Ha egy földönkívüli intelligencia most azt próbálná bekalibrálni, hogy mi okozza a legnagyobb gondot Szombathely lakóinak, jó eséllyel arra a következtetésre jutna, hogy a vannak ugyan olyan apró-cseprő problémák, mint például a koronavírus-járvány, a megélhetésért folyó harc vagy a társadalom szétszakadása, de a legnagyobb ügy mindenképpen a fűnyírás.
A fű hossza Szombathelyen politikai kérdés, a városvezetés alfája és ómegája, amelyből minden más levezethető.
Nos, a fűnyírás valamit valóban elárul egy városvezetés szervezőkészségéről, de mintha az egészet megint túldimenzionálnánk, görcsösen ráfeszülünk egy másod- vagy harmadrangú ügyre, csak azért, mert colostokkal lemérni a fű hosszát egyszerű, nem kell sokat gondolkodni rajta, és azonnal könnyen értelmezhető szimbólumot lehet belőle gyártani.
Mindezt azért írom le, mert a fűnyírásos polémiához kapcsolatos fotókat kaptunk Svájcból, néhány mondatnyi kísérőszöveggel.
A felvételek Gossauban készültek, és azt illusztrálják, hogy a precizitásáról és az extrém rendezettségéről ismert országban lazábban, pontosabban rugalmasabban kezelik ezt a témát.
Nyírják a füvet persze lelkesen, de a virágos területeket meghagyják ilyennek, vagy éppen körbenyírják, részben esztétikai, részben ökológia okokból.
Mindenképpen érdekes adalék a szombathelyi fűnyíróháborúhoz.
Az út szélét sem kellene nyírni?
A témába vág az a néhány nappal ezelőtt megjelent brit tanulmány, amely azt feszegeti, hogy talán zsákutca az útszéli növényzet folyamatos visszavágása.
Miközben természetesnek és kívánatosnak vesszük, hogy az útkezelők gépei gondozott kiskertekké nyírják az útszéli növényzetet, addig az Exeteri Egyetem kutatói szerint a környezet – így az emberek – számara is jobb lenne, ha ezeket a területeket sokkal inkább meghagynánk a növényeknek és az állatoknak.