Szombathelyiként mindenki jól ismeri a város két vízfolyását a Gyöngyös-patakot és a Perint-patakot. Valamilyen gyerek kori vagy fiatal kori emléke is biztosan kötődik valamelyik vízfolyáshoz. Ha a "szerencsések" közé tartozik, talán még fürdött is valamelyikben egy forró nyári napon, mert elegendő mennyiségű víz volt benne és nem csak épp bokáig érő víz volt benn, ahogy napjainkban legtöbbször.
Helyi lakosként valamelyik kishídon ülve és lógatva a lábat, akár mélázó magányban vagy jó ízű baráti beszélgetés közben ki nem intett végső búcsút egy fél pár cipőnek vagy szandálnak? Kisgyerekként az ember tudta, hogy melyik patak melyik szakaszán találkozhat vadkacsa fiókákkal, hol vannak kis hidak, vagy a régi vasúti híd melyik napszakban olyan forró hogy víz feletti láblógatásra alkalmatlan. Ha pedig tősgyökeres szombathelyi, akkor biztos, hogy valamelyik idősebb rokon mesélt arról, mikor a Gyöngyös úgy kilépett medréből, hogy a mai 11-es Huszár úton is állt a víz.
De hányan tudjuk ezeknek a patakoknak az eredetét? Pedig van egy érdekes fordulat. A Perint volt a Gyöngyös. Na de hogy is lehetséges ez?
Hosszú évekkel kell visszatekernünk az idő kerekét. Egészen a rómaiakig. Sokunknak talán rémlik történelemórákról, hogy a rómaiak "városfejlesztésben" egészen kiválóak voltak. Valamikor Kr.u. 43-50 között Claudius császár idején alapították Savariát. A város a stratégiai helyzetének köszönhetően gyorsan virágzó településsé vált. Kőből épült utcák, templomok, fórumok, közfürdők és vízvezetékrendszer.
A Gyönyös-patak, amit ma már Perint-patakként ismerünk, a város nyugati felén folyt már akkor is. Ha térképen visszakövetjük láthatjuk, hogy a Gyöngyös-patak valahol Gencsapátinál ágazik ketté. A nyugati ágat nevezzük ma Perintnek. Az érdekesség az, hogy ennek a kettéválásnak nincs természetföldrajzi magyarázata, azaz ennek nem így kellene folynia.
Feltételezések szerint, amit mi ma Gyöngyösként ismerünk az nem más mint egy "mesterséges" csatorna, amit a rómaiak ástak. Pontosabban egy kisebb, keletebbre folyó patakba vezették át a vizet. Egy akkoriban virágzó városnak így oldották meg a vízellátását a város nyugati és keleti felén is.
Tehát nagy valószínűséggel a rómaiaknak köszönhetjük, hogy két patak szeli ketté városunkat, amelyeket helyiként itt élve is sokszor keverünk. Vagy mégsem? Hiszen a feltételezés szerint, amit mi ma Perint-patakként ismerünk az volt a Gyöngyös-patak eredeti medre.
