Október 29-én a surranópályán futott be a szombathelyi Agora Művelődési és Sportház színpadára Pottyondy Edina második önálló estje: a Démonok és hormonok. A halvány promóció ellenére is szép számmal gyűltek össze a szombathelyiek, s bár a teltház nem lett meg, azért a kétharmad mutatta, hogy Edina a Savaria Mozit már kinőtte.
Az est hosszabb várakozással indult. Az egyik ismerősöm közös képet szeretett volna Edinával, ezért a művészbejárónál várta a művésznőt. Mivel a haver már eddig is bejutott mindenhová, és rövid interjú reményében én is csatlakoztam hozzá. Nem sokkal délután 5 óra után be is futott Pottyondy Edina. Késésben volt, így egy rövid bemutatkozás után intézett hozzánk egy gyors kérdést, a választ követően pedig az öltözőig kísérhettük.
Az élet viszont sohasem könnyű, Edinát innen a kollégái a színpadra, minket pedig az Agora munkatársai az utcára tereltek. S bár az egyik stábtag még kijött és rajta keresztül próbáltunk interjút kérni, ez a próbálkozásunk is kudarcba fulladt. Nem volt más hátra, mint vigasztalódni az előadással.
Az intermezzo után
Mire a fenti események lezajlottak, Szombathely már esti sötétségbe burkolózott, és kicsit igyekeznünk is kellett, hogy a 18 órás kezdésre elfoglalhassuk a helyünket. A karzatot választottuk, hogy lássunk is valamit a színpadon zajló eseményekből. A villanyt lekapcsolták, majd megidéződött Kövér László, és rendre utasította a nézősereget, külön hangsúlyozva, hogy mindenki kapcsolja ki a mobilját.
Az ember persze lázadó, a Kövér meg maradjon csak a Parlamentben, így a telefon csak némításba került. Pont úgy, mint a Pottyondy Edina a következő videós bejátszóban. Egy ilyen dupla felvezetés után már alig vártuk, hogy az ország Edéje végre a deszkákra lépjen. Mert jók voltak ezek a gagek, de nem azért jöttünk, hogy kivetítsék nekünk a YouTube-ot.
A rózsaszín párduc színre lép
Ezek után besétált Edina, a színpadon lévő kottatartóra helyezte a papírjait, és máris kezdődhetett a fizetős nemzeti konzultáció. Ez a stand up comedy est ugyanis egy folyton változó, félkész mű, amelyben a közönség reakciói döntik el, hogy egy-egy poén megy vagy marad.
Üdítő koncepció, ami tényleg berántja az embert az előadásba. Így a nézőket nem elidegeníti, hanem egyfajta reakciókényszerbe helyezi, amire rendkívül nagy szükség van, mert a Démonok és hormonok története nem mindig vidám.
Ebben az előadásban Pottyondy Edinát önmaga nyers valójában kapjuk meg. Nyíltan beszél a magánéletéről, amelybe a gyerekkori traumáktól, a párkapcsolati nehézségeken át a terhességig minden belefér. Egy ember élete pedig nem lehet mindig vidám, egy humorista sem nevethet mindig.
És ez az, ahol azt éreztük; Edina kezd beérni, megtalálta a saját hangját. Nem csak humoros történeteket fűz egy nagy egésszé, hanem emberek százaira tud hatással lenni a puszta jelenlétével. Magyarország pedig ebből a szempontból rendkívül szerencsés, mert azért akadnak, akadtak nagyon jó humoristáink az elmúlt évtizedekben, elég, ha Sándor Györgyre, Hofi Gézára, Kőhalmi Zoltánra és Bödőcs Tiborra gondolunk - természetesen csak a teljesség igénye nélkül.
Kinek mit intézett?
Pottyondy Edina pedig ebbe a klubba váltotta meg a jegyét. Mert a Démonok és hormonok egyfajta gondolatkísérletként és stílusgyakorlatként is felfogható. Nem csak stand up comedy, mert helyenként nagyon erős a drámai szál. Ha kell, akkor egy-egy részt simán sketch-jelenetben prezentál, és a lehető legkevesebb esetben PC (politikailag korrekt). Szókimondó, és ezen a szinten nem csak feszegeti a határokat, hanem sárba tiporja őket, ám ezt remek érzékkel teszi, így a végeredmény sohasem lesz prosztó.
És itt essék még szó a drámáról, mert vannak komoly mélypontjai ennek az estnek, amelyek sokkal nagyobbat ütnek azáltal, hogy bevont minket, nézőket az előadásba. Ettől működnek igazán jól az ezekből kivezető poénok, mert Edina gyakorlatilag az első perctől kezdve ott van fenn a színpadon és fogja mindannyiunk kezét.
Da, da, da
A magánélet mellett természetesen helyet kapott a közélet is. De, ez sem egészen olyan, mintha csak egy YouTube-videót néznénk. Sokkal keményebben áll bele témákba és emberekbe, érezhetően felszabadultabb az egész.
De az est egyik nagy hiányossága is ehhez a ponthoz köthető. Pottyondy Edina mintha kihagyott volna egy pillanatra, és annak ellenére magyarázta el, kicsoda Hide the pain Harold, hogy a közönség jelezte, erre nincs szükség. Elvégre Arató András Vas megye egyik legkeresettebb exportcikke.
A másik pedig talán az, hogy egy-két ponton bár poénra futottak ki a sorok, az embernek az volt az érzése, hogy Edina még mondani akar valamit, így késve jöttek reakciók. De ez valószínűleg már csak szőrszálhasogatás.
Összességében ez egy nagyon fullos előadás volt. Érződik, hogy Pottyondy Edinának a vérében van szórakoztatás és a humor. Jól ismeri az elődök és a pályatársak munkásságát, de csak annyira igazodik hozzájuk, amennyit a műfaj megkövetel, a többiben pedig a saját útját járja.
A Démonok és hormonok elegáns elegye a stand-upnak és a rádiókabarék legjavának. Helyenként kicsit Hofi, kicsit Bödőcs, vagy épp Sándor György, de sokkal inkább témaérzékenységben és a humor kidolgozásában hasonlít rájuk, és egy pillanatra sem valami replikájuk. Mindenesetre mi bátran ajánljuk, mert tartalmas szórakozás, ami segít fejleszteni a rekeszizmokat.
