Miért pont a kerékpár és a múzeum közös nevezőre hozatala mellett döntöttél? Nincs elég platform ma Budapesten, ahol a kerékpár megmutatkozhat?
Több szempont szólt mindkettő, a kerékpár és a múzeum mellett is. Minthogy diploma feladat volt, így maga a feladat léptéke, átláthatósága, működésbeli megértése lényeges és nekem ez egy múzeumépületben fogalmazódott meg. A kerékpár pedig a szívszerelmem, amit jól ismerek, és amihez kapcsolódva sok embert, helyszínt, élményt tartok számon. Inspirációmat ezekből a tudásokból szemezgettem de kiemelt tárgya a kutatásnak természetesen a bicikli volt maga.
A Dembinszky, Damjanich, Rottenbiller és Bethlen Gábor utca által közrefogott, állítólag már rehabilitált területre esett a választásod. Miért pont erre?
Az embernek vannak bizonyos változások az életében, mikor új helyekkel, esetleg új emberekkel ismerkedik meg, vagy a már ismert helyeket, városokat ismeri meg jobban, tüzetesebben. Felkészülésem hónapjaiban épp egy ilyen korszakot éltem és a hetedik kerület új arcait ismertem meg. Felfedeztem, hogy a kerékpárosok által frekventált helyek, mint a Gödör környéke és a Városliget, között kialakult egy zárvány, megbújva a gangos bérházak között. A helyszín mellett kerékpároztam el akkortájt szinte minden nap, reggel-este, így jól megfigyelhettem mind arányait, mind használatát.
Leírnád tömören az épület főbb jellemzőit úgy, hogy egy laikus is megértse? Hogyan képzeljük el a végeredményt?
Az épület egy kráterszerű képződmény fölé tekeredő zárt forma, amely elemelkedvén a talajtól hídszerűen öleli körül az alatta létrejövő teret. E hídszerű tömeg lábai, pilonjai foglalják magukban a térre nyílló funkciókat, a hídtest pedig maga a múzeum. Ezek között a funkciók között vertikális összeköttetés van, a folyamatos szintemelkedéseket pedig rámpák követik a múzeumtérben. Kívül belül "kopilit" burkolatot kapott a ház, ami a szomszédos régi ipari épületek egyik meghatározó anyaga és két rétegben használva szabályozható az épület tereibe bevitt fény mennyisége. Így érhető el az is hogy míg kívülről a víztiszta felület láttatja a szerkezetet addig belül diffúz fényt biztosít a második homokfúvott réteg és az épület tömege homogén lesz.
"Szimplán" csak biciklimúzeum lenne ez, vagy belegondoltál bármi egyéb funkciót?
A múzeum és a hozzá csatlakozó funkciók a felső "lebegő" érrendszerben kaptak helyet, míg a kerékpáros kultúra kiszolgálására, alul, kerékpár szerelő és restauráló műhely, biciklikölcsönző és kávézó kapott helyet ami összeköttetésben áll a múzeumshoppal és magával a kiállító térrel. Mindezek a funkciók pedig az épület által körülölelt térre néznek, ami burkolatának és dőlésszögeinek köszönhetően, valóban kiválló terep lehet bmx vagy egyéb freestyle kerékpárosok számára. A "kráter" szerű tér tökéletes lehet a kávézóval egybefolyva koncertek, partik, akár színházi előadások, performanszok számára is. Az épület maga pedig az áttetsző burkolatával szolgáltathat hátteret, megvilágítást, szélvédettséget a programok számára.
Úgy olvastam, hogy a terved a kerékpár évszázados formáira, geometriájára is reflektál. Kifejtenéd ezt?
Igen, ez így van. A kutatás során állandóan kerestem azokat a formákat a biciklin, amelyeknek átírata, nagyításavagy sorolása, szerkezeteket, esetleg egész épülettömeget alkothat. Így vettem végig az alkatrészektől a különböző vázgeometriákig azokat a formákat amelyek redukálhatók, szabályrendszerük alkalmazható. A cső maga a könnyűség és erő megtestesítője, így lett az épület fém tartószerkezetű, acélcsöves merevítéssel ellátva, amely egy csőszerű teret alkot, körbefutván a tér körül. Alaprajzilag is hasonlít a kerékpárvázra az épület, főleg szögeit és keresztmetszeti változásait tekintve. A háromszög pedig, ami a kerékpár szilárdságának alapja, szinte mindenhol megjelenik a kráter kiháromszögelt burkolósíkjaitól, az épület acélszerkezetéig.
Milyen elismeréseket kaptál a munkádért?
A jeles diploma mellet a 12. kerületi önkormányzat építész bírálóbizottságának Árkay díját kaptam, valamint e teljesítmény alapján jelöltek Junior Prima díjra, ami a Prima Primissima hallgatói változata. Ennek e hónap végén lesz az eredményhirdetése és átadója.
Van-e rá esély, hogy mindez egyszer egy döntéshozó kezébe jusson, aki azt mondja, hogy na, ezt megvalósítom? Ez most egy fiók mélyére kerül, vagy fogsz vele házalni?
Épp ma keresett meg a Magyar Kerékpáros Klub elnöke, László János, aki szívesen együttműködne velem a terv realizálását illetően. Minthogy a diplomaterv nem tartalmazott költségvetési vagy engedélyezési terveket, ezért ez mindenképp magával vonja ezek kidolgozását, amennyiben odáig jutna a dolog. Az ötlet felvetése, terjesztése mindenesetre már elindult.
Mit gondolsz, hol tart ma Magyarországon a kerékpáros kultúra? Ha rajtad múlna, merre tartana?
Hatalmas kerékpározási bumm szemtanúi lehetünk Budapesten és a megyeszékhelyeken egyaránt. A bicikliutak a mai hűvös napokon sem néptelenednek el, sőt, a kerékpárosok száma napról napra nő. A mai környezettudatos gondolkodás - amely talán az egyetlen szimpatikus "divat" manapság - velejárója a környezetbarát közlekedés támogatása, és mi lehetne környezetbarátabb, mint az emberi bioenergia? A szubkultúra pedig már annyira kiterjedt, hogy önálló szegmensei, szórakozóhelyei, megjelenése és rendezvényei vannak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül ülni az autóban vagy a BKV-n. Mindenkiből előtör valamilyen reakció, pozitív vagy negatív, a lényeg hogy beszélnek róla és ezáltal a cselekvés is megindult az első normálisan kialakított kerékpársávtól a világhírűvé vált futárzsákokig, és minden társadalmi rétegben.
Ha rajtam múlna... jó kérdés. Elméleti szigorlataimban és a szakdolgozatomban is foglalkoztam Budapest belvárosának közlekedési problémáival, vagyis hogy a bürokrácia buktatói miatt a változások ólomlábbal közelednek csak ahhoz a szinthez, amit az EU előirányoz, és ami már több országban természetes. A legfontosabbnak azt tartom, hogy megváltozzon a prioritása magának az "ügynek", ami kerékpárosok biztonságosabb és kényelmesebb életét hivatott szolgálni abban a reményben, hogy egyre többen és többen lesznek a tájékozott biciklisták.
