más fesztiválokhoz képest emberi időpont) sem érezed magad ájulás-közelben, még mindig ihatsz egy-két rövidet az erre fenntartott Jäger sátorban - szigorúan csak testhő növelési célból, haha - vagy megkörnyékezhetsz egy szimpatikus ellenkező neműt, hátha hajlandó veled tölteni a fagyos hajnalórákat.

Másnap
Másnap

És mikor hazafelé, a vonaton bájos kómában, mp3 lejátszóval a füledben visszatekintesz a mögötted hagyott fesztivál-társaktól még mindig zsúfolt állomásra, elmerülsz a hosszú hétvége alatt gyűjtött emlékekben, barátokban, érzésekben, és elszomorodnál, hogy vége, akkor van egy jó hírem: Még csak most kezdődött. Viszlát, a Volton, Szigeten, Szinen, Efotton, Ozorán, Balatonsoundon, vagy akárhol… megint találkozunk.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Életmód