Egyetemi szakdolgozatból indult, könyv lett belőle. Jagadics Péter nyugállományú alezredes elé az élet sodorta a témát, amikor témaválasztás előtt állt. A Savaria Kiképzőközpont 2004-es felszámolása adta az ihletet és mivel dr. Krisztián Béla a Pécsi Tudományegyetemen lehetővé tette, hogy a katonák csapattörténetből írják a szakdolgozatukat, így megszületett
Savaria katonai története
. Az államvizsga-bizottság tagja volt Holló József altábornagy, aki úgy gondolta, hogy ezek a gondolatok egy könyvet is megérdemelnének.
December elején dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter mutatta be és ajánlotta a könyvet Szombathelyen, az Aréna utcában. A minisztert katonadalokkal fogadták, mielőtt a könyv méltatásába fogott volna. A miniszteri beszéd a cikkünk végén található videóban megtekinthető, meghallgatható.
Titkosítás alól feloldva...
A Savaria katonai története című 128 oldalas könyv 500 példányban jelent meg. Képanyagában titkosítás alól feloldott dokumentumok másolatai és a HM Hadtörténeti Intézet archív képei mellett a nyugat.hu újságíró-fotóriporterének fotói is megtalálhatók. A szerző a római légiók városával, a Borostyánkőút nevű kereskedelmi útvonal mellett megalapított Savariával kezdi a könyvet, amely már alapításakor teljes jogú város (colonia) volt.
Az első század közepén polgárjoggal csak a legiók katonái, valamint lovas, és gyalogos segédcsapatok 25 évnél többet leszolgált katonái rendelkeztek. Csak a polgárjoggal rendelkezők voltak jogképesek, ők szerezhettek földbirtokot az egyébként császári tulajdonban lévő területeken. Ők voltak szavazóképesek, ők válhattak a város tisztségviselőivé, a tanácsnokok rendjének tagjaivá. A hadseregből való elbocsátásuk földhöz juttatásal történt, nem pénzbeli végkielégítést kaptak.
- írja a szerző, aki cinikusan azt is megjegyzi, hogy talán a 2004. végén felszámolt Savaria Kiképző Központ távozó katonái is jobban örültek volna, ha földet kapnak. A föld pecsételte meg egyébként Savaria sorsát is, 456. szeptember 7-én éjszaka földrengés döntötte romba a várost, am ezután hosszú időre légüres térbe került.
Egy hosszabb fejezet foglalkozik Szombathely katonáival 1848-1971. között. Az utóbbi dátum is fontos a vasi megyeszékhely életében, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága a néphadsereg hosszú távú fejlesztésével összhangban július elsején határozatot hozott két új helyőrség létrehozására, Győrben és Szombathelyen. A laktanyába a 15. gépkocsizó lövészezredet Aszódról, a 2. önálló rádió-felderítő zászlóaljat a fővárosból, a 93. páncéltörő tüzérosztályt Marcaliból, a 42. felderítő-zászlóaljat és a 73. vegyivédelmi századot Újdörögdről tervezték áthelyezni.
Az akkori politikai és katonai szóbeszéd szerint nem kizárólag a dunántúli helyőrségek zsúfoltságának megszüntetése volt a fő ok, hanem a szovjet-amerikai SALT-tárgyalások egyik megállapodása értelmében a szovjet csapatokat hátrébb tolták volna a semleges Ausztria határától és ekkor derült ki, hogy a nyugati határszakaszon nincsenek magyar alakulatok. Hát lettek, de a szovjetek is maradtak, 1988-ig. A 15. gépesített lövészezred 1974-75-ben diszlokált Szombathelyre.
Minőségi változás az új laktanyában
Ezzel egy időben zöldmezős beruházásként épült a laktanya, amit a HM Infrastrukturális Főosztály felügyelete mellett helyi állami építőipari vállalat, a VASÉP húzott fel, az MN 4002/M építőzászlóaljjal karöltve. Az első ütemben a kiszolgálóegységek épültek fel (kazán- és konyhablokk, javítóműhely, kevés telephely, egy legénységi épület, csapatgyengélkedő, kapusszobák, műszaki ellenőrző állomások). Gyakorlatilag csak ezek voltak 100 százalékig készen, amikor 1975-ben az ezred előkészítő részlege megérkezett a laktanyába.
Az új laktanya berendezése szinte elképzelhetetlen minőségi változást jelentett nem csak a sorkatonáknak, de a tiszteknek is. Aszódon pld. a 70-es évek elején még hodályok (századkörletek) voltak, széntüzelésű kályhákkal, az irodákban pedig olajkályhákkal. Meleg vizes fürdőre hetenként kétszer volt lehetőség. Szombathelyen ezzel szemben rajkörletek épültek, központi fűtéssel és állandó hideg-meleg vízzel.A különbséget talán nem kell ecsetelni. A szombathelyi szolgálatot csapatművelődési komplexum tette még elviselhetőbbé, színházteremmel, hatalmas tornateremmel és könyvtárral. A kiképzést 36 tanterem tette színvonalassá, légvédelmi oktatópályával, szimulátorokkal. Egy BMP irányzónak plb. 800 sikeres rakétaindítást kellett végrehajtania szimulátoron az első éleslövészet előtt. (Ez talán a takarékosságot is szolgálta.)
A könyvben részletesen esik szó átfegyverzéséről, technikai megújításáról és a beszerzett eszközökről, fegyverekről, valamint az alakulat szervezeti átalakításairól és a koalíciós gyakorlatokról is. 1988. szeptember 25-én a honvédelmi miniszter hozzájárulásával Szombathely városa csapatzászlót adományozott a dandár részére. Korábban nem volt példa arra, hogy egy alakulat egy városhoz kötődjön. A zászló ünnepélyes átadása és az eskütétel az MMIK mellett történt, ezzel kezdődik exkluzív videó összeállításunk.
A felvételeket Jagadics Pétertől, a könyv szerzőjétől kaptuk és összefésülve, minimálisan megvágva elérhetővé tettük az Interneten. Biztosak vagyunk abban, hogy sokan lesznek olyanok, akikben ilyen-olyan emlékeket hoz vissza ez a film, amiben számos ma is aktív szombathelyi közéleti szereplő is felbukkan. Bepillantást nyerhetünk egy hadgyakorlatba is (14 percnél), ahol fegyverropogás, lángszóró, páncélosok adnak bepillantást abba, mi lett volna, ha szükség van rájuk.
Tíz hivatásos nem tett esküt a köztársaságra
1988. szeptemberében adták át a Helyőrségi Művelődési Otthont (HEMO), ami jelenleg már a Weöres Sándor Színház épülete. 1989. végén megszűnt a hadsereg pártállami szerkezete. A HM a kormány alárendeltségében maradt, a Magyar Honvédség Parancsnoksága pedig a köztársasági elnök alárendeltségébe került, így lehetetlenné vált, hogy a hadsereget belpolitikai kérdések eldöntésére használják. Érdekesség, hogy a hadsereg hivatásos állománya 10 fő kivételével esküt tett a Magyar Köztársaságra. A 6 tisztet és 4 tiszthelyettest leszerelték. A Savaria Gépesített Lövészdandár 1990-ben alakult.
A könyvben számos érdekes kitérő található, így például a pápalátogatásról és a taxisblokádról, az olvasó bepillanthat a zárt irodaajtók mögé, ahol katonai vezetők tanácskoztak és többet tudhat meg arról, mi minden került szóba ezeken a helyeken.
A szerző bemutatja a Savaria dandár és a kiképzőközpont haláltusáját, a bezáráskor szolgálatot teljesítők névsorát, illetve a laktanyában elhelyezett alakulatok rövid történetét is.
Bár a könyvbemutatón megtudtuk, hogy Jagadics Péter könyvéből a barátok tanácsára több érzelmi okból papírra vetett részlet is kimaradt, de azért így is találhatunk utalásokat olyan történésekre, amik tüskét hagytak a szombathelyi katonákban. Ilyen pl., amikor a szerző megjegyzi, hogy
a szombathelyi laktanyából átalakított börtön 2008-ban készült el. Ennek megnyitására egyetlen volt katonai parancsnokot sem hívtak meg.
Bár Szombathelyen bezárt a laktanya, a város mégsem maradt katonák nélkül. A Savaria Legio továbbra is itt állomásozik, tagjai között sok volt katonával. Aktív a Savaria Gépesített Lövészdandár Asztaltársaság és a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület is.
A könyvbemutató végén a Savaria Legio centurioja átadott egy regisztrációs lapot a miniszternek, amiben a legio tagjai kifejezték azon szándékukat, hogy csatlakoznak az önkéntes haderőhöz. Ez a jelenet is látható második videónk végén.
Olvasóinktól is örömmel fogadjuk katonatörténeteiket, amelyek Szombathelyhez kapcsolódnak, esetleg ha az archív videóban látottak hoznak felszínre emlékeket, akkor se tartsák magukban, írják meg hozzászólásként, vagy email címünkre! A hozzászólók között 2011. január 2-án kisorsolunk egyet a most bemutatott könyvből!
