„Vajon hányan lennének a budapesti augusztus 20-i ünnepségen, ha nem lenne a 15 milliárd (!) forintos tűzijáték, meg légiparádé, tisztavatás, csárdafesztivál" – teszem fel magamnak a költői kérdést kedd reggel, mielőtt elindulnék a szombathelyi városi ünnepségre.
Merthogy tapasztalatból tudom, hogy kevesen lesznek nálunk a Szent István-szobornál, ahol az esemény a szokásos protokoll szerint zajlik majd.
De valahol érthető a derék szombathelyi polgárok méréskelt lelkesedése. Nemcsak azért, mert augusztus 20. derékba kapja a nagy hőhullámokat és a szabadságolásokat, hanem azért, mert amilyen nagy állami ünnepet faragott belőle a kormány, annyira olyan formátlan maradt.
Azt tudjuk, hogy ezen a napon nagy hacacáré van Budapesten és ilyenkor osztják ki a rangos állami kitüntetések nagy részét (amiken kéjesen fel lehet majd hördülni).
Azt is tudjuk, többé kevésbé, hogy ekkor ünnepeljük az államalapítást, Szent Istvánt és az új kenyeret, de sokan vannak, akiknek ez a napon még mindig feldereng az alkotmány fogalma. De mégiscsak olyan kontúrtalan az egész.
Bokányi Adrienn tanácsnok, a szombathelyi városi ünnepség szónoka is részben ezen gondolatmenet mentén írhatta beszédét, merthogy ő is végigveszi az ünnep lehetséges tartalmát és értelmezését, hogy arra a következtetésre jusson, hogy:
„Szent István öröksége ugyanis nem más, mint a felvilágosult, összetartó és keresztény európai Magyarország, az a fajta stabilitás, igazságosság és szolidaritás, ami példaként állt évszázadok folyamán más, környező nemzetek előtt is. De azt talán csak mi magyarok tudjuk igazán, hogy Szent István országa valójában itt van velünk, mindannyiunk szívében. Éppen azon a helyen, ahol az igazságérzetet, az elszántságot, a szolidaritást, a lojalitást és a felelősségérzetet is őrizzük.”
És hogy nem feltétlen kell eget rengető, hatalmas horderejű tevékenységekben gondolkoznunk, merthogy mindez ugyanis gyakran egészen apró gondolatokban, tettekben, jócselekedetekben ölt testet.
Mi most eltekintünk annak elemzésétől, hogy a jelenlegi kormányzati politikája, társadalmi, kulturális és emberi értékrendszere hogyan viszonyul az István király által megfogalmazott eszményekhez, viszont megjegyezzük, hogy az a néhány tucat ember, aki a protokoll-vendégek mellett eljött megnézni a szombathelyi városi ünnepet, valószínűleg nem bánta meg.
Merthogy egy kompakt, ízléses, emberarcú műsor kaptak a Bíborka és Bence duó, az Ungaresca Táncegyüttes, Szombathely Város Koncert Fúvószenekara, a 350. Számú Szent Márton Cserkészcsapat és a 51. Számú Sík Sándor Cserkészcsapat közreműködésével, ami miatt kicsit át is kellett variálnom az előre eltervezett írásom hangsúlyait.
A mintegy félórás ünnepség – ami családi programnak is megállta a helyét - végén Nemény András polgármester és Fekete Szabolcs Benedek püspök közösen megszelték a korábban megáldott új kenyeret, majd nekiálltak megkínálni vele a jelenlévőket.
Lapunk egyébként néhány évvel ezelőtt kérdezte arról szombathelyieket, hogy mit ünneplünk augusztus 20-án.
Ön mit válaszolt volna?
