Az elmúlt napok legfontosabb cikkeiből a 444.hu politikai elemzését szemlézzük.
Ha 2010-ben a jelenlegi rendszert önti a nyakunkba az első kétharmadát megszerző Fidesz, nemzetközi és társadalmi felháborodás lobbant volna fel, és hetekig tartó tüntetéssorozattal kellet volna szembenéznie a kormánynak. Az új rendszerváltást viszont szép lassan adagolták, mint az emlékezetes mesében, ahol fokozatos melegítéssel meg lehet főzni a békát, de a forróvízből azonnal kiugrana.
Az új rendszerváltás 2018 nyarára befejeződött, és egy világnázet nélküli, tekintélyelvű, rasszista, korrupt rendszer jött létre - írja elemzésében Magyari Péter a 444.hu-n. A cikk legfontosabb megállapításait szemlézzük.
Új politikai korszak
A politikai pluralizmus egy korlátozott változata fejlődött ki az elmúlt nyolc évben, egy nemzeti radikális, de csak felületesen ideologizált rendszer: tekintélyelvű, rasszista, korrupt, de nincs mögötte erős világnézet; és ugyan a polgári demokrácia mércéjéhez képest elnyomó természetű, híján van a rendőrállami rendszerek brutalitásának.
2018 nyarára állt össze az új politikai berendezkedés, aminek jellemzője, hogy a politika magánüggyé vált: egyrészt a törvényhozás és a hivatalok nyomasztóan sok esetben magánérdekeket szolgálnak, másrészt a nyilvánosság kizárásával születnek a döntések. A rendszer stabilitását a legjobban az mutatja, hogy megrázkódtatás nélkül képes a miniszterelnök megbuktatni a politikai és üzleti élet meghatározó szereplőit is, tehát a végletekig központosított irányítást a belső vetélkedések sem korlátozzák.
Mindez a pluralizmus, vagyis a többpártrendszer és a sajtó drámai gyengülése nyomán fordulhatott elő.
Intézők és cselédek
Ez nem politikai természetű rendszer, ahol elvek, vagy szélesebb társadalmi csoportok érdekei mentén alakulnak a dolgok, hanem egy uradalom igazgatására hasonlít inkább. Az uradalmon pedig nem polgárok és a nevükben eljáró képviselők kellenek, hanem a gazdának intézőkre és cselédekre van szüksége.
A polgári demokrácia világa nem egyszeriben múlt el, hanem fokozatosan koptak ki szokásai, reflexei és szabályai a magyar közéletből. És csak mostanra vált teljesen irreálissá az a feltételezés, hogy elég lehet kiigazítani bizonyos túlzásokat, és akkor Magyarország ismét teljes értékű polgári demokrácia lesz.
A parlamenti politizálás nem csak ideiglenesen szorult háttérbe, hanem teljesen elvesztette a jelentőségét. Ha soha, semmiben sem kell alkudni, egyeztetni, és ez a helyzet ennyi ideig tart, akkor a tét nélküli parlamenti műsor nem csak a közönség számára lesz totálisan érdektelen, de a résztvevői sem lesznek képesek értelmes cselekedetekre.
Vége a többpártrendszernek
Az ellenzéki pártok idén nyárra teljesen szétestek. Egészen abszurd belső háborúk foglalják le őket, elnökeik sorban megbuktak, megerősödésük reménytelennek látszik.
Egyetlen stabilnak tetsző ellenzéki párt létezik, az 5-6 százalékos népszerűség fölé még sosem nőtt Gyurcsány Ferenc vezette DK. De ez egyetlen ellenzéki erő, aminek megmaradásához az Orbán-kormánynak komoly érdeke fűződik, amíg Gyurcsány a parlamentben ül, addig kifelé (külföldre) is lehet kommunikálni, hogy itt nyugati típusú parlamenti váltógazdaság van, az előző kormányfő itt ül a parlamentben, csak mostanában éppen mindig a jobboldal nyer.
Vége a nyilvános politizálásnak
A politika teljes eljelentéktelenedésének egyik leglátványosabb tünete, hogy ha valami megváltozik, annak senki sem firtatja az okát, alig van igény kérdésekre, és még kevésbé érzi szükségét a hatalom, hogy elmagyarázza a döntéseit. Nagyon sokszor a kormánypárti politikusok sincsenek tisztában azzal, hogy mit miért támogatnak éppen.
Az óriási kormányzati sajtóbirodalom cikkeiben vagy műsoraiban még csak fel sem merült, hogy bennfenteskedő módon elmagyarázzák a helyzetet. Egy normális demokráciában a tűzközeli szerkesztőségek azon versenyeznének, hogy melyikük tud pontosabb magyarázatot adni az ilyen ügyekre. Mivel a kormánypárti politikusok sokszor válaszra sem méltatják a többi szerkesztőséget, ma már alig lehet tudni valamit a hatalmi döntések hátteréről.
Nem demokratikus rendszer az, ahol a választóknak esélyük sincs, hogy megértsék, hogy mi történik a hatalom közelében. És legalább ekkora probléma, hogy a fideszes politikusok maguk sem tudhatják biztosan, hogy mi az elvárás feléjük. Senki sem érezheti magát biztonságban a körön belül ott, ahol a régi legjobb szövetségeseket is magyarázat nélkül meg lehet taposni.
A közügyek magánügyekké váltak
Mostanra vált megszokottá, természetessé, hogy a politika a hatalmon lévők magánügyévé vált. Az új rendszer teljes stabilitását mutatja, hogy az elit a saját bőrére menő konfliktusokban is inkább a meghunyászkodást választja. És ha a tekintélyes emberek nem mernek önmagukért sem kiállni, akkor ki jelentene ellensúlyt a hatalommal szemben?
Nincs már jelentősége annak sem, hogy Mészáros Lőrinc és családja a választás óta minden munkanap kapott 1,2 milliárd (!) forint közpénzt. Az ország vagyona és a hatalmon lévők vagyona közötti különbség lassan elmosódott, és mostanra már felismerhetetlenné vált.
A politikusok üzleti ügyei, és a törvények elfogadása is magánügy lett mostanra Magyarországon, és ezt hallgatólagosan a nagy többség jóvá is hagyta. Felnő éppen egy generáció, aki már ebbe a rendszerbe született bele, ahol a tekintély feltétlen elfogadása, illetve a személyes kapcsolatokon és szívességi hálózatokon alapuló kerülőutak maradnak csak az érvényesülésre.
A durvaság hivatalossá vált
A fideszesek között voltak még néhányan, akik a 2015-től terjesztett fasiszta ihletettségű állami propagandát egy hatékony, bár nem feltétlenül szimpatikus módszernek próbálták beállítani, amit ugyan legitimált a választási eredmény, de ezen túlmenő jelentőséget nem kell tulajdonítani neki. Mára világosan kiderült, hogy ez téves megközelítés.
A magyar állam szakítása az emberi méltóságon alapuló egyetemes értékrenddel nem csak egy rövid kilengés volt, hanem ez a mostani kurzus kulturális alapja. Ilyen általános és önfeledt rasszizmus, mint ami az állam által fenntartott magyar sajtóban van, a világ legnagyobb részén csak szűk nyilvánosságot elérő, szubkulturális kiadványokban tapasztalható. Nem csak tőlünk Nyugatra igaz ez, hanem még Kelet és Dél felé is.
Ez nem politika
Az új, mostanra stabilizálódott rendszernek van egy fontos jellegzetessége, ami megkülönbözteti a korábbi hazai autoriter rendszerektől: rendkívül felületes ideológiai alapokon áll, és nincsenek jelentős kulturális, tudományos vagy technológiai ambíciói sem.
A mostani rendszernek azonban nincsenek ideológiailag telített ambíciói. Ellenségei vannak, de ezek többségükben fizikailag nem jelenlévő személyek és csoportok, retorikai kellékek inkább.
A kormányoldalon kreativitást, innovációt csak a magánérdekek mentén hozott törvények és szabályok megalkotásában találunk. Ott viszont egészen sziporkázó teljesítmények vannak, hogyan lehet hatósági rendelkezésekkel, ügyesen fogalmazott pályázati feltételekkel, és radikális központosításokkal minél több állami forintot magánszámlákra irányítani.
A mostani rendszer politikájának a fő célja ugyanis a hatalmon lévők személyes üzleti érdekeinek előmozdítása lett. Ez egy önmagát gerjesztő, körkörös folyamat. Az ország felvásárlásával a legfelső vezetés stabilizálja a politikai hatalmát, ezáltal még több jószághoz juthat, amivel még tovább erősíti a politikai hatalmát.
Ez az új magyarországi rendszer egy magánvállalkozás, és nem valamiféle politikai közösség küldetéstudattól fűtött politikai lázálma.
(Az eredeti cikk itt olvasható.)
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
