Nemrég jelent meg cikkünk 
Sárkányok és kazamaták, avagy asztali szerepjátékok Magyarországon 2024. February 18. 15:18 az asztali szerepjátékok hazai kultúrájáról és történelméről. Viszont nem értük be ennyivel, szerettük volna szerepjátékos ismereteinket bővíteni és több szemszögből is jobban megismerni a témát.
Úgy döntöttünk, hogy felkeressük a témában jártas Déri Norbertet, az 1989-ben alakult szombathelyi Legendák Szerepjáték Klub vezetőjét, számos szerepjátékverseny megvalósítóját, aki idén is megszervezi a Kardok Ünnepe Országos Szerepjáték Találkozót Szombathelyen, hátha jobban el tud igazítani minket a témában. A Szimfónia kávézóban ültünk le vele beszélgetni…
Nem, legyünk már témához illőek! Ahem… hősünk, miután bejárta a szerepjátékos fórumok kazamatáit és Wikipédia nemzetét, nem volt megelégedve korábbi írásával. Ezért a firkász felkereste Norbert mestert, a “Kardok Ünnepének” szervezőjét. A bölcs varázslót Torozon tavernájában lelte fel, ahol néhány forró ital mellett feltehette neki kérdéseit… Igen, ez jól megadja a hangulatot.
Egy több évtizede játszó és mesélő szerepjátékos
“Hogy mit értünk szerepjáték alatt? Amikor a gyermekek orvososdit, rendőröset játszanak, vagy amikor egy film főhősének helyébe képzeljük magunkat, és másképp cselekednénk adott szituációban, azok is szerepjátékok. Mi viszont egy társasjátékról beszélünk” - kezdte mesélni Norbi. “Általában egy könyv (pl. Tolkien), film (pl. Star Wars) adaptációja alapján készültek vagy egy egyedi világban (pl. Ynev) alkotott helyszínen játszódnak, különböző műfajban, legyen az fantasy vagy sci-fi vagy mesealapokon nyugvó történet. A játékot egy kalandmester vezényli és minden szerepjátékhoz van egy szabálykönyv.”
“A játékosok karaktereket személyesítenek meg karakterlapok használatával és különböző dobókockák és egységek segítségével közösen próbálnak valamilyen célt elérni, lehet ez egy elrabolt királylány megmentése, egy ereklye megszerzése, egy falu megmentése vagy bármi más. Fontos: közösen. Ez egy csapatjáték.”
“Mi 1987-ben kezdtünk játszani. Ekkor még nem volt elterjedt játék, csak külföldről lehetett beszerezni könyveket és ez azzal járt, hogy meg kellett tanulni angolul. Az első fordításom is valahogy így született meg, egy tizenkét soros szöveg volt egy szabálykönyvből. A leírás lényege, hogy a varázslónak van egy törhetetlen botja. Másfél-két órába telt, mire kiszótáraztam és végeztem vele, de legalább megismertem a bot néhány angol szinonimáját, és ettől kezdve elkezdett érdekelni a nyelvtanulás.”
“Amikor az 1980-as évek vége felé elkezdtünk játszani, akkor számítógépes játékokat vittünk át asztali társasjátékokra. Nagy, négyzetrácsos lapok voltak a játékterek, a bábukat pedig papírból készítettük, magunk rajzoltuk a helyszíneket, a labirintusok falát, ajtókat papírból hajtogattuk, festettük és csak a 6 oldalú dobókocka állt rendelkezésünkre a társasjátékokból kivéve. Itt a számítógép helyett a Játék Mester (később a Kaland Mester) dolgozta ki a pályákat, írt történetet és személyesítette meg az ellenfeleket. Ő volt, aki a karakterek érzékszervein keresztül leírta, elmesélte nekünk mit látunk, hallunk és mit érzünk. Majd megismerkedtünk az AD&D-vel (Advanced Dungeons & Dragons), később a D&D-vel (Dungeons & Dragons), és a magyar Harc és Varázslattal, de csináltunk saját játékrendszert is, pl.: Adventures (Kalandok) és Felhők Birodalma néven. Gyakran utaztunk Budapestre és találkoztunk olyan emberekkel, akik nálunk is régebb óta játszottak már és/vagy a fantasyirodalomban már elismertek voltak. Ilyen nagyszerű író volt a 2020 januárjában elhunyt Gáspár András és alkotótársa, Novák Csanád vagy a szerepjátékok mestere, Nyulászi Zsolt. Megmutattuk nekik a játéktöredékeinket, abban az időben sok lelkes szerepjátékossal együtt, például a mi “Holdfényvarázslónk” varázslatainak ötletét is alapul vették ‘93-ban a M.A.G.U.S-hoz. Akkora megtiszteltetés és öröm volt számunkra, hogy ha csak egy morzsányival is, de szerepjátékos társainkkal együtt ötletelhettük és színesíthettük Ynev világát. A mai napig is minden tisztelet az alkotóknak, hogy úttörőként egy ilyen remek magyar játékot alkottak és a játékosoknak is, akik nem hagyták elveszni a legendát és 30 éven át életben tartották a M.A.G.U.S-t."
“A Legendák Szerepjáték Klubot 1989-ben alapítottam meg barátaimmal, hogy ne otthon kelljen játszanunk, hanem szervezett környezetbe, kultúrházakba vigyük a játékot, így minél több embert elérhettünk. Az sem volt utolsó szempont, hogy ha otthon játék közben pl. valaki elordította magát, amikor megtámadott egy orkot, akkor az anyuka berohant a szobába a konyhából, hogy "mi bajod van kisfiam"? No, ezért is kellett egy klubhelyiség. Az Oladi Művelődési Központ fogadott be minket, Vágvölgyi András akkori népművelő biztos szárnyai alatt pedig kiteljesedhetett a mi kis klubunk.”
Itt felhozom témának az amerikai “sátáni pánikot”, ami a D&D körül zajlott. - “Magyarországon nem okozott ekkora pánikot, de azért voltak, akik valami tragédia ürügyeként előkapták a szerepjátékokat. A M.A.G.U.S. borítóján például egy varázsló pentagram látszik, amit egyesek félreérthetnek. Többek között ezen félreértések elkerülése végett is elmentünk középiskolákba és művelődési házakba, hogy megmutassuk az embereknek, mi az a szerepjáték, kártyajáték és hogy ez csak egy játék, nincs mitől tartani. A témára nyitott pedagógusoknak hála sikerrel jártunk és sikerült népszerűsítenünk a szerepjátékokat, stratégiai kártyajátékokat.”
Hogyan született meg a Kardok Ünnepe? - “Az évek során a művelődési házak elkezdtek pénzt kérni és nem mindenki tudta kifizetni a klubhelyiségek utáni alkalmi vagy óradíjakat. Ez azt jelentette, hogy vissza kellett térnünk a saját lakásainkba, házainkba, ahol fiatal korunkban nem akartunk játszani. A magas költségekre hivatkozva már nem volt művelődési ház vagy klub, ami így be tudott volna fogadni minket, mint anno az oladi művház. Közben kinőttük magunkat a városból és a megyéből is.”
“Miután több szerepjátékos találkozón is részt vettünk, például a Dagadt Denevérek zalaegerszegi klubban, vagy Debrecenben a M.A.G.U.S. lista találkozón, vagy a ma is működő és talán jelenleg is a legnagyobb találkozón, a Kalandorok Krónikáján, elhatároztuk, hogy mi is szervezünk egy eseményt. Ez végül a Kardok Ünnepe Országos Szerepjáték Találkozó Szombathelyen nevet kapta és jelenleg a Lvl Up Esport Bár ad neki otthont, ami egy fontos törzshelye a szombathelyi társas- és szerepjátékosoknak. A mai napig folynak ott kampányok, vagy egyszeri játékok.”
“A rendezvény egyébként tíz évig szünetelt, viszont néhány éve, mint hamvából újraéledő főnix feltámadt. Idén, március elsején és másodikán rendezzük meg tizenhatodik alkalommal.”
Kezdőknek mit tanácsolnál? - “Ha szeretnél elkezdeni szerepjátékot játszani, akkor olyannal kezdj, ami érdekel, rengeteg műfajban vannak RPG-k. Érdemes felkeresni helyi szerepjátékos Facebook-csoportokat és ott kérdezősködni, mi is segítettünk már kezdőknek, meséltünk nekik kalandokat. Ahogy említettem, a Lvl Up egy jó hely erre a célra. Itt mindig találkozhatsz hasonló érdeklődésű fiatalokkal, akik szívesen segítenek a kezdetekben. Ne feledkezzünk el el arról sem, hogy az önfeledt szórakozás mellett a közösség, az emberközpontúság, a személyes (számítógépmentes) találkozás fontos a mai világban is, a játék pedig csapatmunkára épül.”
Az utolsó kérdésem: be tudnád mutatni egy karakteredet? Norbi örömmel szolgál egy kidolgozott karakterlappal is. - “Persze. Ő itt Sebes, akiről azt hinné az ember, hogy az arcán lévő sebhelyről kapta a nevét, de igazából azért hívják így, mert nagyon gyors kezdeményező. Ynev világában a természet és a harc istenének felkent papja, egy kyr nemes ifjú, aki gyermekként egy családi ármánykodás áldozata lett és az utcára került, miután elvesztette a szüleit. Csavargóként egy középkorú pap a szárnyai alá vette és megtanította, hogy az élet szent, nemcsak az övé, hanem mindenkié. Társaival, Táncossal és Csuklyással közösen Robin Hood életet élnek, mindig csak annyit vesznek el, amennyi kell és segítik a szegényeket.“
Elköszönünk egymástól, “találkozunk Torozonnál”, utalva ezzel az azonos nevű YouTube-csatornára, aminek tulajdonosával szintén összefutottunk a Szimfóniában.
Hobbijátékosok véleménye
Norbiék már profik, de én kíváncsi voltam hobbisták véleményére is ebben a témában. Tudtam, hogy unokatesóm és barátai szoktak D&D-vel játszani, így küldtem nekik egy pár kérdést, hogy több szemszögből is megismerjem a témát. - Mármint…
Az újságíró, miután hazatért a sárkányoktól és orkoktól mentes megapolisba, Körmendiába, felkereste unokatestvérét és kalandor társait, hogy bő tudásukkal ki tudja egészíteni készülő kódexét.
R.Á.: Miért éppen a D&D?
I.: “Még négy éve egyik barátunk szerette volna kipróbálni ezt a játékot, és azóta nem hagytuk abba. Nem játszottunk még másik asztali szerepjátékkal, biztos vannak még nagyon jók, de minket ez a kezdet óta annyira magával ragadott, hogy sose gondoltunk másikra.”
II.: “Egy barátom vezetett be a szerepjátékba, aki a D&D-t szerette volna megkedveltetni velünk, ami sikerült is neki. Bár sok jó hasonló játékról hallottam már, egyik sem keltette fel annyira az érdeklődésemet. Egyszerűen úgy gondolom, semmi nem lenne képes felérni azokhoz az élményhez, amiket D&D közben éltem át.”
III.: “Egy barátom mutatta be nekem a D&D ötödik kiadását (5e) évekkel ezelőtt és bár azóta nézegettem más rendszereket is, maradtam az 5e-nél, mert egyrészt minden barátom ezt ismeri, másrészt játékmesterként részletesen meg kellett tanulnom a szabályokat, így nem látom értelmét új játék keresésének.”
R.Á.: Mi tetszik a játékban?
I.: “Hogy szinte bármire képesek vagyunk benne. Olyan karaktert és világot építünk magunknak, amilyet szeretnénk, az egyetlen korlát tényleg csak a fantáziánk.”
II.: “A játék egyik legvarázslatosabb része a szabadság, a sok-sok lehetőség, ami az ember ölébe hullik. A szigorú hétköznapok után semmihez sem fogható érzés, amikor egy hétvégén át csupán azért kell izgulnom, hogy az az átkozott kocka a jó oldalára essen. Egy kis fantáziával elképesztően jól lehet szórakozni saját magunk hülyeségén, mert mikor máskor gondolnék egy alsónadrágos törpre, aki varázskarddal a kezében kártyázik, miközben démonok közelítenek felé.”
III.: “Elsősorban azt szeretem a D&D-ben, hogy a barátaimmal tudom játszani, mint egy komplex társasjátékot. Ami igazán megfog benne, hogy emlékezetes és eredeti történeteket lehet évek alatt létrehozni. Nagyon sokat beszélünk régebbi kalandjainkról.”
R.Á.: Be tudnád mutatni egy karaktered?
I.: “A neve Eira, aki egy druida és az erdőben nőtt fel. Amikor elég idős lett, elhagyta otthonát, leghűbb társával, egy arany színű kígyóval, hogy megismerje a világot, fejlessze a képességeit illetve legfőképp, hogy kalandokat éljen át, amiket persze nagyon gyorsan megtalált egy különös csapat oldalán, akik hamar a barátai lettek. Eira nagyon sok állat formáját fel tudja venni és nagyon közeli kapcsolatban áll a természettel, valamint amellett, hogy tud telepatikusan kommunikálni a legtöbb lénnyel, mágiát is használ.”
II.: “A neve Zanvoril Hammerstriker. Félelf férfi, de egy törp klán nevelte fel. Odin hű bajnokaként tevékenykedett a világban. Sok kalandot élt át a barátaival, melyek során egyszer megszegte az istenének tett esküjét, hogy megmentse azoknak az életét, akik fontosak voltak számára. Élete hátralévő napjait a gonosz elleni harcnak szentelte, szörnyek elleni harc közben érte a vég. Azonban az örök harcmezőkről visszahozták barátai, akik mellett még egy utolsó csatában segített megszabadítani a világot egy ősi démontól, aki véget nem érő háborúba taszította volna az ismert világot.”
III.: “Talán egyik kedvenc karakterem Immeral, egy ember paladin angyali szikrával. Egy szektában nőtt fel, fosztogató gyilkosok közt. A kampány alatt azonban más környezetben találta magát, a többi játékoskarakter közt és bár eleinte csak eszközként kezelte őket, idővel változni kezdett a világlátása, mostanra már megkérdőjelezi a szektájának helyességét. Idővel talán ellenük is fordul majd, de ez a többi karaktertől is függ.”
R.Á.: Milyennek találod az asztali szerepjátékot, mint időtöltést?
I.: “Együtt oldunk meg olyan problémákat és helyzeteket, amikkel a valóságban sose kerülnénk szembe, együtt gondolkodunk, együtt tervezünk és rengeteget nevetünk közben. Egy új társaságnak fantasztikus csapatépítő, a régebbi barátokkal pedig egy újabb színes kaland, ami egyszerűen semmi eddigihez nem fogható.”
II.: “Számomra a legfontosabb része a közös szerepjátéknak az, hogy időt tölthetek a barátaimmal, akiket egyre kevesebbszer látok a folyamatosan szaporodó feladataink miatt. A D&D (és a többi szerepjáték is egész biztosan) úgy összehozza az embereket, ahogy kevés időtöltés tudja, nem is beszélve arról, hogy még annyi év után is új dolgokat tudhatunk meg egymásról.”
III.: “Az asztali szerepjáték a kedvenc hobbijaim egyikévé nőtte ki magát, főleg azóta, hogy játékmesterként a saját történetemet is elindítottam. Nagymértékben növeli a kreativitást, szép emlékeket teremt, közelebb hoz a többi játékoshoz. Csak ajánlani tudom.”
Végszó
Reméljük cikkeinkkel meghoztuk a kedveteket a szerepjátékokhoz. Kalandra fel!
