„Sokszor megyek a sárvári fürdőbe, mert úgy érzem, hogy használ. Van, amikor a párommal, máskor egyedül” – kezdte levelét olvasónk, amelyben azt mesélte el, hogyan járt néhány nappal ezelőtt a sárvári fürdőben.
Mint írta, a legutóbb egyedül ment és a program szokás szerint a gyógyvíz, pihenő, gyógyvíz, pihenő, utána pedig haza kombó lett volna, azonban hiba csúszott a tervbe.
A második pihenőnél ugyanis elgondolkodott, vajon az autóstáskáját (benne készpénz, igazolványok, iratok) berakta-e az öltözőszekrényébe vagy az átöltöző blokkban felejtette.
„Erős volt a gyanúm, hogy sajnos az utóbbi történt” – írta. Sietett, hogy kiderítse, melyik eset áll fenn. A szekrényben nem volt, így maradt az átöltöző blokk, ahonnan viszont eltűnt.
Abban bízva, hogy valaki megtalálta és leadta a pénztárnál, ott érdeklődött.
„A pénztárban ülő hölgy mosolyogva kérdezte, hogy mi a nevem. Ekkor tudtam, jó helyen járok. Mondta, hogy bemondták a hangosba a nevemet. Igen hallottam, de abból egy szó sem volt érthető a zaj miatt és szerintem a technika sem csúcs” – jegyezte meg olvasónk, aki nagyon örült, hogy végül visszakapta az autóstáskáját. De azért érte egy újabb meglepetés is: amikor kinyitotta a pénztárcáját, látta, hiányzik belőle a készpénz, 57 ezer forint.
„No, mondom, akkor csak fél szerencsém van, mégsem egész. Még arra gondoltam, hogy előző este öltönyös helyen voltam, s a zakó belső zsebébe raktam a pénzt, talán ott is maradt. Ezt gyorsan elvetettem, mert emlékeztem az előző estére, hogy a kártyáimmal együtt a pénzt is kivettem a zsebből. (kártyával fizettem a belépőt)” – gondolkodott és ettől függetlenül örült, hiszen a bankkártyájához és az igazolványaihoz senki nem nyúlt.
Mint írta, több variáció lehetséges:
Megjegyezte, nem hinné, hogy a bekamerázott pénztárban bárkinek köze lenne az eseményekhez. Aki pedig leadja a táskát, valószínűleg nem kockáztat, hogy kiszedi belőle a papírpénzt.
Olvasónk hívhatott volna rendőrt, de nem látta értelmét. Mindenkinek csak az ideje ment volna el: mérgelődés, bürokrácia, s a végén nincs eredmény. Megjegyezte, aki leadta, annak nevét, elérhetőségét talán leírhatták volna. Lehet, hogy nem is magyar volt, sok volt a - feltételezése szerint - szlovák fürdővendég is.
„Nem voltam mérges, nem voltam ideges, nem készített ki a dolog, kicsit csalódtam, de mégis örültem. Remélem, hogy a pénz olyan helyre került, ahol segíteni tud” – zárta levelét olvasónk, aki azért a pénztáros hölgyeknek megédesítette a napját, vitt nekik egy-egy gesztenyepürét és reméli történetéből sokan okulnak és háromszor is megnézik, hogy nem felejtettek-e valamit az átöltöző blokkban, mielőtt átadják magukat az élvezeteknek és belevetik magukat a gyógyvízbe.
