Unger Károly S. sajátja a líra. Finom hangulatait sötét, komor színekre építi.
– írták róla a hetvenes években, amikor a Győri Műcsarnokban volt kiállítása. Az országosan elismert vasi képzőművész hagyatékából most szülőfalujában, a vassurányi községi faluházban nyílt tárlat. S. Unger Károly másutt nem látható művei még pár napig, július 4-éig (16.-a és 20.-a között ingyenesen) a helyszínen is megtekinthetőek, de ha lecsúsznának róla, sokoldalú munkásságáról ízelőt kaphatnak galériánkban is.
Faszobrász, aranyozó mester, grafikus és festőművész egyben
Unger Károly, művésznevén: S. Unger Károly, eleinte faszobrokat készített és a templomok oltárait, díszeit újította fel. 1952-től fej-, mell- és egészalakos szobrokat készített. Ezen a területen is országos sikereket ért el, díjazott alkotásai voltak. Az ’50-es évek második felétől a festészet felé fordult, akkor még tele aggályokkal:
A faszobrászatot felcseréltem az ecsettel, hogy ez mennyire volt szerencsés döntés, ezt nem tudom.
– nyilatkozta egyszer. Az idő őt igazolta, hiszen festőművészként vált aztán igazán elismerté. 1967-ben a Képzőművészeti Alap tagjai sorába választotta. Sikerei, eredményei ellenére - olvashatjuk róla - mindvégig szerény, őszinte képzőművész maradt.
A vassurányi tárlaton most másutt nem látható alkotások sora tekinthető meg, például a családi hagyatékból származó tizenhat nagyméretű festmény, hét szobor, egy oltártanulmány, Krisztusfej és Madonna fafaragás. Láthatóak a művész szobrászathoz használatos eszközei és mintázó állványa, amelyen Petőfi szobrát készítette el. A szobrot később szülőfalujának ajándékozta. A gazdag anyagot Prófusz György, Vassurány helytörténeti kutatója, valamint a művész gyermekei állították össze.
Surányi Unger Károly (S. Unger Károly) életrajza
(Vassurány, 1919.10.15. -1977.01.24. Szombathely)
Az Unger család kezdetben Kőszegen élt, majd Vassurányba, az erdészházba költözött. Unger Károly tanulmányait a vassurányi iskolában kezdte el. A középiskolát Szombathelyen végezte. Kitűnő tanulmányi eredményének közönhetően felvették a kőszegi tanítóképzőbe. Anyagi forrás hiányában azonban nem járhatott oda. Szülei faszobrászhoz és aranyozó mesterhez adták a nagy kézügyességgel rendelkező fiút. Unger Károly kezdetben figurális szobrászattal és díszletfaragással (ornamentikával) foglalkozott. 1937-ben aranyozó segédlevelet szerzett.
Tehetsége már korán megmutatkozott. Ezért javasolták számára az Iparművészeti Főiskola elvégzését, ahová 1940-ben fel is vették. A II. világháború azonban közbeszólt. Unger Károly katonai behívóval a frontra került. 1945-ben hadifogságba esett. A fogságból hazatérve írnok, majd géptávírász lett. 1947-ben nősült meg. Felesége Berndl Erzsébet volt. Három gyermekük született: Károly, György és Árpád. 1954-től a Vas Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat grafikusaként dolgozott. 700 kirakat rendezése és a vállalat grafikai termékeinek elkészítése volt a feladata, melyet lelkiismeretesen és nagy szakmai hozzáértéssel végzett. A képzőművészet és a természet iránti rajongása sohasem lankadt.
Autodidakta módon képezte magát, és amikor csak lehetett, részt vett a képzőművészeti szabadiskolák tanfolyamain, képzésein. 1947 és 1955 között állandó tagja volt a Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolának. 1952-től a Vas megyei Képzőművészek Munkacsoportjában dolgozott, annak megszüntetéséig, azaz 1964-ig. Alapítója volt a Zsennyei Művésztelepnek.
