A mikrofonnál és lemezjátszónál Cseke László. Szeretettel köszöntöm a Teenager Party hallgatóit, Ezúttal is jó vételt és jó szórakozást kívánok a kívánságműsorhoz.
A mai 50-es, 60-as korosztálynak, de még a jó negyveneseknek is sokat mondóak ezek a szavak, amelyek a müncheni stúdióból jutottak el a magyarországi fiatalok füleihez, és amelyek számukra megtestesítették a Szabad Európa Rádiót (SZER). Barátaimmal együtt mi is teenagerek voltunk az 1960-as, 1970-es években, s úgymond Cseke László (valódi nevén Ekecs Géza) Teenager Party, majd később a Délutáni randevú pop-rock kívánságműsorán nőttünk fel. Zengtek a jó ideig idehaza nem hallható, lemezen nem kapható külföldi slágerek nyitott ablakok mellett a szobai asztali rádión éppúgy, mint a közterületeken a hordozható zseb- és táskarádiókon.
A Teenager Partytól a politikáig
Annak idején igen nagy divat volt az utcán, strandon vagy akár a vonaton bömböltetni a különböző márkájú zseb- és táskarádiókat. Jómagam egy magyar gyártmányú Lidó táskarádión hallgattam Cseke Laci bácsi műsorait, hol egyedül, hol barátaimmal. Sípolt, sercegett az adás, hol elment, hol visszajött a hang, mégis nagyon élveztük. Mi több, küldtünk kívánságokat tartalmazó leveleket is a megadott müncheni címre, s csodák csodája, a szigorú cenzúra ellenére egy-kettő meg is érkezett.
Akkor persze nem voltunk tudatában milyen kockázatot vállaltunk, hiszen a Legfelsőbb Bíróság 1955-ben hozott elvi döntése értelmében:
A Szabad Európa Rádió adásainak zárt lakásban történő hallgatása csak akkor valósítja meg a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettét, ha ez más jelenlétében történik, vagy pedig, ha a lakáson kívül tartózkodó személyek részére is lehetővé vált ezzel ezen rádióállomás uszító híreinek hallgatása, ezen utóbbi esetben azonban csak akkor, ha nemcsak az nyert tényként megállapítást, hogy a kívül lévő személy tudta, hogy a lakásban a Szabad Európa Rádiót hallgatják, hanem az is, hogy e rádióállomás milyen híreit hallotta.
Mivel a zenei blokkok között híreket is sugároztak, a készülékeket pedig nem halkítottuk le, illetve nem kapcsoltuk ki, komoly büntetésre számíthattunk volna, ha valaki feldob bennünket. De nem dobott…
Első kézből, amiről itthon hallgattak
Mi több, a korábbinál már jóval engedékenyebb Kádár korszakban a hatalom taktikát változtatott. Látván a SZER zenés műsorainak megállíthatatlan terjedését és egyre növekvő népszerűségét, a Magyar Rádiónál létrehozták ennek
alteregóját
, Komjáthy György kívánságműsorát, a Vasárnapi koktélt. Ebben igyekeztek lépést tartani a zenei divattal, a fejlődéssel, beszerezték a külföldi slágerlisták népszerű számait. Volt egy nagy előnye a SZER adásaival szemben, az, hogy zavarás nélkül, élvezhetően lehetett a számokat hallgatni. A fiatalok egy részének csak a slágerek, a zenei műsorok jelentették a Szabad Európa Rádiót, mások felfedezték a politikai tartalmat is, azt, amelyért az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején az Egyesült Államokban létrehozták.
Eleinte csak egy-két műsorba hallgattam bele, aztán korom haladtával azon vettem észre magamat, hogy több időt töltök a SZER, mint a honi rádió hallgatásával. Műsorcímek és nevek ugranak be több évtized távlatából. Kedvenceim közé tartozott a Forgószínpad, a Magyar Híradó, a Világhíradó, a Kommentár nélkül vagy éppen a Gondolatforgató. Jelenleg is birtokomban van a SZER 1990. november 5-től érvényes műsorrendje, amely nem sokban különbözött a korábbiaktól, pedig a rádió ekkor már a végét járta. Immáron muzeális hangszalagnak számít a Gondolatforgató egy 1986-os adásának erősen zavart felvétele.
Kasza Lászlótól, Juhász Lászlótól, Hanák Tibortól és kollégáiktól időben értesültünk a csernobili atomerőműben történt katasztrófáról, a koreai utasszállító repülőgép szovjetek által történt lelövéséről, Lech Walesa és a lengyel Szolidaritás ténykedéséről, Szolzsenyicin száműzetéséről, de arról is, hogy a rendőrök szamizdat műveket foglaltak le a SZER szerint ellenzéki magatartásáért üldözött Demszky Gábortól, Budapest jelenlegi, immáron sokat kritizált főpolgármesterétől. Akiknek nevével és tetteivel találkozni lehetett annak idején a SZER adásaiban, azok voltak az igazi ellenzékiek, rendszerváltók, akik vállalták a meghurcoltatást is.
Epilógus
A 81 fős magyar osztállyal dolgozó SZER-en 1993. október 31-én túllépett a történelem és végleg elhallgatott. Nem kényszerre, önkéntesen tette. Az első kísérleti magyar nyelvű adás 1950. augusztus 4-én még New Yorkból hangzott el. Az 1951. október 6-án már Münchenben beindított rendszeres, egész napos adás óta 42 év telt el. Sokan ma azzal hivalkodnak, hogy ők is bátran hallgatták a Szabad Európa Rádiót, pedig be sem merték kapcsolni, vagy éppen másokat dobtak fel a hallgatásáért. A legtöbben azonban szerény, de hűséges hallgatói voltak a szabad világ szócsövének, vállalva az esetleges számonkérés kockázatát is. Ők azok, akiknek van miről és van mit mesélni a rendszerváltásban végzett szerepében még nem megfelelően elismert rádióról.
