Balogh Zsolt az elmúlt kicsivel több, mint egy év során a fotográfia egy speciális területére, a street, azaz utcafotózásra hangolódott. Ez a műfaj nem csak attól nehéz, hogy a fotósnak mondhatni állandóan csőre töltve, késznek kell lennie arra, hogy megörökítse a körülötte zajló világ egy-egy érdekes pillanatát.
Zsolt sokat ingázik Szombathely és Budapest között, így e két városból látható egy tizenkét fotóból álló kiállítás a Café Freiben. Képei fekete-fehérben készültek, arcokat, pillanatokat, történéseket ragadott meg az aluljáróban kéregető koldustól a vonaton újságot olvasó házaspáron át az esőben álló Fő téri Joyce-szoborig.
A kiállítást Szabó Gábor fotóművész nyitotta meg, beszédében elmondta, hogy örül ennek a tárlatnak, amely ily módon kapcsolja össze a két várost, az oda- és visszaérkezésről szól. Hozzátette, hogy ez azért is nehéz műfaj, mert a fotósnak nem rejtőzködnie kell, hanem beleolvadva a közegbe, majdnem lesből, de rögtön reagálnia, s mindezt egy olyan világban, ahol az emberek egyre bizalmatlanabbak a fényképezőgépekkel szemben.
Balogh Zsolt nem bonyolítja túl a dolgokat, csak keres valamit, ami megállítja, őszintén mutatja be a körülötte lévő világot, és a street photónak ez is a lényege.
