A szombathelyi Reményik-iskola udvarán várakozunk fotós kollégámmal egy csütörtök délelőttön. A suli 4. osztályos diákjai is velünk ácsorognak. A gyerekek izgatottak, a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ fogyatékkal élő lakóit várják, merthogy kéthetente egyszer együtt tanulnak.
Az eredeti cél az volt, hogy a központ Johanneum otthonában élő fogyatékosok kipróbálhassák, ami az ő életükből eddig kimaradt. Azt, hogy milyen egy iskola. Milyen igazi osztályteremben, igazi padban ülni, csengőszót hallani, táblára írni, iskolatáskába bepakolni, házi feladatot készíteni. Ahogy bemegyünk az osztályterembe, hamar kiderül, itt sokkal többről van szó.
Szabóné Nagy Eszter, a reményikes diákok osztályfőnöke magyarázza el nekünk, hogy osztályába a tehetséges, könnyen haladó, jó képességű tanulók mellett olyan gyerekek is járnak - és állják meg a helyüket -, akiknek nap mint nap rengeteg erőfeszítésükbe kerül a tanulás.
„Különösen nagy örömet jelentett számunkra ezeknek a gyerekeknek a ragyogó szeme, amikor átélhették azt, hogy van, amikor a tanulásban – írás, olvasás, számolás - ők tudnak másnak segíteni” – mondja a pedagógus.
Megtudjuk tőle, hogy a közösség az első osztálytól befogadó, empatikus, támogató, viszont ezt a hozzáállást ezek az alkalmak egy magasabb szintre emelték. Az elmúlt közel fél év alatt sokat fejlődött a gyerekek személyisége, kudarctűrő képessége, önbizalma, kitartása, szociális érzékenysége.
Az órákon bibliai történeteket dolgoznak fel csoportokban. Minden csoport egy fogyatékkal élőből és 4-5 reményikes diákból áll. Imádkoznak, énekelnek, van, hogy közösen sportolnak, kreatív feladatokat oldanak meg.
Miközben a diákok tanítják, segítik a rájuk bízottat, ők maguk is tanulnak. Fejlődik a felelősségtudatuk.
„Nem egyszer mi, akik segítő felnőttként vagyunk jelen az órákon, meghatódva, könnyeinkkel küszködve nézzük, hogy milyen szeretettel, odafigyeléssel vannak egymás iránt az ép értelmű diákok és a fogyatékkal élők” – meséli Eszter, és én is ezen kapom magam óra közben, ahogy nézem, miként mennek körbe a különleges borítékok, tele játékos feladatokkal, és a csoportok hogyan oldják meg azokat együtt.
Torma-Hasza Mónika iskolalelkész "kikérdezi" az előző órán hallottakat, Noé bárkájáról tanult a csapat.
A Johanneum 51 éves lakója mindenkinél gyorsabban teszi fel a kezét. Hajni súlyos értelmi fogyatékos, ezért is nézzük ámulva, amikor minden kérdésre rögtön tudja a helyes választ.
Szabó Miklós, a központ vezetője elmondta, az evangélikus otthon lakói a diákokhoz hasonlóan nagyon várják a találkozásokat. Mentálhigiénés segítőikkel gyakorolnak, készülnek az órákra.
A diákok pedig saját nehézségeikre, akadályozottságukra, kihívásaikra is másképp tudnak tekinteni azok után, hogy látták, tapasztalták, mennyi mindent természetesnek veszünk, ami mások számára nem az.
Az osztályfőnök elárulja, a gyerekek sokkal hálásabbak a saját lehetőségeikért, és azt is megértették, hogy bármijük, ami van, azt nem azért kapták Istentől, hogy csak a saját hasznukra fordítsák. Erőforrásaikkal kötelességük a rászoruló embereken segíteni.
Január 31-ig tart hivatalosan az Értünk? Értünk! Tanuljunk együtt, egymástól, egy-másért! projekt, amelyet pályázat útján finanszíroznak, merthogy eszközöket is kaptak a tanuláshoz az újdonsült diákok. A helyi evangélikus közösség fogott össze a megvalósításért: a szombathelyi SOTER Evangélikus Egyesület pályázott az országos evangélikus egyház pályázatán, míg az ötlet a diakóniai központtól jött. A Reményik Sándor Evangálikus Általános Iskola és AMI pedig rögtön igent mondott, hiszen szoros a kapcsolat a két intézmény között.
Annak ellenére, hogy a pályázat lejár, a folytatás nem kérdés, sőt már más iskolák diákjai is jártak érzékenyítő foglalkozáson a fogyatékkal élőknél, híre ment a nem mindennapi tanóráknak.
