A Nagyszínpad üres, szemét szinte semmi, de ahol most a por ér bokáig, estére már a söröspoharak fognak.
Ébredés után első a smink. Hisz ki tudja, nem most fog-e álmaink lovagja a tegnapi bulitól kissé kótyagosan, az összevissza kifeszített sátorköteleken, vagy a széthagyott kempingcuccon átesve a karjainkba zuhanni.
Visszatérő probléma a zuhanyzókapacitás. Tízkor és majdnem délben is irgalmatlan a sor.
Persze, aki bevállalós (és fiúnak született), gyorsabban végezhet, ha valamelyik Axe stand angyalkáinak segítségét veszi igénybe.
Délelőtt még alig éledezik a civil zóna. A sátorok nyitásáig lehet napozni.
Vagy begyűjteni a tegnap elhagyott haverokat.
Déltől már beindul az élet. Konzervatívok és népnemzetiek gólyalábbal és más régi magyar játékkal üthetik el az időt a Hungarikum faluban.
A geekeknek pedig a Vodafone tornyánál adnak digitális élményeket. Az okostelefonokon vívott űrcsatát kivetítő óriáskijelzőt szemlélve értelmet nyer a telefonok HD felbontása. Kár, hogy Pacman vagy Angry Birds nincs.
A koncertszezont a Haloweennel kezdtük. Bár ehhez én hülye vagyok (nekem minden metálos hörgés egyformának tűnik), tanult barátaim lelkes beszámolójából ítélve jó volt a német banda koncertje.
A Crystal Castles koncerten viszont felhúztam magam. Na nem a kanadai csapat teljesítménye miatt (azt effektíve meg se vártam), hanem mert előtte a szervezők 20 percen keresztül tereltek minket (fotósokat) színpadról fel, le, elé, mögé, míg végül az egész társaságot ki nem rakták a sátor szélébe, ahonnan se látni, se hallani nem lehett normálisan. Egy kép után azt mondtam, egye meg az egészet a fene.
Helyette inkább elmentünk a Blues Kocsmába, ahol nem volt tömeg, csak remek hangulat.
Király volt a De Jeugd van Tegenwoordig (NL) koncertje, ahol a csapatnak a vegyes szigetlakó táboron belül egy külön, több mint száz fős holland mag csápolt.
A Bomb the Bass bemutatta, hogy a MacBook nem csak menő és jól néz ki, de elektronikus zene keltésére is teljesen alkalmas. Persze egy PC is az lenne, de melyik csaj izgulna rá egy IBM Thinkpadra?
Apropó, laptopok! Az internetsátorban nyolcvan van belőlük, ha nem bírjuk a leveleink nélkül, vagy sürgősen meg kellene osztani az élményeinket Facebookon.
A nap leginkább WTF élménye kétségtelenül az utcaszínház volt, amiről máig nem tudom, miről szólt pontosan, de újra visszamennék, hogy Teiresias, a vak jós bölcsességeit hallgassam halálról, vérről, álmokról és sokminden másról, miközben maszkírozott emberek tekeregnek póznákon és tűzgolyók szállnak az ég felé.
Akinek ez a kultúrális töltet túl sok, menjen be a kelet-európai Vurstliba és minden, svájci franktól elszenvedett sérelméért bosszút állva rúgjon egy hatalmasat az imperialista, kapitalista, mocskos burzsoázi valogába. Ha a kalap két méternél messzebb száll, azért ajándék jár!
