Kisebbfajta zenei fesztiválnak is tarthatnák ezt a tegnap estét, hiszen nem sokkal fél hét után ékeztünk a szombathelyi Bartók Terem parkolójába (ahol aztán keringtünk vagy tíz percet, hogy helyet találjunk), és mire visszafelé kiléptünk az éjszakába, már fél tizenkettő is elmúlt. Kár, hogy a kezdésből fél óra felesleges sorban állással telt, merthogy épp az 50. jubileumi hangversenyre halt meg az internetes jegyfoglalási rendszer. Kár, mondom én, de feledhető, mellékes momentum…
Mert a lényeg, hogy Szombathely professzionális szimfonikus zenekara mögött 50 év, és több mint 4000 bemutató áll. (Napra pontosan ötven évvel ezelőtt adta első bérletes hangversenyét a zenekar). Ahogy a maratoni este folyamán szembesülhettünk vele, az idő csupán az előadóművészek és karmesterek hajzatát tépázta meg (Kováts Kolos egyik fotóját szemügyre véve jegyezte meg, itt még a paróka alatt is nagyobb haja volt), de a lendület és a frissesség a régi.
A zenekar köszöni szépen, kirobbanóan jó formában van, egységesek és energikusak. Azok a karmesterek vezényeltek újra, akik egy-egy fontos korszakot jelentettek az együttes életében. Visszafelé haladtunk az időben, elsőként a világhírű Kossuth-díjas karmester-zongorista, Vásáry Tamás (a zenekar tiszteletbeli elnök-karnagya) dirigált.
Mindenki köszöntött mindenkit
Kaptunk persze a protokollból: köszöntőket, emlékplakát-adókkal, borokkal és virágokkal - visszafogottat, személyeset. A polgármester helyett Marton Zsolt alpolgármester idézett múltat, Kovács Ferenc, a megyei közgyűlési elnök politikusokat meghazudtoló választékossággal beszélt, és jegyezte meg virágnyelven, a maga részéről mennyire sajnálja, hogy az elmúlt időszak politikai döntése értelmében a zenekar egyedüli fenntartója a város lett. Majd köszöntöttek a társ-együttesek (Erkel Kórus, Filharmónia), zenésztársak is.
Kezdésként mindjárt egy fajsúlyos „slágert” kaptunk, a német szabadsághős Egmont nyitányát, Beethowentől, Vásáry vezényletével. Október 23-a közelsége miatt stílusosnak is nevezhetnénk ezt az indítást. Hiszen nekünk magyaroknak ez a zenemű az ’56-os forradalommal fonódott össze. Csoda volt, ahogy a Savaria Szimfonikusok tegnap este játszották – ahogy mögöttem egy hölgy fogalmazott, még a fejbőre is bizsergett közben. Vásáry pedig - ezt a zeneművet követő színpadi beszélgetés közben állapíthattuk meg - egy földre szállt angyal. Ráadásul remek mesélő.
Egyszóval megérte a bejárat előtti sorban állást
Rendkívül színvonalas, lelket és testet melengető koncertfolyam részesei lehettünk. Csapongva a zeneművek áradatában, ami most, így utólag elsőre bevillan, az Rossini Tell Vilmos nyitánya, Pál Tamás vezényletével. A mindenki által ismert, közhelyszámba menő részen túl zseniális ez a tizenvalahány perc, a teljes verzió. Dícséret jár a zenekarnak az impulzív előadásért, és a fuvolista-oboista kettősnek, és a csellistáknak. Bravúros mestermű, és ebben a darabban megmutatkozott, nem csupán a hegedűs szekció erős a szombathelyi zenekarban, mennyire kvalitásos zenészek ülnek hátrébb megbújva is.
Molnár András operaénekes betegsége miatt a tervezett program némileg módosult, kiesett például Beethoven Fidelioja, de kaptunk helyette is Verdiből. Pál Tamás Robert Houlihannek adta át karmesteri pálcát, legvégül Petró János, a zenekar alapítója lépett a pulpitusra. Játszottak Bartókot, Massenet-t, valamint Strausst. Tokody Ilona és Kováts Kolos Verdi áriákat énekelt.
A zenés betéteket prózai részek színezték
Akivetítőn korabeli fényképek és plakátok- idézték a múltat. Kovács Ági az est háziasszonyaként mesélt és meséltette a fellépő művészeket, karmestereket és az énekeseket. Élveztük. Felidéződtek emlékek a tévés nemzetközi karmesterversenyről, Antal Imréről, a bohókás szilveszteri koncertekről, és az Iseumi operaelőadásokról.
Itt tudtuk meg például, hogy Vásáry Tamás aznapi fellépő ruháját, a „bocskaiját” Sanghajban vette, és hogy szegről-végről rokonságban áll az operaénekes Vásáry Andréval, ugyanis mindketten debreceniek. (Elmagyarázza, családjának olasz gyökerei vannak, a családnév a „Vasary” –ból származik, nincs sok köze a Magyarországon gyakori Vásárhelyi családnévhez.) Elárulta, néha még egy világhírű karmesternek is kell mosogatnia, főként, ha az ember párja nemzetközi hírű táncos-koreográfus. Vásáry pedig megjegyzi, még mindig jobban megy neki a mosogatás, mint a táncolás.
Robert Houlihan, az ír karmester 1992-től volt a zenekar dirigense (magyarírül, ahogy saját maga definiálta magyar nyelvtudását:) mindenkinek Happy Birthdayt kívánt. Megjegyezte, milyen jó látni, hogy azok, akik ’92-ben még gyerekként szaladgáltak a próbákon, most a zenekarban ülnek. Jó látni, hogy van folytonosság.
Tokody Ilona is elmesélte, 1973-ban, miután megnyerte a Kodály-énekversenyt itt, a szombathelyi Iseumban énekelhette el élete első jelentősebb szerepét, ő volt a Bánk Bán Melindája. Tokody Ilona külön megdicsérte a zenekart, hogy mekkora átéléssel játszanak. Olyanok, mint a kamaramuzsikusok - mondta, akkora lélekkel, és odafigyelve játszanak. Az operaénekesnő (ha nem is kimondva, de utalva nyári operaházi botrányra) megköszönte a szakmának és a közönségnek, hogy kiálltak mellette.
Petró János többek között megemlítette Gonda György nevét is, akinek vitathatatlanul nagy érdeme volt abban, hogy most a város saját hivatásos zenekart ünnepelhet. Elmesélte, hogy annak idején (1976-ban) miként is épült a Bartók Terem, hogy személyesen felügyelte a zsinagóga átalakítását (amit a városban csak „Petrópolitennek” hívtak.) Miként lett egyre népszerűbb az együttes, turnéik behálózták egész Európát, szereplői voltak Bécs, Pozsony, Graz, Linz, Ljubljana, Kassa hangversenyéletének.
A Savaria Szimfonikus Zenekar egy poénnal zárta az 50-ik jubileumot: az örök körforgás jegyében Strauss Perpetuum mobile című művét Petró János indította el, majd sorra megjelentek a zenekar előtt (mellett, között) a korábbi karnagyok is. Az 50. születésnapot egyébként a zenekar egy egész éves jubileumi rendezvénysorozattal ünnepli. A jubileumra egy (anekdotákkal, korabeli fotókkal színesített) könyvet is megjelentettek, Szombathelyi szimfónia címmel, ebben a zenekarról, Szombathely zenei életéről további érdekességek is olvashatóak.
Videofelvételeink a koncertről
A Savaria Szimfonikusok története - vázlatokban
Szombathelyen a szimfonikus zenejátszás története egészen 1850-ig nyúlik vissza, már akkor voltak ugyanis szimfonikus zenei koncertek a városban. Ezek azonban nem voltak rendszeresek, és a zenekar összetétele változó volt. A hajdani alkalmi zenekar történetében kiemelkedett az 1933-as év, amikor egy alkalommal Kodály Zoltán is vezényelte. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar jogelődjét 1962. február 15-én az akkori szombathelyi városi tanács alapította, de az alapító okirat kiadását a minisztérium évekig megtagadta, állítólag nem nézték jó szemmel, hogy vidéki városban szimfonikus zenekar alakuljon. Végül 1969-ben a zenekart átvette a megyei tanács, ettől kezdve a fejlődés folyamatos volt.
1964-ben rendezték tartották a szombathelyi Iseumban az első Varázsfuvola-előadást, amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1999-ig megismételtek. Az akkor megszakadt sorozat csak tavaly, az Iseum felújítása után folytatódott.
A zenekar történek fontos része a Bartók Szeminárium és Fesztivál, amelyet idén huszonnyolcadik alkalommal rendeztek meg Szombathelyen, és amely világviszonylatban az egyetlen, Bartók Béla nevével fémjelzett és az ő munkásságát a középpontba állító fesztivál.
A Magyar Televízió karmesterversenyének is jó néhány évig Szombathely adott otthont, a szimfonikusokra alapozva. Olyan nevek tűntek fel ezeken a versenyeken, mint Kobajasi Kenicsiro, Medveczky Ádám vagy az a Robert Houlihan, aki az 1990-es években a zenekar karnagya is volt. Olyan zeneszerzők írtak rendszeresen darabokat az együttesnek, illetve dolgoztak együtt a zenekarral, mint Lendvai Kamilló, Szokolay Sándor, Kurtág György és Eötvös Péter.
A Savaria Szimfonikus Zenekar évente több mint száz koncertet ad, fellépnek itthon és külföldön is. Több lemezt is készítettek, ezek közül kiemelkedik a BBC által készített DVD és az a lemezfelvétel is, amelyet a Sony megbízásából a Liszt-évhez kapcsolódva született.
(Forrás: MTI)❤️ Nélküled nem tudjuk megírni! Ajánld fel adód 1%-át a Nyugat.hu-nak
Adószámunk: 18889332-2-18 Nyugat Média és Világháló Egyesület
Segítség és letölthető nyilatkozat ide kattintva érhető el.
Köszönjük nektek! ❤️
