Aki jár-kel a városban, az tudja, hogy Szombathely két pontján is szorgos (?) munkáskezek ügyködnek. A Berzsenyi A szombathelyi Berzsenyi téren sem spórolnak a térkövekkel 2017. September 27. 21:55 és a Szent Márton téren
Lassan az utolsó térkő is a helyére kerül Szombathely új terén 2017. October 16. 15:36 immár hetek-hónapok óta férfiak térdelnek, hogy térkövek ezreit, tízezreit illesszék jól-rosszul a helyükre.
Hogy mi lesz a végeredmény, azt várjuk ki, én magam javíthatatlan optimistaként bízom abban, hogy egy jó hajrában sikerül fordítani az összképen, és a Berzsenyi tér a végén majd nem hasonlít az egykori nagyatádi laktanyám nem túl esztétikus gyakorlóteréhez.
Azon persze már most el lehetne vitatkozni, hogy mi szükség volt a két tér szétbombázására, egyik sem volt ebek harmincadján, maximum huszadján, kis ráncfelvarrással, új burkolattal, köztéri bútorokkal - ne adj isten fákkal és virágokkal - töredékáron széppé lehetett volna varázsolni őket.
Annál is inkább, mert úgy tűnik, a belváros másik két terének nagyobb segítségre lenne szüksége, mint a fent említett kiváltságosoknak.
Bár a szemünk minden bizonnyal megszokta a látványt, ha lassan, figyelmesen körbesétáljuk a Március 15. és a Mártirok tereket, akkor látjuk, hogy valami nagyon nincs rendben, és a baj hónapról-hónapra nagyobb.
A betört ablak elmélete
James Q. Wilson és George L. Kelling kb. három évtizeddel ezelőtt állt elő a törött ablak elméletével ( broken windows theory).
A két amerikai társadalomtudós megfigyelte: ha egy épületen törött ablak van, és nem javítják meg sürgősen, akkor annak következményei vannak. Például a vandálok feljogosítva érzik magukat, hogy további pusztítást okozzanak, az utcákon egyre több lesz a szemét, általános pangásnak indul a környék.

Az elmélet roppant népszerű lett később, számos további kriminológiai és szociológiai kísérletet végeztek, ami alátámasztotta a megfigyelést.
Tanulság: a társadalom számára mintaként szolgálható negatív jelenségeket minél korábban kezelik, annál nagyobb bajok előzhetők meg.
Nos, Március 15. és a Mártírok terén valami ilyesmi történhet, mindkét téren van egy-egy góc, és ez a góc terjed tovább. Tipikus példája annak, amikor kibogozhatatlanul összekuszálódik a politika, a városvezetői felelősség és a szabadpiac.
Séta a Március 15. téren
A hely soha nem volt egy ékszerdoboz, az egykori Lenin-szoborral, a szocialista időben épített tömbökkel, parkolókkal, térkövekkel, de azért ennél sokkal többet érdemelne.

A korábbi látványtervekhez képest a Sportház igencsak szerényen fest felújított formájában is, messze elmaradva a várakozásoktól, de szódával elmegy. Az igazi „góc” itt az SZTK épülete (épült 1965-ben, tervező: Károlyi Antal).
A jórészt kiürült, szellemjárta, nyomasztó tömbbel már nem „csak” az a baj, hogy rettenetesen néz ki és szomorú üzenetet hordoz a magyar egészségügy állapotáról, de az is, hogy életveszélyesnek tűnik.
A tér felől még csak a rendelő lépcsőjének pusztulása tűnik fel, az talán még pár évig nem szakad le, de oldalt már jókora kövek zuhantak le a magasból. Remélhetően senkit nem találtak el. Mindenesetre az illetékesek egy zavarba ejtő, igazi káeurópai kuszlit húztak a fal mellé, és ráírták, hogy „Vigyázz, omlásveszély!”. Nem túl megnyugtató megoldás.
Szomorúan fest a tér átellenes oldala is.
Hogy mikor és mi zárt be elsőként és utoljára, azt nem tudom, mindenesetre már a múlthoz tartozik az egykori élelmiszerbolt, az éjjel-nappali, a többféle néven (Keringő, Akvárium, Red King Pub) üzemelő szórakozóhely és az újságos-pavilon.
Ha bátrak vagyunk, kikukkanhatunk a Petőfi utca irányába, ahol ilyen árkádokat látunk. Nem hiszem, hogy pénz kérdése az oszlopok rendbetétele.
Szemben az árkádokkal egy bezárt üzlet rontja az összképet, de sajnos a térhez közel több ilyen is van, gyaníthatóan nem függetlenül a „betört ablak elmélettől”.
Ha egy környék lejtőre kerül, nyilván nehezebb ott kiadni és működtetni a vállalkozásokat.
Így aztán nem csodálkozunk, hogy a Szelestey utca ezen végén több üzlet is üresen áll, köztük a nagy alapterületű bababolt (Baby Shop).
Kevésbé közismert, hogy az Ipkovich-féle városvezetés egykoron erre a térre álmodta meg a Weöres Sándor Színház új épületét, a Király utca révén kitolva idáig a városközpontot. Meg is érkeztek anno az izgalmasabbnál-izgalmasabb pályaművek, hogy aztán mégis az egykori Hemo átépítése mellett döntsön a politika és a pénztárca.
A Március 15. tér pedig máig megmaradt elhanyagolt mostohagyereknek.
Király utca
A Március 15. térről a Király utcán gyalogolunk át másik helyszínünkre.
A régiek láthatóan még szívükön viselték a városfejlesztést, hiszen az utca meghosszabbított vonalában mértani pontossággal bukkan elő a víztorony. (Mi több, ugyanez a kellemes, látvány fogad egyébként, ha a Sugár utcából jövünk a városközpont elé.)

Meg kell hagyni, a balra nyíló Malom utca felújítása egész gusztusosra sikeredett, szóval, ha akarnak, tudnak az illetékesek. Tavasszal bezárt viszont a Király utcai Reál élelmiszerbolt, és az üzlet azóta is vevőre vagy bérlőre vár.
És ezzel el is érkeztünk a Mártirok terére.
Séta a Mártírok terén
Nehéz újat mondani a Savaria Szálló ügyéről, nem is nagyon akarok. Mállik szegény, továbbra is mállik.
Nem egyszer látom, hogy turisták kerülgetik, fényképezik, kezüket a mocskos, vak ablakokra tapasztják, bekukkantanak, majd meghökkent arccal konstatálják a benti romokat, én meg pironkodom, mintha közöm lenne ehhez a csődhöz.
No igen, az épület, ami egykor Szombathely gazdagságának, polgárosodásának a jelképe volt, mára (a Falco-kéménnyel karöltve) a politikai tehetetlenség szimbóluma.
Tudom én, hogy nem a városé, aki adja, az drágán adja, de ahol van 15 milliárd forint egy stadionra, legyen már megoldás a város legszebb szecessziós épületére, mellesleg legfontosabb világi szimbólumára. (Épült 1914-ben, tervező: Vida Artúr, belsőépítész: Sellyei Gábor.)
A cserép továbbra is potyog, ezeket akkurátusan felhalmozzák a zsinór mögött a fal mellett, talán hogy lássuk, eddig mit úsztunk meg, és közben talán imádkozik valaki, hogy ne legyen komolyabb baleset.
Nyilván nem teljesen függetlenül a szálloda állapotától, a tér általános hangulatától, láthatóan szenvednek a közeli vállalkozások. Elköltözött a Bohém kávézó, mozdulatan a por a csaknem egy évvel ezelőtt becsődölt Alexandra könyvesbolt kirakatában is, odébb ment és összehúzta magát a katonai bolt.

A Széll Kámán utca tér felőli végén kiürültek a takarékszövetkezet irodái, és a lehangoló életképet kiegészíti a rozsdásodó, üresen álló újságosbódé.

A Kőszegi utcában a térhez közeli részen két épület is magára hagyott, de ez minden bizonnyal csak a véletlen műve.
Tudom-e a megoldást?
Nem, nem tudom a megoldást, de gyanítom az oda vezető első lépés a helyzettel való szembenézés, annak beismerése, hogy nem biztos, hogy a harsány politikai sikerpropaganda és öndicséret megold minden problémát.
Az is gyanítható, hogy a fent említett két szombathelyi tér ügye sokszereplős és összetett kérdés, amit nem lehet egy kiadós közbeszerzéses térkövezésekkel megoldani.
Még egy ilyen újságcikkel sem.
Tényleg kíváncsian várom a fejleményeket.