Most hová és kinek üvöltsek? - Egy volt igazgató a szentgotthárdi pszichiátriai intézetről

2023. szeptember 08. 16:47 módosítva: 2023. szeptember 12. 13:30
Kapócs Gábor tíz évvel ezelőtt volt a poloskainvázióval hírhedté vált intézet vezetője, írása kellemetlen látlelet a pszichiátriai ellátásról.

"Most hová és kinek üvöltsek? Mi lehet az, ami felrázza az embereket?" - kérdezi dr. Kapócs Gábor neurológus, volt egészségügyi államtitkár, a szentgotthárdi pszichiátriai intézet korábbi igazgatója az Élet és Irodalomban megjelent írásában.

Mint ismert, augusztus elején járt körbe a sajtóban Durva: ágyi poloskák lepték el a mentálisan sérült beteget a szentgotthárdi otthonban 2023. August 09. 11:04 egy videó, amin a szentgotthárdi pszichiátriai intézet egyik betegének ágyát lepik el a poloskák. A poloskainvázió miatt kijárási tilalmat kellett elrendelni Kijárási korlátozást kellett elrendelni az ágyi poloskákkal fertőzött szentgotthárdi intézményben 2023. August 11. 19:02 , és elterjedt a hír A szentgotthárdi pszichiátriai intézet tagadja, hogy sok ápoló távozik a poloskainvázió miatt 2023. August 24. 06:51 , hogy sok ápoló mondott fel az intézetben tapasztalt állapotok miatt. Augusztus végén távozott Most már hivatalos: távozott a szentgotthárdi pszichiátriai intézet vezetője 2023. August 31. 15:24 az intézet igazgatója is.

375 főről 200-ra apadt az ápolók száma

Kapócs Gábor cikkében felhívja a figyelmet arra, hogy a szentgotthárdi intézet - a legjobb ismereteik szerint - az Európai Unióban máig létező legnagyobb létszámú bentlakásos szociális otthon, ahol egészen az elmúlt évtized közepéig 734 krónikus pszichiátriai beteget, többségükben a szkizofrénia valamilyen formájának maradványállapotával gondoztak, kezeltek, ápoltak.

Ma már "csak" 550 beteg él az otthon falai között, többségük évtizedek óta. Míg korábban 375 fős személyzet látta el a betegeket, a létszám mára 200 körülire apadt: A csökkenésben szerepe volt a korai nyugdíjba vonulásoknak, a szociális rendszerben általános megalázó béreknek, a kiégés és a rossz munkakörülmények miatti tömeges elvándorlásnak, pályaelhagyásnak és a csak 300 méterre lévő határ túloldalán többszörös bérért történő munkavállalási lehetőségnek.

Ide deportálták a budapesti betegeket

Emlékeztet rá, hogy az 1952-ben megnyitott intézménybe deportálták marhavagonokban a fővárosban nemkívánatos elemeket, elsősorban pszichiátriai betegeket. Kapócs szerint döbbenetes tény, hogy azon budapesti lakosok döntő többségét, akik pszichiátriai alapbetegségük előrehaladottsága vagy fogyatékosságuk miatt már önálló életvitelre képtelenek, a mai napig is a főváros határain kívül, sőt, jellemző módon eredeti lakóhelyüktől távol, leginkább több száz kilométerre, valamelyik határszéli (leginkább a nyugati vagy déli határaink mentén) település intézményébe utalják be, jelentős, nemritkán többéves várakozási idővel.

2013-ban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) vette át az intézetet. A változás az azóta eltelt évek során az ellátások minőségét kedvezőtlenül befolyásolta, valóban sikerült az egyik kitűzött célt elérni, vagyis az ellátások minőségét az országban egységesíteni, csak éppen nem a rosszabbul működők „feljavításával” - írta a szakember.

Semmi sem indokolja ezeknek a mamutintézményeknek a létét

Felhívja a figyelmet arra, hogy a pszichiátriai kezelésben egyre inkább affelé tartanak, hogy megszüntetik a szentgotthárdihoz hasonló, tömeges, dehumanizáló, uniformizáló összezártságot és a lakókat kisebb lakóotthonokba, ún. támogatott lakhatásba helyezik át. A szentgotthárdi intézményben elterjedt ágyipoloska-fertőzöttség is nyilvánvalóvá teszi, hogy semmi nem indokolhatja ezeknek a mamutintézményeknek a további létét.

Az átalakítás az emberi méltóság, integritás és a közösségben való létezés visszaállításáról (a szükséges korlátokkal, ha muszáj), az izoláció, a kirekesztés megszüntetéséről, és az átlátható gondozásról szól - írja.

  • Kifejti, hogy az ágyi poloska invázió önmagában is hatalmas problémákat jelez a szociális rendszerben, irányítási, szervezési, finanszírozási, menedzsment, humánerőforrás, ellenőrzési, ellátott jogi, érdekképviseleti, emberjogi és humanitárius szempontból egyaránt.
  • Már az ő vezetése alatt (2011–2016) is voltak ágyipoloska-fertőzéses esetek, voltak ilyen frissen érkezett betegek, időnként ilyen kórtermek vagy lakószobák. Megérkezés utáni alapos átvizsgálás, a személy teljes fertőtlenítése, ruháinak alapos, magas hőfokon történő átmosása és dolgainak fertőtlenítése, szükség esetén a teljes ruházat és cókmók elégetése, karantén, az érintett helyiségek teljes fertőtlenítése, elgázosítása (gázmesterrel) volt a megoldás.
  • Az államosítás után (2013. január 1.) kialakult áldatlan helyzet, az SZGYF vízfeje, szakmai inkompetenciája, hárító attitűdje, bűnös negligenciája, az ismétlődő költségvetési megszorítások, a képzett dolgozók elvándorlása, az egyre kínzóbb humánerőforrás-hiány is egyre nehezebbé tette az eredményes küzdelmet a hasonló esetek ellen.
  • Kapócs szerint az, hogy az előző intézményvezető közös megegyezéssel, felelősségre vonás nélkül távozhatott, azt jelenti, hogy sok olyasmit tudott, ami nagyon kényelmetlen lehet az SZGYF-nek, vagy hogy az SZGYF megyei kirendeltsége és budapesti központja már tudott erről az egészről. De vagy nem tettek érdemi intézkedéseket, vagy esetleg a szükséges pluszforrások mellőzésével még akadályozták is azokat.
  • Mint írja, az egész helyzet kulcsa, hogy a gondozottak szinte kizárólag budapestiek, miközben Szentgotthárd messze van a fővárostól, drága az utazás, ritkán járnak a vonatok. A hozzátartozók így nem tartják a személyes kapcsolatot az intézettel.
  • A hivatásos és döntően szentgotthárdi gondnokok a kormányhivatal alkalmazottjaiként dolgoznak, ami ugyanazon, kormányzópárt uralta helyi, megyei és országos feudális, hűbérúri komplex függőségi rendszerben működik, ahol a lényeg a balhémentesség, és mindezt a lehető legolcsóbban előállítva.
  • Az SZGYF és a Vas megyei kirendeltsége szintén ugyanilyen elvek alapján működik, és rövid pórázon tartja az intézményvezetőket, szigorú és szűkülő költségvetési korlátok között.
  • Tehát van egy volt budapesti intézmény, az államosítás után lerohadóban, a határ menti megyének odavetve, gyökerüket vesztett budapesti betegekkel feltöltve, akiket jobb híján oda kellett hogy beutaljon a szakma, a család (már ha van), a hivatal (így, mind együtt), távol a köz figyelmétől, csaknem teljesen elzárva, az intézmény falain belül élve. Itt szinte bármi megtörténhet, alig jut ki a híre az intézményből a városba (főleg, ha még kijárási tilalom van, ami egyébként is a város érdeke...), hát még a megyeközpontba, Szombathelyre, és főleg nem a távoli Budapestre, ahol akár még jelentős hullámokat is vethetne.

    • Kapócs felteszi a kérdést: minek kellene még történnie, hogy ez a magyar társadalom felébredjen ebből a kómából? Felidézte, hogy 2012 óta próbálják felhívni a figyelmet a mentális zavarral, a pszichoszociális fogyatékkal élők, a krónikus pszichiátriai betegek helyzetére, ellátásuk és gondozásuk problémáira, egészségügyi és szociális ellátórendszerük állapotára - hiába.

    Mindezen erőfeszítéseik ellenére nulla, zéró, abszolút semmi hatás, lényegében minden visszhangtalan maradt. Nihil. Nihil faciendum, ahogy azt az orvosok mondják a menthetetlen betegre - írja Kapócs Gábor.

    A teljes cikket itt lehet elolvasni.

    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Közélet