Ha szombathelyiek a városuk határain túl is sikereket érnek el, annak mindig örülünk, pláne, ha testközelből be is tudunk számolni róla. Szerencsére most így történt: a Prima Primissima-díjas Pusztay János nyelvész- professzornak, illetve Masszi Ferencnek, akit valószínűleg szintén nem kell bemutatnunk, nyílt kiállítása az impozáns, teraszokkal telepakolt fővárosi sétálóutca, a Ráday egyik galériájában.
Tudni érdemes egyébként azt is, hogy a két művész már nem először dolgozott együtt, erről tavalyi írásunk is tanúskodik. Na de vissza a jelenbe.
Amikor az éj az úr
Kérdés: hogyan kerül közös nevezőre valaki, aki a tollat forgatja serényen, és valaki, aki pedig az ecsetet? Válasz: úgy, hogy előbbi megkéri az utóbbit, illusztrálja az ő haikuit, szám szerint hatvanhatot, amelynek mindegyike az éjszaka témáját, a kései hazautak során mindenki által jól ismert, de szavakkal soha meg nem fogott jeleneteket vette elő.
Fábián László író megnyitóbeszédében elmondta: ő nem hisz abban, hogy illusztrálni lehet a költészetet, irodalmat, Masszi Ferenc megoldása viszont közelebb áll hozzá, hiszen saját képi világát kölcsönzi Pusztay háromsorosaihoz. E két valóság találkozásában tehát hitelességet vélhetünk felfedezni, miközben
Masszi Ferenc grafikái éppúgy erősítik Pusztay János haikuit, mint ahogyan Pusztay János haikui erősítik ezeket a grafikákat. Ez az egyenrangú összetalálkozása két művészeti ágnak, anélkül, hogy bármelyik föladna valamit az önállóságából. Abban a pillanatban, ha ez megtörténne, kevésbé lenne számunkra érdekes.
Rád borul az ég / pislákoló csillagok / lyukas sátorlap
- szól az egyik haiku - amely műfaj ugye a japán költészet találmánya, mindig három sorból áll, meghatározott szótagszámmal, és rímelniük ugyan nem kell, de mindig a természet minket körülvevő pillanatnyi állapotára reflektálnak -, felette a fekete tus egy rombusz-szerű ábrát jár körül, amiről nem mondanánk meg, hogy pontosan micsoda. Az összhatás mégis rendkívül erőteljes, tényleg megelevenedik előttünk az éjjeli világ, ami néha ijesztő, néha távoli, néha meg nagyon el tudunk merülni benne.Azok kedvéért, akik nem tudják saját szemmel megtekinteni a kiállítást - ami egyébként július 7-ig látható a Ráday utca 47. alatt -, galériánkban megmutatunk párat a képekből, a hozzájuk tartozó aláírásban az adott haikut is megjelenítve, amihez készült.
