Horváth András egykori újságíró ma az Egyesült Királyságban él, évente mindössze néhány napot tölt Szombathelyen. Ha hazajön, akkor persze fényképezőgépet ragadva szépen összecsomagolja és a szigetországba viszi a várost.
Ezek nem képeslap-fotók, nem a megszokott, berögzült Szombathely-klisékkel találkozunk a képek közt böngészve. Ablakok, árnyékok, utcák kicsit másképp.
Nem csoda, hogy odakinn Angliában is foglalkoztatják fotósként. De mi most maradjunk Szombathelynél, legközelebb pedig bemutatjuk majd a világ más tájairól készült képeit is.
Egy rövid portré Horváth Andrásról, részlet az Életszépítőkben megjelent cikkből
"Andre Horváth időnként azzal lepi meg az ismerőseit, hogy országot vált, s ilyenkor általában nemcsak a barátaitól, vagy éppen az addig megszokott helyszínektől búcsúzik el, hanem foglalkozást is vált. Amikor megismerkedtünk, éppen Szombathelyen élt, a városi lap újságírójaként dolgozott. Évekig nem hallottam felőle, aztán pár hónapja felfigyeltem a fotókra, melyeket a Facebookon ismerőseim megosztottak tőle. Idilli képeket az óceánról, kis mesevárosokról, vagy éppen metropoliszokról.
Mesterházy Mónika: Ismeretségünk 10-12 évre nyúlik vissza. Most Délnyugat-Angliában, Cornwall megyében élsz, és már nem a médiában, hanem a szállodaiparban dolgozol. Mi sarkallt a váltásra, és mennyire volt nehéz meglépni ezt?
Andre Horvath: Az életet egy kicsit másképp képzelem el, mint mások, pontosabban azok, akik egy helyen élik le az életüket, vagy csak egy területen próbálták ki magukat. Többször váltottam az életem során, és valóban, néha teljesen másba kezdtem, mással foglalkoztam, mint korábban. Vallom, hogy egy előre megtervezett váltás, változtatás – főleg, ha sorozatos az ember életében – karban tartja a lelket, a fizikumot, a szellemet, a fantáziát, mindeközben az ember megismer más népeket, kultúrákat, s mindezen élményeket szépen lehet majd összegezni. Odahaza, Magyarországon egyedül neveltem fel három lányomat. Nehéz, ám nagyon szép időszak volt az életemben, életünkben. Miután lányaim felnőttek, önálló életet kezdtek élni, s úgy gondoltam: ismét változtatok." Nyolc éve élek Cornwallban, egy négycsillagos szállodában kezdtem el dolgozni, mint "romeltakarító" pincér, rá két évre a trurói főiskolán elvégeztem az éttermi maganager képzést, és immár nyolc éve dolgozom abban a szállodában, ahol kezdtem. A fotózás régi barátom, - és akárcsak a többi mesterség, lassan érik be... itt egy darabig bedolgoztam a BBC-nek, de elég nehéz volt összeegyeztetni a szállodai munkát a hír-jellegű fotózással. Viszont arra jó volt, hogy mások felfigyeljenek rám, mert nem csak karambolokról, leégett házakról készítettem fotókat... Két galéria és három hotel árulja szépen bekeretezve fotóimat... Újabban előre megbeszélt paparazzi fotózással is foglalkozom, szinte minden részlet meg van beszélve, miről akarnak paparazzi jellegű fotót magukról, én meg nagy távolságról, hatalmas objektívekkel, jó kamerákkal élvegzem a fotók készítését, melyeket aztán szépen bekötve, kis könyvben látja viszont a megrendelő... Hiába a fotózás és ennek területei is állandóan változnak..."
(A cikket Horváth András bocsátotta rendelkezésünkre)
