Nehéz elképzelni, milyen irányt vett volna az infokommunikáció, vagy éppen miféle platformokon érnénk el egymást a telefonon kívül, ha Tim Berners-Lee nem ötli ki a world wide webet 1989-ben. Mindenesetre nagyon jól tette, és eredményét a világ is egyöntetűen honorálta: a nagy találmányt követően tíz évvel a Time Magazine már a huszadik század 100 legfontosabb embere közé sorolta, aztán elsőként kapta meg a rangos, egymillió euróval járó finn Millennium Technology Prize-t, több díszdoktori címet ruháztak rá, még lovaggá is ütötték. Azóta már szomos paradigmaváltáson ment át az internet, Berners-Leet szinte már el is felejtettük, de most, a share és a like aranykoránban úgy érezte, újból szólnia kell az emberekhez.
A Scientific American on közölt, nagy lélegzetvételű írásában a webkreátor azzal kezdi a figyelemfelhívást, hogy a web maga nem csak a digitális forradalom, de az emberiség folyamatos fejlődése, sőt, az egyéni szabadságunk szempontjából is jelentős tényező, ezért ugyanúgy, ahogy a demokrácia, ez is védelemre szorul. Ez a legalapvetőbb egyenlőségi elvekre épülő rendszer ugyanis - mint mondja - több irányból is fenyegetve van.
Tim Berners-Lee szerint a webet pont annak legsikeresebb lakói kezdték megroggyantani ott, ahol alapelvei fekszenek.
Nagy közösségi oldalak fölözik le a felhasználóik által közzétett információkat a web maradék szegletei elől, wifi-szolgáltatók lassítanak le olyan oldalakat amikkel nem kötöttek profitáló üzletet, kormányzatok - totalitárius és demokratikus egyaránt - monitorozzák az emberek netezési szokásait, veszélyeztetve ezzel fontos alapjogokat
- írja, felhívva a figyelmet arra, hogy amennyiben hagyjuk ezeknek a trendeknek a kibontakozását, úgy a web szanaszét eshez apró szigetekre, és elveszthetjük a lehetőséget, hogy bárkivel érintkezhessünk általa. És ez a kórisme tovaterjedhet az okostelefonokra, modern táblagépekre is.A Facebook olyan adatsiló, ami falakat épít maga köré
Silónak nevezi továbbá az olyan közösségi oldalakat, mint a Facebook vagy a Friendster, mert zárványként tartják meg maguknak az információkat, amiket közlünk velük, falat emelve minden elé, ami az ő világukon túl van. Hiába a több és több státuszüzenet, fotó és egyéb tartalom, ezekre nem lehet linkelni, más oldalról nem elérhető - így burjánzik tovább és tovább az elszigetelődés.
Miért kell törődnünk mindezzel? - teszi fel a kérdést, azonnal meg is válaszolva azt: mert a web a miénk, függünk tőle, s mindennek tetejében a világkörüli kommunikáció sarokköve, fontosabb a szólásszabadság szempontjából, mint bármely más médium. Nem beszélve arról, hogy a world wide web nemcsak hogy nem halott, de még bőven befejezetlen, és nagy dolgok várnak rá. Ezek véghezvitele viszont csak akkor követhezhet be, ha nem hagyjuk zárt mikrovilágok kialakulását - nevezzék azt Facebooknak vagy iTunesnak -, hanem a szabad forrást, az open standardet emeljük pajzsunkra továbbra is. Mert a webnek erről kellene szólnia.
Addig, amíg tiszteletben tartjuk a web alapelveit, folyamatos fejlődése nem egyik vagy másik személy vagy szervezet kezében fog összpontosulni. Ha ezeket az elveket megőrizzük, fantasztikus jövőképnek nézünk elébe
- zárja sorait a web atyja.Tim Berners-Lee teljes, és szenvedélyektől sem megkímélt hatoldalas okfejtését itt lehet elolvasni .
Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!
