A GaLibáról nagyon sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kulináris élvezetet jelentett volna. Az egész rendezvény sokkal inkább egy olcsó Oktoberfest paródiának tűnt, ahol már az alapkoncepció is kérdéses. A lehető legtöbb állami/városi támogatásból a lehető legolcsóbban megúszni a dolgot?
A felsorakoztatott ételek sajnos nem a gasztronómia csúcsát jelentették, a sült kolbász ezen a szinten egyszerűen vállalhatatlan. Ettől a sült hús is csak egy hajszállal jobb, már csak a betűtésztás paradicsomleves hiányzott. Az egyetlen dolog, ami kicsit feljebb tornászta a színvonalat a kürtöskalácsvolt; a nagy klasszikus sokak favoritja.
Az italkínálat sem volt sokkal szélesebb körű. Egy pincészet és egy pálinkaház képviseltette magát, emellett volt forralt bor és sör. Alsó-középkategóriás termékek, kategórián felüli árral, csak a szokásos
Jó estéhez szól a nóta
A hangszórókból üvöltő zenét a kisgyerekeknél jobban csak a biztonsági őrök élvezték jobban. Az alkonnyal együtt jött az élőzenés rész. Kökény Attila szomorú slágereivel igyekezett lerombolni az alakulófélben lévő jó hangulatot - de nem sikerült -, a hallgatóság legnagyobb örömére.
Majd Márió következett, akivel az egész este folyamán csak két bajom volt, az egyik, hogy énekelt, a másik pedig az, hogy harmonikázott. Ennek ellenére az előadása lendületes volt, a színpad előtt ekkor már táncolással is próbálkoztak néhányan. Az estét végül a Pannon Cigányzenekar zárta.
Helyi érték
A főtéri kereskedők talán reagálhattak volna erre a háromnapos rendezvénysorozatra egy vásárlók éjszakája maratonnal, elég sokan sétálgattak és nézegették a kirakatokat, köszönhetően annak, hogy a fesztivál végül sokkal kevesebbet hozott, mint amiről előzetesen szó volt. A történetnek azért voltak pozitívumai is, mert az ilyen helyekre általában kutyával is be lehet menni, és bátrabbaknak volt fagyi is.
