A rendszerváltás szombathelyi eseményeinek emlékére Rendszerváltó sétát szervezett az AGORA és a Vas Megyei TIT Egyesület Szombathely belvárosában november 3-án. A túra a Március 15. téren indult, ahol annak idején a Lenin-szobor letakarásával kezdődtek a helyi események.
Kezdés előtt öt perccel már mindenki jelen volt a sajtótól, ám a résztvevőknek se híre, se hamva. Négyen lézengtek a téren, nem is értettük, mi van. Talán nem tudunk róla, hogy elhalasztják a sétát? Vagy rossz helyre jöttünk?
A hivatalos kezdés után öt-tíz perccel vált világossá számunkra, hogy mi a helyzet: mindössze négy embert érdekelt a séta. Nagy kár, mert valóban érdekes volt. A rendszerváltás körüli szombathelyi események egyik oszlopos tagja, Kozma Gábor volt a túravezető, aki színes, személyes történeteivel képes volt megeleveníteni az eseményeket.
A Lenin szobor letakarásáról, amit egész Kelet-Európában először itt mertek megcsinálni, elmesélte, hogy még annyira féltek az emberek a hatalomtól, hogy több volt az újságíró, mint a résztvevő.
A Petőfi utca és a Március 15. tér sarkán álló egykori Keringő presszóról megtudhattuk, hogy itt szerkesztették az ellenzék programját az Éhen Gyula Kör, a FIDESZ, az MDF és az SZDSZ tagjai.
Kozma Gábor megjegyezte, hogy nem véletlenül indul majdnem minden politikai változás története egy kocsmában: akkoriban ugyanis szinte csak így lehetett politizálni.
A séta során érintettük a Király utcai volt SZDSZ székházat, az ÁVH székházat és az Életünk folyóirat egykori székhelyét is. Ez alatt hangzott el Gyurácz Ferenc történelmi jelentőségű beszéde.
Az akkor még Köztársaság tér nevet viselő Fő térre Kozma Gábor visszaemlékezései alapján 6-8 ezren érkeztek, hogy meghallgassák a kemény és kritikus szónoklatot. A teret megtöltötte a ritmusos taps, a remény, és a bizonytalanság. Még senki nem tudta, hogy a hatalom megtorolja-e ezeket a szavakat.
A túra utolsó állomása a Hunyadi utca-Szent Márton utca kereszteződése volt, ahol 1990-ben alakult ki taxis blokád a 65 százalékos benzináremelés miatt.
Kozma Gábor itt is az események sűrűjében volt. Mesélt rendőrautót taszigáló dühös tömegről, kötéllel akasztani indulókról, tüzekről és balhékról. A túrát pedig ezzel az igen sokat sejtető mondattal zárta: "A rendszerváltás alulnézetből nem volt olyan dicsőséges, mint felülnézetből."
