Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

„Kiderült, hogy az ELTE ugyanazokat a célokat fogalmazta meg, mint Szombathely”

Tíz év elhanyagolását kell behoznunk – mondja Németh István, a Savaria Egyetemi Központ rektorhelyettese, akivel az ELTE-s csatlakozásról, az új szakokról, a SEK jövőbeni lehetőségeiről beszélgettünk.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ha meg akarjuk érteni, ami most történik, vissza kell mennünk az időben. 2006-ban még volt egy egészséges, hatezer fős hallgatói létszám Szombathelyen. Aztán jöttek a felsőoktatási átalakítások, jött egy demográfiai csökkenés a hallgatói létszámban, és 2015-ben bőven kétezer fő alá jutott ez a létszám.

Mi volt a probléma?

Kicsit a számok mögé kell nézni. A demográfiai csökkenés a magyar felsőoktatásban átlagosan 30 százalékos visszaesést hozott. Itt viszont 60 százalékos volt a létszámcsökkenés. De ez a 60 százalék nem csak a SEK-re volt igaz, hanem a későbbi befogadó, Nyugat-magyarországi Egyetemre is. Egy 15 ezres egyetem ötezer alá zuhant.

A többi egyetem is hasonló csökkenést szenvedett el?

Nem, náluk átlagosan 30 százalékos volt ez, ami megfelelt a negatív demográfiai hullámnak. Mit gondol, miért volt ez a duplája a NymE-en?

Reméltem, hogy Ön megmondja.

Egy nagy átalakulás ment végbe a felsőoktatásban, átalakult a tanárképzés, az akkor jól jövedelmező felsőoktatási szakképzések rendszere, és

A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

mi lemaradtunk erről a hajóról.

A mi szakstruktúránk nem követte olyan dinamikusan az átalakulásokat, hogy vonzó ajánlataink lettek volna a leendő hallgatóknak.

Ragaszkodtak a régi szakokhoz?

Részben ragaszkodtak, de inkább fókuszvesztésről volt szó. Nem vettük észre, hogy a hallgatókért küzdeni kell, nem néztük meg, mit kellene tennünk azért, hogy jó minőségű diplomát tudjunk kiadni. Nagyon sok kritikát kaptunk és kapunk, hogy olyan képzéseink voltak, amikre semmi szükség nincs.

Németh István
Németh István: Az elmúlt tíz évet be kell hoznunk
Vágvölgyi Bálint

Palkovics államtitkár úr egy nagyon fontos lépést tett, és ez nem politikai döntés volt. A magyar egyetemeknek az amerikai, nyugati típusú egyetemek működési mintájára való átformálásról van szó. Az egyetemnek szolgáltató szerepe van, amivel a társadalom és a gazdaság igényeit kell kielégíteni. Tudom, a tudományt is művelni kell, erről később.

Ha én, mint az egyetem, magam találom ki, mit akarok képezni, és a végzett hallgató sehová sem tud elhelyezkedni, akkor az állam pénzén hiába képeztük ki őt. Elvesztegetett pénz, mert nem hasznosul az ő tudása, ráadásul elvettünk öt évet az életéből, és olyan kudarc éri, hogy rá nincs szükség. Holott ő egy értelmes, okos, tenni kész ember.

Mi a megoldás?

Új tervezési folyamatra van szükség. Az egyetemek legyenek intelligensek ahhoz, hogy tudásállományukat úgy tudják szakokba önteni, hogy azáltal olyan képzéseket nyújtsanak, ahol a hallgatók értékesíthető tudást szereznek, és azonnal be tudnak épülni a társadalmat, gazdaságot segítő folyamatokba.

Természetesen kellenek speciális képzések is, hogy Maruzsa Zoltánnak, az Oktatási Hivatal elnökének példáját, az egyiptológus-képzést említsem. Egyiptológusra is szükség van, de azt a három vagy egy embert, olyan helyen kell képezni, ahol van elég olyan szakember, akik ezt plusz funkcióként fel tudják vállalni.

Így már kezd formálódni az a struktúra, amit amerikai típusú egyetemnek nevezünk. A New York-i állami egyetemet ismerem a legjobban, ott töltöttem 12 évet, ott voltak olyan egységek, a community college-ok, ahol gyakorlatilag írni, olvasni tanították a hallgatókat. Aztán voltak, a bachelor képzésekért (BA/BSc) felelős college-ok, akik közül a legjobbak már részt vettek a mesterképzésekben, de a doktori programok az összes college-ot összefogó egyetemi központban, a Graduate school-ban folytak a college-ok humánerőforrására építve. Így a társadalmat különböző szinteken, különböző képzési formákban tudta szolgálni ez az egyetem.

Németh István
Új tervezési folyamatra van szükség
Vágvölgyi Bálint

Magyarországon ennek a kialakítására csakis a legnagyobb egyetemek alkalmasak. Az egyiptológus szak egy egyetemi központban tud csak jó minőségben működni, ahol a legtöbb a szakmát legmagasabb szinten művelő szakemberek gyűlnek össze, a collegek szintjén pedig azok a képzések kell, hogy fussanak, amelyek az adott régióban a lehető legjobb minőségben, színvonalas oktatókkal tudnak működni. Az átjárhatóság a college-ok és az egyetemi központ által nyújtott képzések között pedig maximális kell, hogy legyen.

Ebben a rendszerben működnek azok az egyetemek, amelyek a világ top 100-ában benne vannak. Ezt a működési mechanizmust kellene Magyarországon is átvenni.

Milyen a magyar rendszer?

Volt egy-két vidéki egyetem, ahol az éppen aktuális vezető meghatározta, hogy itt, mondjuk egyiptológusokat fogunk képezni, teljesen mindegy, hogy ebből az egész országban csak három kell, és az ELTE-n is képeznek ilyet, meg mondjuk Debrecenben is, de ez őt nem érdekelte. Ez a szemlélet halálra volt ítélve, mert azt az öt szakembert, aki az országban egyiptológust tud képezni, így szét kellett osztani a képző intézmények között, és akkor jött az intercity-professzorok kora.

Amiről beszélünk, ez az új típusú működés a felsőoktatásban, és semmi rosszakarat nincs benne, a célja a minőségre való törekvés és a rendszer működésének optimalizációja. Ha ezt bevezetjük,

akkor versenyképesek leszünk a nyugati egyetemekkel.

Nem annyira új gondolat ez, jó pár évvel ezelőtt már volt egy kezdeményezés, hogy lesznek kiemelt egyetemek, amelyek központként működnek, és lesznek alapszakokat képező főiskolák.

És megvalósult? A folyamatokat végig kell tudni vinni. Ez nagyon nehéz dolog.

Térjünk rá az ELTE-re. Amikor először nyilvánosságra került a csatlakozási elképzelés, szó volt arról, hogy Szombathelyen nagy szerepe lesz a regionális pedagógusképzésnek.

Akkor mondjuk el pontosan, hogyan is történt ez az egész. Mert voltak már olyan kijelentések is, hogy megjelent a nagy fekete autó, hozta a papírokat, hogy mit kell csinálni. Nem így történt.

Ott tartottunk, hogy volt egy hatalmas hallgatói létszámvesztés. És egy reménysugár a gépészmérnökképzés, amiről most már nem akarok részletesen beszélni, nagyon sokat beszéltünk róla. A lényege, hogy ez volt az első olyan képzés, aminek létrehozását egyszerre hat gazdasági szereplő kívánta és támogatta. A régió meghatározó szereplőiről van szó, a hat cég GDP-je összesen nagyobb, mint az Audié. Nekik mérnökökre volt és van szükségük, akiket helyben kell képezni, mert a nagyobb városokból már nem jönnek haza a végzett mérnökök.

Nehéz volt felépíteni, nem akartunk más képzőhelyekről oktatókat lopkodni, a külföldre távozott értelmiséget céloztuk meg. Sikerült, és így építettük fel viszonylag gyorsan ezt a képzést. Most a sorjákat csiszoljuk, a középiskolákkal működünk együtt, és próbálunk olyan kurzusokat indítani, ami segíti a végzett hallgatóik egyetemi felvételét. De ez csak egy képzés, nem lehet az elhanyagolt tíz évet egy év alatt visszacsinálni.

Elindultunk viszont egy olyan átalakítás útján, ami az amerikai egyetemek elvén alapul. A szervezeti felépítés, működési modell mellett a másik nagyon fontos elv, hogy nincs egyszemélyi vezetés. Ma a jól működő cégek abszolút projektszemléletűek, nem úgy, hogy van egy nagyfőnök, aki időnként lábhoz rendeli az embereket. Ez egy vesztes gondolkodás, nagyon rossz irány.

A régi, feudalisztikus vezetési módszer a múlté.

Amikor felkértek a rektorhelyettesi munkára, első lépésem volt, hogy az intézeti értekezleteken elmondtam, új típusú működést valósítunk meg, szükség van a kollégák szoros együttműködésére, a teammunkára.

2015 októberében munkacsoportokat alakítottuk ki, a 158 oktatóból 52 direktben, a többiek közvetítésükkel csatlakoztak a munkába. És bevontunk a társadalmi, gazdasági képviselőket is, hogy mondják meg, mire van szükségük most, öt és tíz év múlva. A munkacsoportok három hónapig dolgoztak, keményen, és végül kondenzálódott, hogy Szombathelyen három területtel érdemes foglalkozni.

Ebből jött a regionális pedagógusképzés megfogalmazása?

Igen, az egyik ilyen terület a pedagógusképzés. Ezt nem kell indokolnom, biztos, jó minőségű pedagógusokra nagyon nagy szükség van. Ráadásul ennek Szombathelyen hatalmas hagyományai vannak, a Berzsenyi-pedagógus a 80-as években egy brand volt. Ezt újra fel kell építenünk, ehhez pedig jó képzési palettát kell ajánlanunk. Olyan palettát, amiben megvannak a kurrens szakok.

Németh István
Nagyon lyukas volt a képzési portfóliónk
Vágvölgyi Bálint

Például, a matematikatanár szak nálunk nem volt akkreditálva, ugyanakkor a matematikus BSc képzés igen. De ennek a régiónak nem matematikusra van szüksége, hanem matematikatanárra. Másik példa, fizikust is tudtunk képezni, Szombathelyen, csillagász szakirányon. Kérdezem én, mekkora szükség van erre Szombathelyen? De nem engedhettük el a képzést, mert nem volt fizikatanár szak, ami meg kellett volna.

Nagyon lyukas volt a képzési portfóliónk, hiányoztak a tényleg szükséges tanári szakok. Testnevelés szak van, de hozzá kellene tenni a matekot, mert ez a két legnagyobb óraszámú tantárgy a közoktatásban, és a matek-tesi szakos tanárért kapkodnak az iskolák.

Plusz szükség van egy olyan módszertani megújulásra is, ami a 21. századi gyerekek mentalitásához idomul. Nekik már nem kell adatokat bemagolni, minden ott van a telefonjukon. Őket gondolkodni, csapatmunkára kell megtanítani, ezekhez pedig a tanárainknak erre felkészítő képzéseket kell adni. Mert őket még nem így képezték ki. Plusz meg kell oldani a rövidciklusú tanárképzések feladatát is, mert azokra is nagy igény van.

Hogyan jön ehhez a gépészmérnökképzés?

Az a következő, a műszaki terület. A helyi cégek megmondták, ha azt akarják, hogy itt maradjanak, akkor nekik mérnökök kellenek. Világos, egyszerű beszéd. De a műszaki terület egy képzéssel nem állhat meg, a gépészmérnökképzés nem tudja egyedül alátámasztani a szombathelyi képzési portfoliónak ezt a pillérét. Mi kell hozzá még? Itt van már nálunk a műszaki menedzser képzés. És itt lesz a harmadik, az informatikai képzés. Az iparban a teljes automatizálás a cél, ez azt jelenti, hogy már a gyártósor programozza át magát arra, hogy éppen milyen egyedi terméket gyártson, minimális humán erőforrás felhasználásával.

Ehhez nem elég a gépész, ehhez irányítástechnika kell. Olyan mérnökök, akik az automatizálásban segíteni tudják a cégeket. A jelenleg szorító munkaerőhiány miatt az itteni cégeknek abszolút szükséges az automatizálás. Itt az egyedüli dilemma az, hogy inkább villamosmérnök, mérnök-informatikus vagy programtervező informatikus mérnök szak legyen. Ezt pontosan még nem tudjuk, de meg fogjuk vizsgálni, és közben 2017 szeptemberi kezdéssel elindítjuk a programtervező informatikus szakot Szombathelyen az ELTE Informatika Kara segítségével.

Németh István
Hiányoznak a mérnöktanárok
Vágvölgyi Bálint

A műszaki menedzserképzés pedig egy interfész lesz, ami olyan szakembereket ad, akik beszélik a vállalkozók és a mérnökök nyelvét is. Ugyanis kell, hogy biztosítsuk a lehetőséget olyan csapatok kialakulására, akik startupokat tudnak indítani, akik nem feltétlenül egy multi alkalmazottjai szeretnének lenni, és a gazdaságot egy újabb réteggel tudják gazdagítani. A pedagógusképzés és a műszaki képzések területét összekapcsolva pedig tervezzük a mérnöktanárok képzését is, mert az itteni iskolákban nagyon hiányoznak a mérnöktanárok is.

És mi a harmadik terület?

A harmadik erre a kettőre épül. Ha az iparban megvalósul az automatizálás, akkor megjelennek azok a jól fizető állások, ahol csak az ember agyára van szükség, nem a kétkezi munkájára. Sőt, olyanok is, amelyeket otthonról is lehet végezni egy jó internetkapcsolaton keresztül. Ha ez megtörténik, akkor az embereknek egy csomó ideje felszabadul.

Ami azt jelenti, hogy a társadalom olyan szinten kezd el működni, mint a skandináv országokban. Az emberek nem a pénzt fogják hajszolni, hanem az önmegvalósításban gondolkodnak.

Ez azért elég idealista gondolat, a Maslow-piramis csúcsára kellene feljutnia a magyar társadalomnak. Ettől még messze vagyunk.

A mostani tervezési folyamat lényege, hogy hosszútávra is kell terveznünk. A Való Világ és a hasonló műsorok olyan ostoba zsákutcát jelentenek, ami az egyetemek kudarcát is mutatja, hogy a tudás őrzőinek nem sikerült a társadalomnak értelmes, kulturált szórakozási alternatívákat nyújtani. De nekünk ezt meg kell tenni. Így jött a rekreáció, egészségfejlesztés. Van egy nagyon erős sporttudományi képzési bázisunk, ennek egyik elismerése, hogy Kemény Dénesék velünk kívánják folytatni a vízilabdaedzői képzést Szombathelyen.

A sporttudományi képzéshez kapcsolódva kell a rekreációs, egészségfejlesztő vonalat megerősíteni. Hatalmas termálkincsen ülünk, a fürdőknek arra van szükségük, hogy új szolgáltatásokat tudjanak nyújtani látogatóiknak. Mondjuk azt, hogy a fürdővendégnek felmérik az egészségi állapotát, és kidolgoznak neki egy személyre szabott egészségfejlesztő programot, melyet ott tartózkodása alatt be is mutatnak neki, hazavihet és otthon folytathat. A fürdőkkel együtt fogjuk kifejleszteni ezt a programot úgy, hogy mi adjuk a szakembert a szaktudást.

Most készülünk beadni egy EFOP pályázatot, melynek a lényege duális turisztikai képzés kialakítása Szombathelyen, egészségfejlesztési illetve vallás- és kultúrturizmus specializációval. Ez a jó értelemben vett desztináció-menedzsment:

amink van, azt el kell tudni adni az embereknek.

Ugye sokkal jobb alternatíva ez, mint a Való Világot bámulni.

A fentiek egy másik aspektusa, hogy a területen kialakult a sporttudományra, termálkincsre épülő egészségfejlesztést el lehet adni az itt működő cégeknek is. A cégeknél nagy munkaerőhiány van, ha egészségfejlesztéshez kapcsolódó szolgáltatásokat is nyújtanak a munkavállalóknak, az mindenkinek jó, csökken a betegszabadságon lévő dolgozók száma. Jó példa, vettem egy okosórát, ami folyamatosan figyeli, mennyi a szívverésem, mennyit alszom, mennyit mozgok, és az adatokat beküldi a telefonomon keresztül egy központba. Egy már megnyert EFOP pályázati fejlesztés keretében az lesz a feladatunk, hogy az említett adatokat megkapva, azokat elemezve szakembereink megmondják, és az órán keresztül kommunikálják, hogy nekem most aludnom kell, vagy nem ihatok még egy kávét, mert pörög a szívem, vagy éppen most, mivel keveset mozogtam csak ennyi kalóriát fogyaszthatok, mindezt persze az egészségem védelme érdekében.

De ehhez pénz kell.

Igen a fejlesztésekhez anyagi források szükségesek. Mint említettem ehhez kapcsolódva már van egy nyertes EFOP pályázatunk, azon veszünk egy csomó okosórát. A kutatásban velünk együttműködő cégek pedig kiadják ezeket a munkavállalóiknak, akik ennek – gondolom - nagyon örülnek majd, mi pedig annak, hogy megkapjuk az ebből származó adatokat, természetesen név nélkül, az anonimitást megtartva. Az adatok elemzéséből tudományos cikkek születnek majd, a cégeknek pedig kidolgozunk egy egészségfejlesztési szolgáltatási portfóliót.

Németh István
Két és fél hónap munkája, hogy idáig eljutottunk
Vágvölgyi Bálint

Ha ez megvalósul, akkor az egyetem már „tudásszolgáltató” lesz, meg tudjuk mondani, hogy az egyes számok mögött lévő embereknek mire kell figyelniük, hogy megőrizzék az egészségüket. Ez jó a munkavállalónak, jó a munkáltatónak. Aztán ezt az egészet összekötjük a pedagógusképzéssel, mert az ő egészségükről is gondoskodni kell, stressznek vannak kitéve, ők is veszélyeztetett csoport.

Összefoglalva, most van három fókuszterület, mindegyikben három cél, és amikor ez teljességében megvalósul, nagyon erős képződmény lesz. Két és fél hónap munkája, hogy idáig eljutottunk. Nem igaz, hogy koncepciótlanság lenne, szerintem most van először igazi koncepció az egyetemen.

Hogyan lehet ezt érvényesíteni?

A felsőoktatási intézményeknek kötelezően és periodikusan intézményfejlesztési tervet kell készíteni. Ez a régi, Palkovics államtitkár úr előtti időkben arról szólt, hogy Háború és béke hosszúságú anyagokat írtak, amiket a kutya sem olvasott el. Államtitkár úr azt mondta, intézményenként maximum 40 oldalt írhatnak. Aki nem tudja leírni 40 oldalban, az nem tudja, mit akar.

Mi is elkészítettük az anyagot, leírtuk az előbb részletezett modellt. Némi javítás után tavaly júniusra végleges és a minisztérium által jóváhagyott lett az intézményfejlesztési tervünk. Fontos, hogy ennek volt egy melléklete, amiben a fejlesztési igényeket kellett megfogalmazni, amihez a minisztérium megadta az általa tervezett pályázati konstrukciókat.

A fenti terv alapján, a nyár végétől kezdődően, ahogyan a fejlesztéseket támogató konstrukciók megjelentek, mi is beadtuk a pályázatainkat. A fenti jól leprogramozott jövőképünk egyik eredménye, amiről keveset írnak a médiában, hogy már közel egymilliárd forint elnyert pályázati támogatásnál tartunk. Van jövőképünk, ráadásul ezt demokratikus módon, közös munkával állítottuk össze, így ez mindenkié, és mindenki dolgozik ennek megvalósításáért. Azt hiszem, most látszik igazán, miért nem működik, hogy a nagy vezető leül, lánccal a nyakában, és pátoszosan elmondja, hogy mit fogunk csinálni. Hát azért, mert azt csak ő akarta.

Ez jól hangzik, de hogyan jön ehhez az ELTE?

Az ELTE nem volt a része az intézményfejlesztési tervnek, de a fenntartó feladata nemcsak az, hogy az egyes intézmények fejlődését tervezze, hanem az is, hogy felderítse, hogyan tegye optimálisabbá a magyar felsőoktatás működését. Például mely intézmények akarják ugyanazokat a képzéseket folytatni, és így melyik intézmények tudnak összefonódva még jobbat csinálni. Kiderült, hogy

az ELTE ugyanezeket a prioritásokat fogalmazta meg.

Például az informatikai terület fejlesztésénél ők is az automatizálás felé akartak elindulni, de redundancia lett volna ezt Budapesten folytatni, mert ott van már a Műszaki Egyetem.

Másik példa, az ELTE Magyarország első számú pedagógusképzője. Nekik terjeszteni kell azt a módszertant, ami a pedagógusképzésben őket naggyá tette, nálunk pedig a terület fejlesztésre szorul, és a régióban hiány van a pedagógusokból. Az is kiderült, hogy ők is szeretnének egészségfejlesztéssel foglalkozni, de Pesten ott van a SOTE. Itt pedig van egy régió, ahol nincs olyan erős egyetem, amelyik a termálkincset az egészségfejlesztés szempontjából hasznosítani tudta volna.

A Nyugat-magyarországi Egyetem keretében eddig nem kondenzálódtak ilyen pólusokba a szombathelyi fejlesztési gondolatok, de ha meglett volna, akkor sem szerves a kapcsolódás a SEK és az NymE között. Például pedagógusképzési potenciál csak itt volt az NymE-n belül, a műszaki területen ugyan megvolt a kompetencia, de inkább a faiparhoz kapcsolódóan, az egészségfejlesztésben pedig teljesen magunkra voltunk hagyva.

Németh István
Itt pedig van egy régió, ahol nincs erős egyetem
Vágvölgyi Bálint

Az ELTE-vel abszolút szinergia mutatkozott minden területen, megvoltak a kapcsolódási vegyértékek. Amikor mindez világossá vált az intézményfejlesztési tervekből, tavaly februárban, akkor kezdtük el velük a tárgyalásokat. Nagyon sokkörös egyeztetés volt ez. Azért tartott ilyen hosszú ideig, mert amire készültünk, az egy nagy műtét volt, olyan, mint egy transzplantáció.

Nyilván nem a legnagyobb nyilvánosság előtt folyt ez a történet, hanem először a rektorhelyettesek és a dékánok szintjén. Májusban aztán bevontuk a kari tanácsokat és az intézeteket. A leválást és az ELTE-hez való csatlakozást kimondó kari tanácsok együttes ülésére pedig meghívtuk Mezey Barnát, az ELTE, és Faragó Sándort, a NymE rektorát is. Nyíltan az okok és az érdekek, nem az érzelmek kommunikálásával folyt le az ülés. A karok szavaztak, és ellenszavazat nélkül úgy döntöttek, hogy a jövőképük megvalósítást az ELTE kereteiben látják biztonságosabbnak, kivitelezhetőbbnek, és így kezdeményezik az NymE-ből való kiválást és az ELTE-be történő integrálódást.

A NymE nem tiltakozott?

Faragó Sándor rektor úr megkapta a szót, de nem kívánt hozzászólni, Mezey Barna rektor úr pedig kijelentette, az ELTE szívesen fogadja a csatlakozást. Utána a kari tanácsok határozatát mérlegelve szavazott a két egyetem szenátusa, támogatva azt. Ezzel a transzplantációra megvolt az orvosi beleegyezés. Szeptemberben aztán elkezdődött a felkészülés, csak közben elindult a félév is, tehát úgy műtöttünk, hogy közben ment a mentőautó.

Decemberben aztán Balog miniszter úr is áldását adta az átalakításra. Ez volt a történet logikai része, sajnos utána jött a bürokrácia. Mindent le kell papírozni, mert mindegy, hogy a két egyetem megállapodott, és a fenntartó támogatta, de ha nincs róla papír ezermillió pecséttel, akkor ez semmit sem ér.

Mi elindítottuk a munkát, de ez bürokratikus folyamat is, már a két intézmény jogi osztályának a feladata volt az, hogy összeállítsák az átadás-átvételi szerződést, ami a fenti szándékot rögzíti. Ez gyakorlatilag a műtét részleteit tartalmazó anyag, ezermillió melléklettel, vastag jogi anyagokkal, amit szerintem élő ember egymaga végig soha nem olvas. Sok körben kellett a szerződést egyeztetni, rengeteg javítás volt benne, de ez a feltétele annak, hogy a padokat, amikben a diákok ülnek és a képzéseinket is hivatalosan át lehessen adni és venni.

De közben már meg kellett hirdetni a 2017-18-as képzéseket.

Igen, és ez az egyik negatívum a folyamatban, de megoldjuk ezt a problémát is. A felvi.hu-nak, ahol a felsőoktatási képzésekre jelentkezni kell, van egy ütemterve, amelyik az egyetemek számára decemberben lezár, hogy a karácsony előtt megnyílhasson a leendő hallgatók számára. Az átadás-átvételi szerződést viszont nem írták alá addig a hosszú jogi procedúra miatt. Hónapokig ment a huzavona a szerződésen, de legfőképpen a mellékletein. Most ez a folyamat lezárulni látszik, olyan fázisban vagyunk, hogy a január 16-ával kezdődő héten publikusak lesznek a szerződés részletei, így a teljes szombathelyi képzési portfólió is.

Németh István
Meg kell várni a kiegészítő kötetet
Vágvölgyi Bálint

Sajnos, ennek az az eredménye, hogy a felvi.hu-n - a kiegészítő kötet megjelenéséig (január vége) - még az NymE keretében lettek meghirdetve a képzéseink. Ami azért is rossz üzenet, mert február 1-ével az NymE megszűnik, Soproni Egyetem lesz belőle. Ez volt az első homokszem az eddig jól működő rendszerben, de dolgozunk ennek a kijavításán is. Ahogy korábban említettem a héten a teljes szombathelyi képzési portfóliót nyilvánosságra hozzuk. A Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató kiegészítő kötete pedig január 31-ig megjelenik, és abban már ott lesznek a változások.

Azok a képzések is, amiket az ELTE a saját jogán idehoz Szombathelyre, például a pedagógusképzési portfólió kiegészítése, a programtervező informatikus szak, és további kellemes meglepetések. Aztán lesznek olyan képzések is, amiket kivezetünk, például a fizika BSc-t, helyette lesz a fizikatanár, a matematikusképzés helyett lesz a matematikatanár. De ezekről bővebben majd az ígért szombathelyi képzési portfólió nyilvánosságra hozatalakor.

De február 15. a jelentkezési határidő.

Igen, ez így van, de a probléma nem olyan nagy, mert a hallgatók 80 százaléka az utolsó héten jelentkezik a tapasztalatok szerint. Az Oktatási Hivatal is azt javasolja mindig, hogy meg kell várni a kiegészítő kötetet, mert maguk az egyetemek is szoktak hibázni képzéseik meghirdetésében az első körben.

Mi is

azt kérjük a leendő kedves hallgatóinktól, hogy várják meg a kiegészítő kötetet.

Olyan szakokat kínálunk majd, ahol lábon elkelnek a végzettjeink, mi nem diplomás munkanélkülieket képzünk. A duális gépészmérnökképzésben például a résztvevők életében annyi a változás, amikor végeznek, hogy többet nem jönnek be az egyetemre, hanem mennek arra a munkahelyre, amit már megszoktak, és ahol név szerint ismerik őket, ahol diplomamunkájukat készítették. Higgyék el az olvasók, hogy tényleg erre törekszünk, és fordul is a rendszer, de ehhez időre van szükség, legalább egy képzésnyi időre, ami nálunk minimum 3 év. Igen, ez a rendszer nagy tehetetlenséggel rendelkezik.

Sajnos, bár nagyon jó lenne, de senkinek nincs varázspálcája, nincs olyan, hogy egy pillanat alatt mindent rendbe tennénk. Tíz év elhanyagolásról beszélünk, amit most kezdtünk el feldolgozni. Az első a tervezési időszak volt, ezen túl vagyunk, aztán az intézményfejlesztési terv megfogalmazása, pályázati források programozása, most a tervezett fejlesztésekhez igazítjuk az intézményi hátteret, és utána folyamatos munkával biztosítjuk a minőségi fejlődést.

Milyen lesz a szervezeti felépítés? Lesznek önálló karok, lesz önállóság Szombathelyen?

Ez megint egy másik folyamat, azért mondom most el ezt ilyen részletesen, hogy lássák a kedves olvasók, milyen komoly munka egy intézményi átalakulás. Ez esetben az a kérdés, hogy milyen szervezeti keretek között tudjuk érvényesíteni a megtervezett jövőképet. A szervezeti keret alapját a befogadó intézmény adja, ehhez kell hozzákapcsolni úgy a SEK-et, hogy mindkét rendszer működőképes maradjon. Az ELTE a maga szervezeti működéséhez kap most egy új egységet, egy campust, amelyik egy másik egyetemből, egy másik működési rendszerből jött. A kérdés, hogyan varrjuk úgy össze a kettőt, hogy az új rendszer jól működjön.

Németh István
Karok nem lesznek Szombathelyen, ez világos
Vágvölgyi Bálint

Melyik egység melyikkel és hogyan kapcsolódik. Ez a műtét azon része, amikor azt programozzuk le, hogy melyik eret melyik érrel kapcsoljuk össze. Ez nem az átadás-átvételi szerződés, hanem az új SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat) keretében kerül tisztázásra. Mert a csatlakozás után már nem lesz Szombathely és Budapest, csak ELTE, aminek a belső működését kell rögzíteni.

Erről is elkezdődött az egyeztetés szeptemberben. Példaként mondom, hogy az ELTE-n a különböző karokon máskor kezdik a félévet, nálunk pedig mindig egységesen kezdtünk. Hogyan hangoljuk ezt össze? Az egyik kar, amelyik itt képzéseket működtet, ekkor akar kezdeni, a másik meg akkor, de mi lesz akkor a közös tantárgyakkal?

Látszik, nálunk ez csak egységesen tud működni, viszont így mindegyik kar, aki Szombathelyen képzést és egységet működtet, fel kell, hogy adja az önálló félévi ütemterv készítését. Számukra ez veszteség, a kari önállóságukat egy kicsit megbolygatjuk ezzel, ezt meg kell emészteni, szabályzatba foglalni.

De ez csak egy példa volt. Novemberre összeállítottunk egy részletes javaslatot arról, hogy a szombathelyi egységek miként gondolják szervezeti integrációjukat az ELTE rendszerébe, amelyet a kari tanácsok határozataikkal támogattak, és amit eljuttattunk az ELTE vezetéséhez. Az ELTE nagyon hierarchikus rendszer. Mi pedig egy abszolút projektelvű, közös gondolkodást támogató rendszert kívánunk megvalósítani. Magyarul, egymásnak feszül a két vezetési struktúra.

A probléma megoldását egy úgynevezett mátrix-szervezet kialakítása és a hozzá kapcsolódó mátrix menedzsment forma gyakorlatba történő alkalmazása biztosítja. Ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen kétirányú érdekérvényesítés lesz. Az egyik az ELTE karainak érdekérvényesítése, erre a képzések minőségének biztosítása miatt van szükség, nem lehet külön budapesti és szombathelyi fizikatanári diplomát kiadni, egységes minőségbiztosítás kell, természetesen megfelelő türelmi időn belül. Ugyanakkor szükség van egy erős és egységes SEK vezetésre is a fejlődését biztosító folyamatok helyi koordinálására, a három fókuszterületre épülő jövőkép megvalósítása érdekében.

Ha jól értem, nem lesznek önálló karok.

Karok nem lesznek Szombathelyen, ez világos. Egy egyetemnek nem lehet két ugyanolyan kara. Lenne egy Természettudományi Kar Budapesten, egy pedig Szombathelyen? Az ELTE TTK-n egy intézetben van több mint 50 ember, nálunk az egész karon volt annyi. Tudom, ez egy érzékeny kérdés, de emlékezzünk az előző integráció valósult meg azon az elven, hogy ki ígért nekünk többet papíron, a karok megvoltak, de a hallgatók eltűntek. Ne kövessük el még egyszer ezt a hibát. Az integráció vezérlő elve a fejlesztési területek összekapcsolása, nem címek osztása.

A mi javaslatunk, hogy intézeti központok jöjjenek létre Szombathelyen, az itteni intézeteket összefogó egységek, amik közvetlenül tagozódnak majd be az azt befogadó karba. A mátrixelvű irányítás pedig azt jelentené, hogy megvannak a karoknak a saját irányítási folyamatai, és természetesen van egy a campus fejlesztését képviselő érdekérvényesítési irány is, ami a három fókuszterületre épülő jövőkép megvalósítása érdekében szükséges.

Utóbbi folyamatokat nem lehet Budapestről irányítani, abba belebuknának, azért is, mert a karok a saját érdekeiket képviselik, teljesen jogosan, nem pedig a SEK egészének a jövőjét tekintik. A campus fejlődése nélkül pedig az itt működő karok sem tudnak fejlődni. Ezért terjesztettem az ELTE vezetői elé a mátrixmenedzsment gondolatát. Amivel alapjában véve egyetértettek, de náluk ez egy nagy elmozdulás a jelenlegi működésüktől.

És most hol tartanak ebben a folyamatban?

Hétfőn lesz az ELTE szenátusának az SzMSz-t megvitató ülése, ahol valószínűleg nagyon parázs viták lesznek, kiélezett kérdésekkel abból a körből, amiről most beszéltünk. Nekik is fel kell adniuk bizonyos eddigi privilégiumokat ahhoz, hogy integrálni tudjanak bennünket, és az új szervezet működőképes legyen. Végig kell gondolniuk, hogyan tudják majd a rendszert működtetni, ami nem egyszerű feladat.

De ami fontos:

tudjuk, mit csinálunk, jó irányba haladunk,

a tíz év elhanyagolást a kollégáink monumentális munkájával rendbe hozzuk. Ezúton is köszönöm minden kedves kollégám kitartó munkáját és elkötelezettségét a szombathelyi felsőoktatás jobbítása érdekében. Kedves kommentezők, tudom önöket is a jobbító szándék vezeti, és azt is remélem, hogy nem rossz szándék vezeti önöket, amikor kiemelik a most bemutatott folyamat nehézkesebben működő részeit. De azt ne felejtsék, hogy a túlzott negativitással az itteni kollégáknak azt üzenik, hogy semmit sem ér a munkájuk, akkor amikor életük meghatározó műtétjére készülnek. Mint tősgyökeres szombathelyi és a felsőoktatásért elkötelezett szakember úgy gondolom, a helyes magatartás egymás segítése, hogy minél hamarabb és a legjobb eredménnyel zárulhasson le ez a folyamat.

Egy országos, példaértékű műtét lesz. Két karról, egy egész egyetemi központról van szó, infrastruktúrával, gyakorló gimnáziummal együtt. Kritikusainktól pedig azt kérem, hogy jöjjenek el hozzánk, beszélgessünk, fogalmazzuk meg a problémákat, és oldjuk meg közösen, mindenkinek tudunk feladatot adni.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés