Fehér Renátó, szombathelyi származású költő szeptember vége óta él Párizsban, a francia fővárosban doktorijához végez kutatásokat. Sikerült elérnünk, beszámolt az elmúlt két nap történéseiről, valamint arról, mit érez most egy Párizsban lakó magyar.
A Pompidou könyvtárban értesültem a szerdai eseményekről. Alaposabb volt a biztonsági ellenőrzés a megszokottnál a belépésnél, ez már furcsa volt, aztán a Facebookról kiderült, hogy mi történt délelőtt.
Fokozódó feszültség
Tőle tudjuk, hogy aznap este a metró már nem állt meg a République-n, nagy szolidaritási tüntetés volt ott, de a város több más pontján is. Az éjszaka nagy részét gépnél töltötte, a feszültséget a hajtóvadászat hírei is fokozták, pontosabban az, hogy nem találták meg az elkövetőket.
Tegnap már megindultak az elemzések, az események értékelése, mindenki igyekezett megírni a maga jegyzetét. Csütörtökön is folytatódtak a közösségi események, a főbérlőnk gyertyát gyújtott a lakás ablakaiban, ezt elvileg országszerte sokan megtették. Felfegyverzett katonák vannak a metróknál és az állomásokon.
A pénteki túszejtés a Porte de Vincennes metrómegállónál történt és jelen pillanatban még nem ért véget. (UPDATE: éppen cikkünk élesítésének pillanatában mégiscsak véget ért: lelőtték a terroristákat.) Ez az 1-es metró vonalán található. Az ide vezető nagy forgalmú út a Cours de Vincennes.
Mi a Nation és a Porte de Vincennes metrómegállók között körülbelül félúton lakunk ezen az úton. Fél 2 óta folyamatosan érkeznek az újabb és újabb szirénázó rendőrautók és kisbuszok, megjelentek a helikopterek is, ezeken kívül az úton lényegében megszűnt a forgalom, csak ezeknek a rendőrautóknak a sora áll egymás után, borzasztó hosszan.
Biztonságban vannak-e a civilek Párizsban? Kell-e tartani valami újabb szörnyűségtől?
Renátó szerint nem is a félelem, hanem az állandósuló, de folyton megújuló feszültség az, ami igen-igen nyugtalanító.
Folytonos értelmezésben próbál az ember lenni a látottakkal, az olvasottakkal és saját magával, aztán a következő percben mindezt újra kell kezdeni, ahogy érkeznek a hírek. Főleg, hogy 500 méterre van, amiről a hírek szólnak. És igyekszik kerek és megnyugtató mondatokat hazaküldeni arról, hogy jól van és biztonságban, miközben pontosan próbálja leírni, amit akár a szobájából érzékel és ami nyilván nem tud megnyugtató lenni.
