Nyáron kellemes kikapcsolódást nyújt tenni egy nagy kört a Vasi Múzeumfaluban, az évszázados házak között, elképzelve a XIX., XX. századi falusi portákat, amikor még zajlott az élet a falak között. Erre a sétára télen nincs lehetőség, zárva a múzeum, mi viszont örömmel mutatjuk meg, hogy néz ki ilyenkor a skanzen.
Talán csak a kéményből előbodorodó füstcsíkok, a kucsmás hóhányók és a ruhájukat fázósan összehúzó asszonyságok hiányoznak, meg egy kis kutyaugatás. De ezeket talán Olvasóink is oda tudják képzelni. A kecskék, juhok, mangalicák és a szamár viszont megvannak, elégedetten rágcsáltak ottjártunkkor.
A közeli emlékműdombot talán senki nem nevezi így ilyenkor, hiszen átlényegül szánkódombbá. Az idén műhó helyett igazi havon repülhet a szán, csúszhat a pop-sí (a fenék alá helyezhető alkalmatosság) és fáradhatnak a lurkók a dombmászásban. (Emlékszik még valaki, hogy elvileg sífelvonó is épült erre a dombra?) Tapasztalatunk alapján 15 óra után élénkül meg a szánkóforgalom és egészen estig tart a csúcs.
Eheti találós kérdésünk: mik azok a semmiből kiinduló és semmibe vesző, időnként egymást keresztező vonalak a Csónakázó tó jegén? Talán a szombathelyi Nazca vonalak? A megfejtés pofonegyszerű, de aki még nem nézte meg, egy kicsit gondolkodjon el rajta.
Érdemes ilyenkor nagy sétákat tenni családostól, vagy barátokkal. A lányok hóban fürdetésének hagyományát is lehet ápolni a szűz hóban, amitől elvileg megszépülnek. Ezt ki lehet próbálni. Még a sörözők is másképp néznek ki ilyenkor. Most a Május 1. söröző került az objektívünk elé.
Természetesen nem feledkeztünk meg a vonalakról. A létezésük nem kacsa, a létrehozójuk viszont az. A jégen landoló, fékező szárnyasok húzzák ezeket a csíkokat, néha csak a két lúd(kacsa-)talpukkal, néha a fenekükkel is, attól függően, mekkora lendülettel érkeznek. Egy rejtéllyel kevesebb hát, aki pedig teheti, az sétáljon el és győződjön meg róla saját szemével.
