Három nap verőfényes tavasz, egy olyan városban, ahol a rossznyelvek szerint a csecsemők esőkabáttal születnek. Ahol a plusz tíz-tizenöt foknak már úgy örülnek a helyi arab-lengyel-spanyolok, hogy rövidnadrágban, vászoncipőben róják az utcákat. Ez Brüsszel, 2014 tavaszán, egy élhető és szerethető világváros, a „hanyatló” Európa szívében, telis-tele üvegpalota-építkezéssel, pezsgéssel és jókedvvel, macskaköveken sütkérező fiatalokkal és nyakkendős hivatalnokokkal a teraszokon.
Három nap nem a világ, ennyi időt tölthettünk újfent egy tanulmányúton Brüsszelben, ahol nemzetközi felhozatalban - sokak közt egyként - az EU Parlament nőnapra szervezett sajtószemináriumának hallgatói lehettünk. (Erről a témáról majd külön komolykodunk, most a lazaság következik). Mobillal körbefotóztuk amit láttunk, pár sorban kommentáljuk.
Amit mindenkinek tudni kell: Brüsszelben magasodnak a legfontosabb EU-üvegpaloták, de számos egyéb nemzetközi szervezet központja is itt található. A legfontosabbak: a NATO, az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa vagy az Európai Parlament. Szállásunk az EU-negyedben állt, szemben a négyes elágazású Berlaymonttal.
Fél óra sétával már a belváros szívében a Pisilő kisfiúval (Manneken Pis) randevúzhattunk. Tudták, hogy pár sarokkal arrébb – a nemi egyenlőség jegyében – találni Pisilő kislányt is? (Aki természetes guggol.)
A városban mindenütt túrtak-fúrtak, daruk magasodtak. Hiányoznak a szemeteskukák, a hulladékot szelektíve a járdára kidobják. Nem guszta, de cserébe nincs kutyaürülék, szemétmentes az egész macskaköves, faltól–falig lebetonozott város. Fa (a parkokon kívül) viszont ritkaságnak számít. A lepukkant épülethomlokzatok is hiányoznak, ez nem az a város, ahol graffitis fotógyűjteményem tovább gazdagíthatom.
Brüsszel belvárosának megvan a maga bája: a Grand Place környéke EU-komform bazár. EU-bürokratáknak szánt nyakkendőcsodákkal, ízlésesre fazonírozott csokiüzletekkel, Pisilős fiú makettek özönével és Atomium-utánzatokkal (ezt a térbeli meganyalókát most is kihagytuk, pedig egyszer jó lenne megnézni).
Kóstolhattunk söröket, szigorúan bevándorló pincérek, arabok-lengyelek-spanyolok kínálták a pubokban az ezerféle gyümölcsös különlegességeket. Ők tukmálták az originál belga csokikat (többnyire közepes ízvilág, a valódi csokik horrorárakon), és ők sózták ránk a méregdrága pisilős kisfiús hacukákat is.
Láttam tüntetőket, állítólag kurdokat, akik a szabadságot kérték számon az EU-tól, és láttam - majd leesett az állam - a Grand Place tövében, templomban sátrazó afgán menekülteket. Ahol a kölykök a templom előtt cigiztek, míg mások rúgták a bőrt a barokk terecskén. Bent a sátras menekülteket egy interaktív kiállítással szórakoztatták, a téma az arabok és a feketék ábrázolása a németalföldi festészetben.
Ahol kagylóból és gofriból fonják a kerítést
Brüsszel belvárosban pékség az nincs, sem nemzeti dohánybolt, nagyobb élelmiszerboltok helyett 8-10 euróért bármelyik utcasarkon ehetsz egy menüt, vagy ahogy a sokan teszik, gyaloglás közben, fél kézzel sültkrumplit vagy émelyítően édes műtejszínnel nyakon öntött gofrit majszolhatsz. A helyi népétel azonban ennél macerásabb, egy bográcsszerű fémedénybe tálalt kagylóhalom, amit valami fokhagymás szósszal öntenek le. Ebből kanalazzák ki a profik a tengeri kütyüket.
Ha már ebéd, ettünk mi az Európai Parlament éttermében is, valami sült csirkéhez hasonlót, íztelen barna mártásban úsztatva. A nyeles hússzerű képződménynek olyan állaga volt, mint a szójának, íze pedig a virslire hasonlított. Részesei lehettünk a Parlamentben egy nemzetközi sajtófogadásnak is, ahol parányi szendvicseket lehetett rohangáló pincérek tálcáiról lopni, és ha szemfüles voltál, egy asztalon még chipset is találtál. (Eszembe jutott, hogy itthon, két négyzetméter EU-s pályázatból felújított járdához rendszerint pazar hidegtálas fogadás dukál.)
Még valami, amit muszáj megemlítenem: az Európai Parlamentben és környékén a nők mennyire ízléses, lazának mondható utcai viseletben járnak. Nincs merev kiskosztüm-mánia, a lényeg a jó anyag, és a franciásan elegáns kiegészítők. A férfiak (az EU-bürokraták) pedig a nyakkendőben élik ki magukat, minél csicsásabb, annál jobb!
A hanyatló Európa, köszöni szépen, egészen szépen virul, éppen parlamenti választásra készülnek. Ebből csak annyi érzékelhető, hogy a nagy üvegkalitka (Parlament) előtti placcokon már virítanak a plakátok: „Act, react, impact” – ez lesz a 2014-es voksolás szlogenje. Picit félnek a szélsőjobbtól, esélyeket latolgatnak, és állítólag most a szocialisták és a Néppárt még fej-fej mellett halad. De minderről külön cikkben, rövidesen.
