Még csütörtökön jártuk körbe Szombathely vizeit a nagy kánikulában, és amit tapasztaltunk elég lesújtó volt. Akkor még előtte voltunk a péntek kora délelőtti zápornak, ami enyhít a helyzeten, és azt láttuk, hogy az elmúlt hetek forrósága alaposan megtette a hatását: a Perint, a Gyöngyös-patak és a Csónakázótó vize is jóval alacsonyabb a megszokottnál.
Az Olad felőli részen a Perintben még látszik valamennyi víz, de ahogy a patak a belváros felé kanyarog, egyre vékonyabb szalag marad belőle.
Olyan, mintha valaki lassan eltekerte volna a csapot. A meder kövei sorra előbújtak, néhol pedig apró szigetek emelkedtek ki a vízből.
A sekély víznek azonban van egy különleges oldala is. A tiszta részeken jól lehet látni a kis halakat, ahogy ide-oda cikáznak. A legapróbbak egy befolyónál gyűltek össze, mintha egy víz alatti játszótéren kergetőznének.
A Csónakázótó vízszintje is érezhetően alacsonyabb. Itt talán nem olyan látványos a változás, de egy nagy cső már jóval magasabban látszik ki a vízből, mint máskor.
A parton egy macska sétálgatott csendben, közben hosszasan figyelte a vízben úszkáló apró halakat. Talán éppen azon gondolkodott, melyik lenne a legkönnyebb zsákmány.
A tó két része közötti átfolyó most szinte teljesen kiszáradt. Pedig ezen a helyen szinte mindig csordogált egy kis víz. Most csak a meder emlékeztet arra, hogy itt nem is olyan régen még folyamatosan áramlott a tó vize.
A Gyöngyös-pataknál sem fogadott más kép. A mederben itt is csak kevés víz maradt.
A kövek között rengeteg apró kagylóhéj hever, úgy szóródnak szét, mint a földre hullott aprópénzek. Sok helyen már ugrani sem kellene ahhoz, hogy valaki átsétáljon a túlpartra.
A sekély vízből még egy jelzőtábla is kilátszik. Ki tudja, mikor került oda, és hogyan. Most azonban a szokatlanul alacsony vízszint olyan dolgokat is megmutat, amelyeket máskor teljesen elrejt a patak és a tó.
A pénteki zápor valószínűleg valamit enyhít a helyzeten, de olyan mértékű a kiszáradás, hogy többnapos eső kellene.
