Amikor először, 2013 karácsonyán találkoztunk Szabó Félixszel, 
A jáki tornászfiú még a Haladáshoz is túl ügyes volt 2013. December 26. 15:15 akkor a tizenéves tornásztehetség a jáki iskola még félig parketta nélküli, „szétbombázott” tornatermében, porban és lehetetlen állapotok között edzett. Aztán, hála egy szponzori lehetőségnek, a Haladás VSE munkacsarnokának professzionális tornaszerei közé került. Ehhez képest is nagyot fordult vele azóta a világ:
Tavaly nyáron végleg elbúcsúzott Félix a jáki tornásztársaitól, edzőjétől, Weidinger Veronikától és mindazon személyektől, akik valamilyen formában segítették tornászkarrierjének alakulását. További fejlődésének érdekében szeptember 1-jén nagy pakkokkal vágott neki a számára akkor még félig-meddig ismeretlen nagyvárosnak, Győrnek.
Azóta közel fél év telt el, s ezalatt az idő alatt hogy alakult Félix élete? - kérdezzük Félix édesanyját, Máriát:
- Új iskolába került, ahol ötödik osztályos kisdiákként hamar új barátokra lelt. A tanórákra önállóan készül délutánonként a kollégiumban, amelyre napi egy óra áll a rendelkezésére. A sok tanulnivaló mellett igyekszik ügyesen beosztani az erre szánt időt, ezt bizonyítja félévi bizonyítványa is, melyben két 4-es mellett csupa 5-ös érdemjegy került.
Kollégiumi beilleszkedése annak ellenére, hogy a nevelői nagyon megkedvelték, kicsit nehézkesen indult. A kollégista nagyfiúk közt ő lett az egyedüli általános iskolás. Kis időbe telt, mire sikerült beilleszkednie közéjük, hiszen teljesen két külön korosztály teljesen más érdeklődési körökkel.
- Hogyan érzi magát az új klubban?
- A Győri Atlétikai Club (GYAC) fiú tornaszakosztálya olyan, mint egy nagy család. Edzéseken, versenyeken egymást segítik, biztatják gyerekek és edzők egyaránt. Félix itt vesz részt naponta három órás délutáni edzéseken, ahol már hat szeren edzenek, készülnek különböző versenyekre. Szerencsére itt is hamar sikerült beilleszkednie új tornásztársai, felkészítő edzői (Fazekas Péter, Sörös János) közé.
Visszagondolva egy évvel ezelőttre, amikor jó döntést hozott Félix a szülei segítségével, hogy Győrt választotta további fejlődésének, kitűzött céljainak eléréséhez. Az elmúlt időszakban hatalmas fejlődésen ment keresztül.
Ezt bizonyítja, hogy:
Összegezve Félixnek nem volt egyszerű tizenegy évesen megszoknia a családjától való elszakadást, egyik napról a másikra megszokni az új környezetét, teljes önállóságot, de végül kitartásának köszönhetően kisebb-nagyobb nehézségek árán is, de sikerült neki. Igaz apróbb problémák még most is adódnak, de hol is megy minden simán?!
És, hogy a háromgyermekes jáki család hogyan élte át a Félixtől való elszakadást? Eleinte féltve engedték el Félixet a közel 120 km-re lévő nagyvárosba, de időközben sikerült jó néhány segítő szándékú győri személlyel kapcsolatba kerülniük, így mostanra már mindig van valaki Győrben, aki segít Félixnek, ha szükséges.
S mindemellett talán a legnagyobb segítség Félix számára, hogy családja mindvégig támogatja, szülei a lehetőségeikhez mérten igyekeznek mindenben segíteni, versenyeken is kivétel nélkül mindegyiken ott vannak, biztatják, szurkolnak neki.
Rajtuk kívül említést érdemel az a hölgy is, aki öt éve felfedezte Félixben a tornasportra való rátermettségét, elindította és egyengette útját ebben a nehéz sportágban. Ő nem más, mint a jáki általános iskola tornászainak edzője, Weidinger Veronika, aki a mai napig bátorítja, segíti kis felfedezettjét, Félixet. Győrbe kerülése óta is segítő szándékú, szoros kapcsolatban maradt Félixszel és szüleivel.
