A Schengenhez történt csatlakozásunkkor sorra szűntek meg a határátkelők. A látottak alapján úgy tűnik, hogy az eltelt egy évtized után, az akkor jó karban levő épületekre a teljes pusztulás vár. Ez a szemlélet kétszeresen is káros, mert nem csak az épületek ítélik halálra, hanem fura képet fest a hazánkba látogató turistáknak a romok látványa. A betört ablakok, hiányos felirat, szétesett lámpa, a derékig érő gaz elriasztja az idegent - írja olvasónk, István néhány fotó kíséretében.
E látvány az idelátogató első benyomása hazánkról, az adott megyéről. Még akkor is jobban jártunk volna mindnyájan, ha vállalkozások részére jelképes bérleti díj fejében átadták volna az épületek használati jogát. Civil közösségek is örültek volna a lehetőségnek, hogy működési helyük megoldódik.
István egy bónusz ötlettel is előhozakodik:
"Akár a hazánkat, adott megyét bemutató helyként is üzemelhetne, kiegészítve kortárs galériával, kisebb üzletekkel."
Akad egyébként jó példa is nem is olyan messze: a rédicsi szlovén oldala. Kár, hogy mindig a túlsó oldal a jó példa, és nem mi vagyunk azok.
