A Deszkavíziónak adott interjút nemrég Fekete Linda, aki nyolc év után idén nyáron intett búcsút Szombathelynek és a Weöres Sándor Színháznak. Rettentően nehéz időszak volt ez számára még annak ellenére is, hogy a világ több pontján is élt már. Szarvason született, szinte egész gyerekkorát Brazíliában élte le, temérdek nyarat töltött Oroszországban a nagymamájánál és Franciaországban is gyakran megfordul, ugyanis itt él az édesanyja.
A Drága örökösök című sorozat első évadának forgatása alatt folyamatosan ingázott Szombathely és Budapest között, de ezt persze nem lehet hosszútávon űzni. Reggel öt órakor kezdődött a forgatás a fővárosban és ahhoz, hogy odaérjen, hajnali kettőkor kellett kelnie. Sokszor pedig sietnie kellett vissza Szombathelyre a színházi próbák miatt.
Idén nyáron aztán végül úgy döntött, hogy itt az ideje a váltásnak. A szombathelyi színház egyik oszlopos tagjaként és azért, mert rettentő ragaszkodó, természetesen jól megfontolta a döntést. Elmondása szerint ha megszeret valakit, akkor azt teljes odaadással teszi, ezért is volt nehéz otthagyni a Weöres Sándor Színházat és kollégáit, akik a családjává váltak.
Jordán Tamás, a szombathelyi színház igazgatója mondja mindig azt, hogy hét évente váltani kell. Ha az ember egy társulat tagja, egy nagy család része és a kollégákkal szinte szimbiózisban él és dolgozik, akkor annyira kiismeri a másikat, hogy tudni fogja hogyan reagál, hogyan oldja meg a következő feladatot...
Bár elmondása szerint piszok nehéz időszak volt és rengeteg álmatlan éjszakát okozott neki a vacillálás, vágyott a stabilitásra, hogy ne kelljen ennyit ingáznia és arra, hogy új élményeket, tapasztalatokat szerezzen. Ezért végül megfogadta Jordán Tamás szavait és bár nem szerette volna ezt tenni, de végül elbúcsúzott színházi családjától, párja pedig végig mellette állt.
Linda azt mondja, szerencsésen alakult a helyzet és nem érzi azt, hogy rossz döntést hozott volna azzal, hogy elköltözött Szombathelyről. Budapesten újra belevethette magát a szinkronizálás világába, amit régen imádott.
Amikor eljöttem Szombathelyről, akkor nem volt egy másik hely, amire lecseréltem a Weöres Sándor Színházat. Nem akartam elhamarkodni, kicsit gyászolni szerettem volna, mégis csak nyolc év volt az életemből. Ha megúszom és nem zárom le rendesen ezt az időszakot, akkor később megsínylettem volna.
