Élőben más, tényleg leírhatatlan élmény, amikor a semmiből előbukkanó megannyi profi férfi énekes zendít rá az
A jó lovas katonára.
. Előttünk a zenekar, mögöttük a Paragvári iskola gyerekkórusa, ők meg egyszer csak megjelennek hátul, és beleremeg a Bartók Terem fala. (Mi - ha már lóról van szó a dalban is, dobtunk egy hátast.)
A szombathelyi zenekart ráadásul péntek este nem csak a bérletesek hallhatták, hanem a zenekar életében először online közvetítést is tartottak, sőt profi felvételt is készítettek. Nem semmi technikai apparátussal rögzítették a koncertet, legalább 5 operatőrt láttam a teremben.
Itt az eredmény, hallgassanak csak bele 58 perc 50 másodperctől az A jó lovas katonának - most is beleborzongok:
Nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz, igazából a gyerekkórus miatt, szülőként mentem, aztán beleragadtam a székbe, eszem ágában sem volt nem beülni a második félidőre is. Pedig eddig Kodállyal nem voltam túl jóban, kicsit túltolták a kórusműveit gyerekkoromban, Halász Judit mellett a csapból is ő folyt. Tudtam persze, vannak más szerzeményei, de élőben nem volt hozzá szerencsém.
Most viszont halálának 50. évfordulóján újra elővették Kodályt itt Szombathelyen, és jól tették.
Nem is ragozzuk, higgyenek a saját fülüknek! Álmomban sem gondoltam voltam, hogy lehet egy Kodály koncert ilyen szép, hogy ennyire megkapó mű a Nyári esték, szívbemarkoló a Psalmus hungaricus. Nem hittem volna, hogy ekkora örömöt jelent nem csak a közönségnek, a zenekarnak is a Galántai táncokat játszani, élmény volt látni, ahogy közben ők is mosolyognak. Szünetben is csak azt hallottam, milyen kár, hogy elfelejtettük Kodályt.
Nagy taps jár a zenekarnak és a Nemzeti Énekkarának, a szólistának, és a szombathelyi gyerekeknek, akik végigcsinálták, a felkészítőknek, és Madaras Gergely karmesternek külön is.
