Szudáni Nap, ötödszörre
Két évente gyűlnek össze a hazánkban és környező országokban lakó, Szudánból származó emberek a vasi városkában, dr. Abdel Hameed gyerekgyógyász meghívására. A kiállítással és afrikai zenészek előadásával színesített program rengeteg érdeklődőt vonzott, akik megismerkedhettek Afrika legnagyobb területű országával és beszélgethettek szudáni, hagyományos viseletbe öltözött emberekkel.
Sokan megtapasztalhatták, hogy a szudániak közvetlenebbek a magyaroknál és a színházteremben a táncukba is betekinthettünk. Az afrikai országban ötszáznál több törzset és száznál több beszélt nyelvet számoltak meg. Az este folyamán Hameed doktor molnaszecsődi házában folytatódott az összetartozást erősítő összejövetel az ötödszörre tető alá hozott rendezvényen.
Félvér szépség
A szudáni emberek között sétálva önkéntelenül is megakadt a szemünk egy mosolygós, fiatal lányon, akivel aztán szóba is elegyedtünk. Mint kiderült, a 18 éves Mortada Sunny Laila a győri Kazinczy Gimnáziumban végzett az idén. A magyar az anyanyelve, hiszen már hazánkban született és azóta itt is él. Édesapja a Debreceni Orvosi Egyetemen tanult, és ott ismerkedett meg későbbi feleségével. Laila arabul már nem beszél, a magyar mellett angolt és németet tanul.
Jártam már Szudánban, hiszen a nagymamám és sok rokonom ott él, így ismerős, mennyire barátságos emberek és az öltözködésük sem lepett meg. Arrafelé talán közvetlenebbek az emberek, fontos számukra az érintés, a testkontaktus. Ölelés, puszi mindenkinek kijár. Kellemesen csalódtam Szudánban, amikor először kiutaztam. Teljesen másmilyennek képzeltem el. Kopárabbnak, kietlenebbnek
– magyarázta Sunny (angolul napfényest, ragyogót jelent).
Osztály- és iskolatársaim szerintem nagyon jól fogadtak az iskolában. Én voltam „a félvér” és ebben semmilyen bántó felhang nem volt. Egy budapesti egyetemen folytatom a tanulmányaimat, marketing vonalon szeretnék majd dolgozni, és mindenképpen tervezem, hogy egy európai országban is dolgozzak, tapasztalatszerzés céljából.
Laila nem lepődött meg, amikor arról faggattuk, nem gondolt-e még arra, hogy egy szépségversenyen is kipróbálja magát? A lány elmondta, hogy édesapja ellenzi az ilyen megmérettetést, mert talán attól tart, hogy lánya ilyen vonalon kíván dolgozni, de Sunny szerint erre minimális az esély. Bár a lánynak nem lett volna ellenére egy szépségverseny, mégis tiszteletben tartotta édesapja kérését. Mi pedig kicsit bízunk benne, hogy meglágyul az atyai szív, és egyszer Mortada Sunny Laila, a szudáni-magyar szépség is ránk mosolyog a képernyőkről.
Köztiszteletnek örvendve: Hameed doktor
Dr. Abdel Hameed Vas megyében közismert, fekete bőrű orvos. Afrika legnagyobb országában, Szudánban született 1950-ben. Egy Nílus-menti kikötővárosban, Kostiban élt öt testvérével. Édesapja 36 évesen halt meg, maláriában, édesanyja pedig egy kis boltot vezetett. Kenyeret, lepényt sütött, faszént árult, ebből tartotta el a családot. A gyerekek gimnáziumba jártak, emellett a boltban is segítettek.
Erőt adott az életben, hogy kiskorom óta keresnem kellett a jó lehetőségeket, hogy vihessem valamire. A családom akkor büszke rám, ha elérek valamit, befejezem a főiskolát, van szakmám – ezt nevelték belém. Szüleim analfabéták voltak. Szudánban 4-4 év az általános iskola, a középiskola, végezetül a gimnázium is. Kitűnőre érettségiztem, így választhattam, a kartúmi egyetemre jelentkezek, vagy valamelyik szocialista ország egyetemére. Az utóbbihoz vagy kitűnő bizonyítvány, vagy jó ismeretség kellett. Nekem az első volt meg. Mindkét helyre jelentkeztem, plusz még vadászrepülő-pilótának is, hátha valahova felvesznek.
Irány Magyarország
Végül mindkét egyetemről értesítettek, hogy bejutottam. Elmentem a hivatalba és megjelöltem a sorrendet, melyik országban szeretnék tanulni. Magyarország a harmadik volt Szovjetunió és az NDK után. Amikor behívtak, közölték a döntést és megkérdezték, elfogadom-e? Megszeppenve válaszoltam, de bevallom, azt sem tudtam, hol van Magyarország
- mesélte a víg kedélyű gyermekorvos, akinek gyönyörű, virágos kertjében pávák élnek két mosómedve szomszédságában.
Fél évet dolgoztam tanárként, hogy megkeressem a repülőjegy árát Budapestre. Először az előkészítő intézetbe kerültünk, 1971-ben. Sokkolt minket a környezet, ijesztő volt a lift, és azt sem tudtuk, hogyan kell viselkedni. Hamar megtudtuk, milyen borzasztó nehéz nyelv a magyar. Zavart voltam, de alkalmazkodni kellett. November végén aztán csodát láttam, leesett a hó. Papucsban szaladtam ki megsimogatni, úgy hanyatt estem, hogy két napig nyomtam utána az ágyat. Sokan kinevettek amiatt is, amikor a vastag télikabátomra vettem fel az orkánkabátot esőben.
Hameed igazi "rosszfiú" volt
Dr. Hameed a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanult. Részt vett a máig működő egyetemi InterRadar rádióadás indításában, amihez Jugoszláviából hozta a lemezeket. Igazi „rossz fiú” volt, aki folyton a lányokat fűzte. Harmadik évfolyamos volt, amikor azzal az alibivel ment be az elsőéves lányok szobájába, hogy tavaly ott hagyta a cipőjét. Akkor kidobták, de másnap már volt közös témája – a cipő - az egyik szobalakóval a 27-es buszon. Ő ma a felesége. Hameed elárulta: kiszemeltje makacs, kemény lány volt, sokáig tartott, mire a fekete fiú megfoghatta a kezét, de Abdelnak tetszett a komoly harc. Az orvostanhallgató közben dolgozott egy tévéstábnál, világosítóként, és vagonokat pakolt hétvégente az állomáson, ahol munkájáért pénz mellett az áruból is kapott. Így volt gyakran a kollégiumban a hiánycikknek számító banán és narancs karácsony előtt.
Nem nézték jó szemmel
Családja menyasszonyt nézett ki neki Szudánban, ők sokáig hitték, hogy visszatér majd. Amikor azonban hazatért, hogy ott ritkaságszámba menő gyermekorvosként dolgozzon, az Egészségügyi Minisztérium szinte mindenben akadályozta. Jemenben vállalt munkát, de mint mondta, ott rabszolgaként bántak vele. Miután egy sejk testvérének súlyos állapotú gyerekét nem tudta megmenteni, kénytelen volt szembenézni a tomboló sejk pisztolyával. A lelövéstől éppen a gyászoló apa mentette meg, aki tanúsította, hogy az orvos mindent megtett, Hameed azonban inkább otthagyta az országot.
Turista vízummal Líbiába ment dolgozni, két év múlva már az egyik Tripoli melletti, magyar orvosokkal feltöltött kórház gyermekosztályát vezette. Felesége 1983-ban itt szülte meg Dávid fiát, Kneffel Pál főorvosnál. Felesége az egy hónapos fiúval hazautazott Körmendre. Amikor három éves szerződést tettek Hameed elé, akkor a családja többet nyomott a latba, és visszatért Magyarországra, majd 1988. májusában letelepedési engedélyt kért. Két évvel később Szombathelyen megszületett Nóra lánya, ismét dr. Kneffel Pálnál. (Lehet latolgatni, mekkora ennek az esélye?)
Tréfál a bőrszínével
Hameed többször is elment személyautóval Szudánba, miközben számtalan kalandot élt át út közben, például a sivatagban, ahol út híján a sínek közelében kellett maradnia útitársával, el ne tévedjenek.
Dr. Abdul Hameednek sok „kis haverja” van a megyében. Mint mondta még soha nem volt baja abból hazánkban, hogy fekete a bőre színe, amivel tréfálni is szokott. Például megkérdezi a páciensét, miből gondolja, hogy ő nem idevalósi? Házasságot Körmenden kötött, 1981-ben, amire édesanyja és több családtagja is eljött. A doki aktív közösségi életet él, és főszervezője a kétévente megrendezett Szudáni Napnak, ami látványos színfoltja Körmendnek.
Szudán – Magyarország – Vietnám háromszög
A Szudáni Napokon találkoztunk egy asszonnyal, akivel tavasszal a Vietnami Napokon futottunk össze, ahol előadást tartott. Kíváncsiak voltunk, vajon csak érdeklődőként jött el megnézni egy afrikai ország kiállítását, vagy más okból érkezett? Nos, ezúttal is érdekes történetet hallhattunk. Nguyen Piroska édesapja volt a legelső vietnami egyetemista, aki Magyarországon tanult. (Azóta ötezren végeztek.)
A háborúban, az amerikai bombázások során sok olyan épület megsemmisült, amit Nguyen apuka tervezett. Piroska kilenc éves volt, amikor kitört a háború. Mindenki villámháborúra készült, ami aztán 14 évig tartott. A kislányt azután hozták Magyarországra szülei, miután az öccse kiszaladt megnézni egy, az óvoda udvarára zuhant helikoptert, ami aztán felrobbant.
Vietnam ma szépen fejlődik és milyenek a véletlenek, az asszony éppen ott, Vietnamban találkozott egy turistacsoportban egy Magyarországon élő, szudáni származású orvossal, dr. Abdel Hameed-dal, akivel azóta is tartja a kapcsolatot, most pedig a Szudáni Napra is ellátogatott.
