Mondjuk, most is kételkedünk, de többen is mondták: mintha egyszerre több szólamban szólt volna az ének. Néha a főszólam felhangjai voltak erősebbek, néha az alsó kísérőhangok - és néha főszólam is dübörgött, néha csilingelt.
Tania Saedi osztrák-perzsa énekesnő koncertjéről van szó, amit szombat este adott a Zsinagóga Udvaron. Egy szál zongorával, egy szál mikrofonnal, de most nem is hiányzott a nagyobb zenekar. Látszott-hallatszott is, hogy ez nem éppen sumákolós műfaj, rendesen odatette magát a Magyarországon eddig főként a Budapest Bárból ismert énekesnő, zongorista, zeneszerző és szövegíró.
Saedi magával ragadó jelenség, vékony, törékeny nő, mindenféle allűröktől mentes, közvetlen. Kár, hogy voltak nyelvi problémák, angolul és leginkább németül próbálta magát megértetni: nem sok sikerrel, pedig az ilyen face to face helyzetekben fontos az intimitás, az összekacsintás és a párbeszéd.
A hangorkán nem csak az énekszólamnak volt köszönhető: ritkán használta a zongora felső regisztereit, ezért is dübörgött, áradt a zene. Kis dicséret a technikának, a robotlámpák fényfestései most éppen beletaláltak a hangulatba.
Az elején próbáltunk ismerős dallamokat, esetleg szövegrészleteket felfedezni, hiszen a Budapest Bár az átiratokról nevezetes, de nem találtunk. Némi érdeklődés után a szervezőktől megtudtuk, Saedi saját dalait halljuk, ő írta a zenét és a szöveget is. Nehéz lenne a műfaji behatárolás: volt benne némi soul, rhythm and blues, néha egy-egy kis jazzelem. De kétségkívül technikailag nehéz, pontosan összerakott, megkomponált és a figyelmet felkeltő stílus ez.
Ez már tiszta A38 - mondta valaki a legendás budapesti koncerthajóra célozva, de a mondat lényege a minőség, a színvonal. Mindez a zsinagógaudvar jellegzetes miliőjében. Jó kis este volt, na.
