Az a törvény, amely tavaly január elsejével kezdődően megtiltotta a dohányzást jóformán minden, úgynevezett zárt térben, feladta a leckét a Weöres Sándor Színház (WSSZ) illetékeseinek is. A színház ugyanis - épület lévén - nyilvánvalóan zárt tér, tehát benne sem lehet többé cigarettázni, szivarozni, pipázni, s nemcsak a nézőtéren, a hallban, az étteremben ám, de még a színpadon sem.
Füstös jelenetek
Igen ám, gondolkodtak el a színház vezetői, de akadnak olyan darabok is - például a Chicago vagy a Kabaré -, amelyek szerzői kifejezetten előírták a dohányzást bizonyos jelenetekben. Ezekkel mi lesz? Vajon mihez kezdjen egy színház a törvény életbe lépése után a szóban forgó előadásokkal, s persze azokkal a darabokkal, amelyekben egyes szereplőknek - a szerzők határozott útmutatása szerint - szintén kötelező dohányozniuk?
Vegye le őket a színről, esetleg húzza ki belőlük a dohányzós jeleneteket? Magyarán: csonkítsa meg őket? Valamirevaló színház nyilvánvalóan nem élhet ezekkel a lehetőségekkel, valami mást kell kitalálnia.
Ekképpen tépelődtek tehát a WSSZ megfelelő szakemberei a tavalyi év elején, de - mint Bálint Gábor műszaki vezető mondja - sokáig nem ették-rágták magukat a megoldáson, hamarosan az ÁNTSZ-hez fordultak, s kérték az intézmény állásfoglalását.
Röhejes szivarka
Az ÁNTSZ nem sokat késett a válasszal, de - lehet mondani: lakonikusan - annyit válaszolt csak, hogy a törvény szerint minden zárt térben, tehát a színházban is szigorúan tilos a dohányzás. Ezt Bálint Gábor addig is jól tudta, éppen ezért úgy döntött: máshol keresi a megoldást.
Felhívta szinte az összes kollégáját szerte az országban azt tudakolva, vajon az ő színházaikban mit kezdenek a darabok dohányzós jeleneteivel. Természetesen az derült ki, hogy sehol nem veszik le a színről az érintett darabokat, még csak meg sem csonkítják őket, ellenkezőleg: bátran pöfékelnek bennük a színészek. Persze nem valódi, hanem elektromos, vagy éppen gyógynövényekből készült cigarettákat szívnak.
Mindkét megoldás megfelelőnek tűnt, de az elektromos cigaretta nem igazán nyerte el Bálint Gábor tetszését. Egyszerűen
röhejesnek
bizonyult a színpadon, idétlenül világított a sötétben, semmi természetesség nem volt benne, úgyhogy nem maradt más hátra, mint megpróbálkozni a gyógynövényekből készített cigarettával.Gyógynövényező színészek
A kellékeseken volt a sor, nekik kellett kikísérletezniük s összeállítaniuk egy füsti mivoltában is elviselhető gyógynövénykeveréket. A kísérlet sikerült, a kellékesek azóta is ebből a keverékből töltik papírba azt a cigarettát, amit a szombathelyi színészek szívnak, persze csak a színpadon.
Arra a kérdésre, hogy a megfelelő hatóságok elégedettek-e ezzel a megoldással, Bálint Gábor azt válaszolja, hogy eddig még senki nem illette kritikával. Alkalmasint nem is illetheti, fűzhetnénk tovább ezt a gondolatot, hiszen a cigarettákban nem dohány, hanem gyógynövény van. Ennek megfelelően a színészek nem dohányoznak, hanem gyógynövényeznek, nagyot téved, aki mást mond.
Persze azt is nagyon fontos tudni, teszi hozzá az előbbiekhez Bálint Gábor, hogy ők maguk egy tájékoztató táblácskával külön felhívják a nézőközönség figyelmét arra, hogy a színpadon nem valódi, hanem a színházban előállított kellékcigarettát szívnak a színészek. Nehogy valaki félreértsen bármit is.
Hát, így füstölnek most a Weöres Sándor Színházban. Hogy ez végleges és - legfőképpen - mindenkinek elfogadható megoldás-e, egyelőre nem lehet tudni. Maga a műszaki vezető sem tudja, de azt mondja, szerinte előbb-utóbb biztosan lesz valamiféle változás dohányügyben.
