Már fél órával a megnyitó előtt hömpölygött a tömeg a Képtár lépcsőjén, ebből is nyilvánvalóvá vált, a helyiek nagyon ki vannak éhezve a művészetre. Arra pedig, hogy T. Takácsot mennyire szeretik itt a városban, és hogy milyen büszkék rá a szombathelyiek, remek bizonyíték a telt házas megnyitó.
A Spejz-show címre keresztelt kiállítást a művész testvére, Takács Zoltán Bálint, a Sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója nyitotta meg, néhányszor rendesen zavarba hozva fivérét a közönség nem kis örömére. Miután a ceremónia hivatalos része lezárult, és a közönség nagy része is megtámadta a pogácsától és a soproni kékfrankosokkal teli üvegektől rogyadozó asztalokat, jutott pár perc, amíg ezt a szürreális interjút elkészíthettük a művésszel.
Mit gondol, hogy sikerült a kiállítás?
Én ezt eleve azért csinálom, hogy én jól érezzem magam, de remélem mindenki más is jól érzi magát mindeközben. És mivel én jól érzem magamat, remélem sikeres is lesz.
Melyik a három kedvence a kiállított darabok közül?
Mind! Mind az én gyermekem.
De biztos vannak olyanok, amelyeket jobban kedvel!
Melyiken nevettem a legnagyobbat, amikor elkészítettem?
Mondjuk!
A partikolbászon nevettem egy nagyot, a luxusszalámimon nagyot röhögtem, az ébresztőmön is nagyot röhögtem.
Melyiket tartott a legtovább megcsinálni?
Megcsinálni nem sok idő, kitalálni több.
Ennek a kiállításnak az anyaga mennyi idő alatt készült el?
Másfél hónap. Jó, de hát nekem a szakma a kezemben van.
Mégis milyen érzés, hogy ennyien szeretik, ennyien eljöttek a megnyitóra?
Csak sok a haverom! De amúgy jó érzés! Megszoktam már, hogy rengeteg ember vesz körül.
