Megnyílt Szántó István Reprezentatív arcképcsarnok (I-XII.) című kiállítása a Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti előadótermében.
Az alacsony teremben mintha hirtelen földtől plafonig érnének az emberek. Legalábbis a falakon lógó monumentális alkotások ezt éreztetik. Biztosan sokan érzeték már festmények megtekintésekor, hogy mintha az alkotás pont őket nézné, és ez egyszerűen ad a képek tisztasága mellé egy hátborzongató élményt. Azonban egy egészen új oldalát ismerhettük meg szerdán mindennek: az alkotások minden félelemkeltés nélkül közlik velünk, hogy mi szemlélők egyformán fontosak vagyunk velük.
Az egy-lépcsős dobogóra az alkotó is mellénk lép: Szántó István, aki bár szeretne szerényen meghúzódni a háttérben, elbújni a hatalmas festmények árnyékában, de valahol mélyen tudja, nem teheti. Mindennek ő is nagyon fontos alkotóeleme. Hiszen létrehozta. A festészet gyakorlása számára elengedhetetlen - mondja - tanít is, a Művészeti Gimnáziumban és az egyetem Művészeti Tanszékén is, tanulói pedig sorra érkeznek meg a megnyitóra. A szombathelyi születésű művész számára fontos a város vizuális kultúrája, minél jobban szeretne részévé válni, így ez az esemény is egy fontos lépése ennek.
A festmények, bár önmagukban is megállnák a helyüket, egy sorozat részét képezik. Kovács Ágnes irodalomtörténész mindemellett arra is kitér, hogy egy sokrétű projekt is körülöleli ezeket a képeket. A Reprezentatív arcképcsarnok egy kísérlet is: a falakon látható 12 történelmi személy (Éhen Gyula, Knebel Riza, Horváth Boldizsár, Markusovszky Lajos, Bárdos Alice, Almásy László, Ujváry Ede, Koncz János, Hollán Ernő, Széll Kálmán, Pető Ernőné Szegedi Georgina, Országh László) életét szakértők kutatják és egy videó-sorozatban mutatják be a felfedezett rejtelmeket. Így a kiállítás képei mellé mintegy segédanyagként, de mégis legalább olyan fontosságig nőve ki magát, multimédiás anyagok is készültek, melyek máig megtekinthetők online platformokon.
Szombathelyen James Joyce és Szent Márton neve talán már senki számára nem ismeretlen. Egyikükről a porcukros Fő tér, míg másikukról a hőlégballonok is eszünkbe jutnak. Azonban ha a könyvtári kisteremben körbenézünk, megannyi érdekes arculati alapkő néz vissza ránk. És nézhet még sokakra, hiszen a kiállítás szívesen vándorolna iskolákba, közművelődési intézményekbe. Szántó István pedig hozzáteszi, nem a maga ünneplése, sokkal inkább a festészet és a személyek fontossága miatt szeretné, ha minél több fiatal is megismerhetné a város múltját a képek és a hozzájuk tartozó beszélgetések nyomán.
A korábbi félelmem szerteoszlott: többé nem zavar majd ha a festmények lenéznek rám. Hiszen bár rólam nem készült még monumentális portré, de legalább olyan fontos vagyok. Én, az alkotás befogadója.
A tárlat 2022. március 5-ig tekinthető meg a könyvtár földszinti előadótermében.
