Amit lehetett, azt tavaly már leírtuk a SUN Fesztiválról. Főként azt, hogy bár a 2012-es ozorai drogfogások óta a rendőrség előszeretettel mászik rá a pszichedelikus megközelítésű goabulikra (ezúttal is készenlétisek kisebb kolóniája fogadta az érkezőket), ezek mégis a világ legbékésebb rendezvényei, ahol az alkohol okozta agresszió ritka állatfaj, szponzorlogókat vagy vinnyogó plázalotyókat sem látni, annál gyakoribb viszont, hogy ismeretlenek mosolyognak ránk a puszta porában. Ami még akkor is jól esik, ha ezek az ismeretlenek nehezen felfejthető spirituális tetoválásaikkal, évtizedes rasztáikkal, testfestésükkel és nomádias ruházatukkal néha úgy néznek ki, mint Jack Sparrow távoli rokonai.
Budapesti tudósítónk idén is megtette a könnyed hetven kilométeres utat, hogy megnézze magának a második felvonást. Szavak helyett ezúttal fotókkal mesél az emberekről, akik kitépték magukat a mindennapok mocskos kapitalizmusából, hogy ha csak ideig-óráig is, de némi vegytiszta szabadságban fürösszék meg a lelküket.
