Öt percnyi vegytiszta motiváció: ezzel szolgál Daniel Soares videója, amelyben egy különleges, de nagyon befogadó szubkultúrát mutat be: San Francisco pörgő-forgó, együtt táncoló görkorcsolyázóit. Akikből azért ma már nincs annyira sok.
"Még ha le is veszed a korit, akkor is végigkorizol az életen"
Mondja például egyikük, micsoda jelentőségteljes élmény gurulgatni a parkban, és hogy ezt az élményt hogyan lehet átmenteni a mindennapokba. Más a meditációhoz hasonlítja, megint más pedig arról mesél, hogy "elszívok egy jointot, körözök ötvenet, és a világ csodálatos." De olyan is volt, aki a tesójával egyetlen pár korcsolyán osztozott, ezért úgy szeretett bele ebbe az egészbe, hogy gyakran csak az egyik lábán volt göri.
Szép sztori, szép emberek, gyönyörűen fényelt képkockákon:
