Ugye ismerik azt az érzést, amikor keresnek valamit, de mást találnak? Vagy elkezdenek csinálni valamit, ami sehogy sem akar összejönni, de egy másik tálcán kínálja magát? Valahogy így voltam én is, mikor vadkacsákat kellett fotóznom a szombathelyi Csónakázótónál.
Bár nagyon szeretem a természetet, nem mondhatom hogy igazi természetfotós lennék, aki naphosszat gubbaszt álcaruhában, cserkel, vagy egy leshelyen várja a tökéletes pillanatokat. Ezért mindig örülök, ha egy-egy jó fotó összejön így is a természet világából.
A máskor oly készséges, szelíd jószágok ezen a napon valahogy mégsem akartak igazán fotón szerepelni, pláne nem úgy, ahogy én elterveztem. Etetni viszont nem akartam őket, hiszen az nem túl egészséges nekik. Már indultam volna tovább, mikor a régi híd túloldalán a sziget part menti zöldségében észrevettem egy szürke csomót.
Sejtettem, mi lehet az. Gondoltam, egy próbát megér, hát gyorsan átnyargaltam a hídon és meg is láttam őt, a kecses szürke gémet, ahogy vadászik a zöldben. Már egy ideje kerülgetjük egymást. Én messziről meglátom, ahogy épp valamilyen vízfelület környékén bóklászik, de ennél közelebb sosem enged, fél szeme rajtam. Bármilyen óvatosan próbálkoztam eddig, pár lépés után azonnal tovalibbent.
De ez a nap más volt. Ott álltam tőle pár méterre. Biztos voltam benne, hogy azonnal elrepül, de nem így volt. És léptem még egyet, és még egyet. Már ott voltam egészen közel. Felsandított rám, és az objektívre. Nem mozdultam.
Majd szemét ismét a vízre szegezte és lecsapott. Még próbálkozott néhányszor mire úgy döntött, pozíciót vált és elindult felém. Sebesen kattogott a gép, miközben néztük egymást, ahogy egészen közel elballagott előttem. Kaptam tőle egy portrét is, mielőtt csőrét újra a vízre nem szegezte.
Aztán már indult is a tovább, én is mentem a dolgomra és ezzel vége is szakadt röpke közeli ismeretségünknek. Hogy ennyire megszokta az emberek közelségét az évek során, vagy csak én voltam ennyire szerencsés, tán nem is igazán lényeges. Csak az, hogy van egy ilyen gyönyörű madara is Szombathelynek.
A szürke gém részben vonuló madár. Az észak-európai – és részben a közép-európai – állomány télire Afrikába, a Szaharától délre eső vidékre vonul. Viszonylag későn indul, és korán érkezik: Magyarországon február és október között figyelhetjük meg; igaz, az állomány egy része itt tölti a telet. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
wikipedia
