A Savaria Múzeum Elsodort Világ - Plakát-álmok 1910-1920 című kiállításával csak két baj van, az egyik az, hogy ezt nem elég egyszer megnézni, míg a másik inkább technikai jellegű, vagyis nem ártott volna néhány tábla matt üveget beszerezni a plakátok elé, mert egyik-másik plakátban előbb fedeztük fel saját arcunkat, mint a valódi tartalmat.
Pedig, ha belátunk a tükröződések mögé, akkor egy egészen varázslátos, a vérzivataros időket is bámulatos kreativitással megálmodó művészi világot találunk, mindezt némi időutazással megspékelve.
Vissza a múltba, mindezt Marty McFly, a Doki nélkül és a fluxusgenerátoros DeLorean DMC-12-es nélkül. Itt talán megérthetjük, hogy a múlton nem keseregni kell, hanem az elkövetett hibákból tanulva a jövőbe vezető utat kell megtalálni.
Ezt a tárlatot látni kell, és nem csak azért, mert hatásvadász módon a lexikális tudás mellett érzelmi szálakat is penget, hanem azért is, mert megmutatja a művészet autonómiáját, hogy még egy tragédiát is lehet úgy ábrázolni, hogy az életre kelljen és elgyönyörködtessen.
Minden esetre, mi bízunk a folytatásban, mert jó lenne látni azokat a '30-as, '40-es, '50-es éveket meg a többit. Szóval, várjuk a folytatást...
