"Mindenkinek Happy Birthday!"

Kisebbfajta zenei fesztiválnak is tarthatnák ezt a tegnap estét, hiszen nem sokkal fél hét után ékeztünk a szombathelyi Bartók Terem parkolójába (ahol aztán keringtünk vagy tíz percet, hogy helyet találjunk), és mire visszafelé kiléptünk az éjszakába, már fél tizenkettő is elmúlt. Kár, hogy a kezdésből fél óra felesleges sorban állással telt, merthogy épp az 50. jubileumi hangversenyre halt meg az internetes jegyfoglalási rendszer. Kár, mondom én, de feledhető, mellékes momentum…

Mert a lényeg, hogy Szombathely professzionális szimfonikus zenekara mögött 50 év, és több mint 4000 bemutató áll. (Napra pontosan ötven évvel ezelőtt adta első bérletes hangversenyét a zenekar). Ahogy a maratoni este folyamán szembesülhettünk vele, az idő csupán az előadóművészek és karmesterek hajzatát tépázta meg (Kováts Kolos egyik fotóját szemügyre véve jegyezte meg, itt még a paróka alatt is nagyobb haja volt), de a lendület és a frissesség a régi.

A zenekar köszöni szépen, kirobbanóan jó formában van, egységesek és energikusak. Azok a karmesterek vezényeltek újra, akik egy-egy fontos korszakot jelentettek az együttes életében. Visszafelé haladtunk az időben, elsőként a világhírű Kossuth-díjas karmester-zongorista, Vásáry Tamás (a zenekar tiszteletbeli elnök-karnagya) dirigált.

Mindenki köszöntött mindenkit

Kaptunk persze a protokollból: köszöntőket, emlékplakát-adókkal, borokkal és virágokkal - visszafogottat, személyeset. A polgármester helyett Marton Zsolt alpolgármester idézett múltat, Kovács Ferenc, a megyei közgyűlési elnök politikusokat meghazudtoló választékossággal beszélt, és jegyezte meg virágnyelven, a maga részéről mennyire sajnálja, hogy az elmúlt időszak politikai döntése értelmében a zenekar egyedüli fenntartója a város lett. Majd köszöntöttek a társ-együttesek (Erkel Kórus, Filharmónia), zenésztársak is.

Kezdésként mindjárt egy fajsúlyos „slágert” kaptunk, a német szabadsághős Egmont nyitányát, Beethowentől, Vásáry vezényletével. Október 23-a közelsége miatt stílusosnak is nevezhetnénk ezt az indítást. Hiszen nekünk magyaroknak ez a zenemű az ’56-os forradalommal fonódott össze. Csoda volt, ahogy a Savaria Szimfonikusok tegnap este játszották – ahogy mögöttem egy hölgy fogalmazott, még a fejbőre is bizsergett közben. Vásáry pedig - ezt a zeneművet követő színpadi beszélgetés közben állapíthattuk meg - egy földre szállt angyal. Ráadásul remek mesélő.

Egyszóval megérte a bejárat előtti sorban állást

Rendkívül színvonalas, lelket és testet melengető koncertfolyam részesei lehettünk. Csapongva a zeneművek áradatában, ami most, így utólag elsőre bevillan, az Rossini Tell Vilmos nyitánya, Pál Tamás vezényletével. A mindenki által ismert, közhelyszámba menő részen túl zseniális ez a tizenvalahány perc, a teljes verzió. Dícséret jár a zenekarnak az impulzív előadásért, és a fuvolista-oboista kettősnek, és a csellistáknak. Bravúros mestermű, és ebben a darabban megmutatkozott, nem csupán a hegedűs szekció erős a szombathelyi zenekarban, mennyire kvalitásos zenészek ülnek hátrébb megbújva is.

Molnár András operaénekes betegsége miatt a tervezett program némileg módosult, kiesett például Beethoven Fidelioja, de kaptunk helyette is Verdiből. Pál Tamás Robert Houlihannek adta át karmesteri pálcát, legvégül Petró János, a zenekar alapítója lépett a pulpitusra. Játszottak Bartókot, Massenet-t, valamint Strausst. Tokody Ilona és Kováts Kolos Verdi áriákat énekelt.

A zenés betéteket prózai részek színezték

Akivetítőn korabeli fényképek és plakátok- idézték a múltat. Kovács Ági az est háziasszonyaként mesélt és meséltette a fellépő művészeket, karmestereket és az énekeseket. Élveztük. Felidéződtek emlékek a tévés nemzetközi karmesterversenyről, Antal Imréről, a bohókás szilveszteri koncertekről, és az Iseumi operaelőadásokról.

Itt tudtuk meg például, hogy Vásáry Tamás aznapi fellépő ruháját, a „bocskaiját” Sanghajban vette, és hogy szegről-végről rokonságban áll az operaénekes Vásáry Andréval, ugyanis mindketten debreceniek. (Elmagyarázza, családjának olasz gyökerei vannak, a családnév a „Vasary” –ból származik, nincs sok köze a Magyarországon gyakori Vásárhelyi családnévhez.) Elárulta, néha még egy világhírű karmesternek is kell mosogatnia, főként, ha az ember párja nemzetközi hírű táncos-koreográfus. Vásáry pedig megjegyzi, még mindig jobban megy neki a mosogatás, mint a táncolás.

Robert Houlihan, az ír karmester 1992-től volt a zenekar dirigense (magyarírül, ahogy saját maga definiálta magyar nyelvtudását:) mindenkinek Happy Birthdayt kívánt. Megjegyezte, milyen jó látni, hogy azok, akik ’92-ben még gyerekként szaladgáltak a próbákon, most a zenekarban ülnek. Jó látni, hogy van folytonosság.

Tokody Ilona is elmesélte, 1973-ban, miután megnyerte a Kodály-énekversenyt itt, a szombathelyi Iseumban énekelhette el élete első jelentősebb szerepét, ő volt a Bánk Bán Melindája. Tokody Ilona külön megdicsérte a zenekart, hogy mekkora átéléssel játszanak. Olyanok, mint a kamaramuzsikusok - mondta, akkora lélekkel, és odafigyelve játszanak. Az operaénekesnő (ha nem is kimondva, de utalva nyári operaházi botrányra) megköszönte a szakmának és a közönségnek, hogy kiálltak mellette.

Petró János többek között megemlítette Gonda György nevét is, akinek vitathatatlanul nagy érdeme volt abban, hogy most a város saját hivatásos zenekart ünnepelhet. Elmesélte, hogy annak idején (1976-ban) miként is épült a Bartók Terem, hogy személyesen felügyelte a zsinagóga átalakítását (amit a városban csak „Petrópolitennek” hívtak.) Miként lett egyre népszerűbb az együttes, turnéik behálózták egész Európát, szereplői voltak Bécs, Pozsony, Graz, Linz, Ljubljana, Kassa hangversenyéletének.

A Savaria Szimfonikus Zenekar egy poénnal zárta az 50-ik jubileumot: az örök körforgás jegyében Strauss Perpetuum mobile című művét Petró János indította el, majd sorra megjelentek a zenekar előtt (mellett, között) a korábbi karnagyok is. Az 50. születésnapot egyébként a zenekar egy egész éves jubileumi rendezvénysorozattal ünnepli. A jubileumra egy (anekdotákkal, korabeli fotókkal színesített) könyvet is megjelentettek, Szombathelyi szimfónia címmel, ebben a zenekarról, Szombathely zenei életéről további érdekességek is olvashatóak.