Ezek a honfitársak, új keletű nevükön magyar emberek, kicsinyes lelkek, gyáva nyulak egytől-egyig. Nem mernek odaállni a magasságos hatalom (önkormányzat, parkolóőrség, közterület-felügyelet) elé, hogy a szeme közé vágják: Nem fizetek a parkolásért!
Rogyásig terhelve
Nem fizetek, mert semmiféle ellenszolgáltatást nem kapok a pénzemért, legfeljebb némi kátyús aszfaltdarabot. Nem fizetek, mert az autós már amúgy is rogyásig van terhelve mindenféle adóval, biztosítására ráaggatott sarccal, miegyébbel. S végül:
ezeknek
nem fizetek, mertezek
úgyis csak elherdálnák, s ne kerteljünk: ellopnák a pénzemet.
Nagyjából ezeket a kifogásokat sorolná fel a parkolásért fizetni nem szerető mindenkori magyar ember, ha megszorítanák, ha mindenképpen meg kellene indokolnia különös magaviseletét. Azt váltig tagadná, sőt, kikérné magának, hogy azért nem fizet, mert kicsinyes, kényelmes, kuporgató fajta, ezért nincs tekintettel senkire és semmire.
Persze az előbb említett
bűnöket
sem merné soha a felsőbbség fejére olvasni, csak baráti társaságban nagy a szája, ott veri a mellét, hogy kellőképpen, még saját magának is elfogadható módon megindokolja, miért csal és hazudik.Össznépi mozgalom
Mert ahelyett, hogy kiállna vélt vagy valós igazáért, s egy jókora kiöltött nyelvet ábrázoló,
Nem fizetek
feliratú kártyát tenne autója szélvédője mögé, bizony szakadatlanul csal és hazudik, bujkál, mintegy elismerve a ráterhelt szabályokat.Na de hogyan hazudik a mindenkori, fizetni nem szerető magyar ember a parkolókban? Például úgy, s ez a legrettendőbb szélhámosság, hogy rokkantnak füllenti magát. Megszerzi valamiképpen a zöld kártyácskát, aztán már könnyű, puha, valóságos élvezet az autóslét.
A hazug magyar leparkol, flegmán a szélvédő mögé hajítja az áldokumentumot, s fütyörészve, magabiztosan indul a dolgára. Mára már össznépi mozgalommá terebélyesedett a rokkantkártyával való jogosulatlan parkolás, állítólag csak a hülyék és az örök vesztesek nem csatlakoztak még.
Hisztéria és fenyegetőzés
S való igaz, rengetegen hazudoznak így a legcsekélyebb lelkifurdalás nélkül: minisztériumi főkolomposok, úgynevezett magas beosztású tisztviselők, híres sportolók, vállalkozóknak csúfolt bűnözők, felfuvalkodott színésznők, ilyen-olyan celebek, de névtelen pórnépek, szürke mezei egérkék is.
A módszer roppant hatékony, a lebukás veszélye szinte a nullával egyenlő. A hatóságok olykor rendeznek egy-egy nagyszabásúnak mondott ellenőrző akciót, némely politikusok néha hisztériáznak és fenyegetőznek egy kicsit, még autóelkobzást is kilátásba helyeznek, de semmi sem változik, folyik tovább a hazudozás reggel, este, éjszaka.
Akadnak aztán teljességgel átlátszó, gyermekes parkolói hazugságok is. Tiszta elmével el nem képzelhető, mi jár például azok fejében, akik efféle, főleg házilag összeeszkábált lapocskákat tesznek valamely fizetőparkolóban ácsorgó autójuk szélvédője mögé: Áruszállítás, Rakodás, Áruszállítás folyamatban, Ételszállítás.
A kocsi, ami ott se volt
Ezek mind-mind magáncégek magánbizniszei, fel nem fogható, miért kellene felmentést kapniuk. A hatóságok szerint nem is kapnak, ők maguk nem fogadják el az ilyesfajta indokokat. Biztosan így van, mégis rengetegen próbálkoznak az előbb említett táblácskákkal. Úgy tűnik föl, nemcsak huncutok ezek a vezetők, de bátrak is…
Különös tagjai az autós hazugok népes seregének azok, akik azt füllentik, hogy az ő kocsijuk nincs is a parkolóban, noha jól láthatóan ott van. A legképtelenebb helyeken állnak ezek az autók, kanyarokban, apró pavilonok közötti átjárókban, a legkülönfélébb épületek falaihoz préselődve, garázsbejáratokban, parkolók szegélykövekkel bekerített parkocskáiban, mindenütt, ahol akad egy talpalatnyi hely.
Az igaz, hogy nem felfestett aszfaltdarabot foglalnak el ezek a kocsik, de mégis csak a parkolók területén lebzselnek, ráadásul többnyire háborítatlanul. Mit sem számít, hogy akadályozzák, sőt, olykor lehetetlenné teszik más, nem hazudós magyar emberek mozgását, gyalogosokét, autósokét egyaránt. A módszer láthatóan ugyancsak hatékony, az illetékesek nemigen tudnak mit kezdeni vele.
A kemény mag
A parkolói hazudozók kemény magja még alakulófélben van, de egyre több tagot számlál, ahogy telik-múlik az idő. A kemény maghoz tartozó magyar ember azt lódítja, hogy az ő kocsijának nincs is rendszáma.
Persze van, csak miután a drága ember beállt a parkolóba, gyors, szakszerű mozdulatokkal leszereli a rendszámtáblákat, a csomagtartóba veti őket, s máris siethet ügyeit elintézni. Ha végzett, másodpercek alatt a helyükre illeszti a táblákat, s elporzik, mintha ott sem lett volna. Eredményes módszer ez is, szó se róla, de talán a legdurvább az eddig felsoroltak közül.
S talán azt sem túlzás állítani, hogy attól a magyar embertől, aki képes ilyen cselekedetre, nem árt félni, mert előbb-utóbb minden kitelik tőle. Túl komolyan veszi az életet, nincs semmiféle humorérzéke, éppen ezért igen veszélyes organizmus. Vigyázni kell. S persze eltűnődni azon, hogy van-e remény, hogy befellegzik-e valaha a hazudozásnak.
